Az elmúlt néhány évben a főző/evőmániám fokozódásával párhuzamosan egyre közelebb kerültem a francia kultúrához, s ma már a két dolog kéz a kézben követel egyre nagyobb részt az életemből. Így nem volt kérdés, hogy a blogom is erre a pályára fog ráállni: nem (kizárólag) francia ételeket kívánok idefőzni, de nagyon igyekszem megragadni azt a fajta étel- és életimádatot, amiből időről időre van szerencsém feltöltekezni egy Bordeaux melletti napfényes faluban.
HunMoiselle:
@jEnci: Ja, és köszi! :-)
Én egyébként nagyon szeretem a csírákat chirashi tetején vagy kissé átf... (2015.02.05. 12:39)Újévi részegség és józanság
HunMoiselle:
@Pizsamanadrág:
Szia Pizsamanadrág, tetszik a neved! ;-)
Vicces, hogy így 3 év után pont ugyanabb... (2015.01.28. 12:11)Anglesey-i csöves tojás
HunMoiselle:
@jEnci: Remélhetőleg végre sikerül beállítanom/tartanom a tempót! :-) (2014.06.10. 12:58)A spárga új ruhája
HunMoiselle:
@burekpix: Köszi! Kóstold meg, nagyon finom is! ;-) (2014.06.03. 15:49)Gyors tavaszi hideg-meleg
szsuzsanna:
@HunMoiselle: -Sajnos nem emlékszünk a nevére..
-a -"sok kilométeres, sok emeletes száraztésztás ... (2014.03.30. 17:43)Sikeres hiánygazdálkodás
... vagy a torkunkba...
Mióta végre civilizált módon asztalnál étkezünk, rákaptam arra, hogy a francia módinak megfelelően ne csak egy fogást szolgáljak fel vacsorára, hanem mindig legyen valami fajta előétel is. Nem kell semmi túlbonyolított dologra gondolni: amíg jó volt az…
Szeretem a ratatouille-t. És mivel nagyon szeretem a zöldségeket, ez nyilván nem meglepő. Mert ugyebár a ratatouille a franciák, pontosabban a provence-iak megoldása a lecsóra. Azokból a terményekből készül, amikből dögivel terem a vidéken, vagyis padlizsánból, cukkíniből,…
Ma, ahogy éppen bevásároltam például a vacsorához, egyszer csak belémhasított, hogy mégsem újkumplit akarok mustáros-mézes-hagymás sült kolbásszal és kellel. Paellát akarok! Hogy ez vajon azért volt, mert a közlemúltban valahol láttam egy paella receptet, vagy azért, mert…
Még mikor januárban hazalátogattam, akkor vettem jó néhány szál chorizót, hogy Monsiuert megóvjam az éhenhalástól, de furcsa mód, mikor megjöttem, még bőven volt kolbász, nekem ellenben egy árnyékba kellett sürgősen életet lehelnem tápláló és vitamindús ételek…
Emlékszem, Stahl Judit Enni jó! című könyvében a házi kenyérsütés fejezethez érve az volt az első gondolatom, hogy soha-soha-soha nem leszek annyira gasztrovetemült, hogy nekiálljak. De persze ugyanez volt a gnocchi-készítéssel, a moules frites-tel (terveim szerint hamarosan…
Annak, aki olvasta az előző bejegyzést, nem jelent meglepetést, hogy az előző esti vacsoránk a maradék 35 deka krumplipürére épült halpogácsa lett. Készítettem már korábban, sőt posztoltam is, épp ezért most ki sem raknám, ha az új körettel nem ítéltetett volna kiemelkedően…
Nem hinném, hogy a blogot olvasva egyértelmű lenne, mivel túlságosan ad hoc jelleggel írogatok, hogy az az egyik alapszabály a konyhámban, hogy egyik nap húsos/halas, míg a következőn pedig vega fogás kerül az asztalra. A vega dologgal azért annyira nem vagyok szigorú, ha valami azt…
… mert ha van otthon tortillánk, már nem vagyunk elveszve: ehető hidegen vagy melegen, szendvicsként, előételcsigaként, főételként és kisütve akár chipsként; burritóként, quesadillaként, tacoként,…