Az elmúlt néhány évben a főző/evőmániám fokozódásával párhuzamosan egyre közelebb kerültem a francia kultúrához, s ma már a két dolog kéz a kézben követel egyre nagyobb részt az életemből. Így nem volt kérdés, hogy a blogom is erre a pályára fog ráállni: nem (kizárólag) francia ételeket kívánok idefőzni, de nagyon igyekszem megragadni azt a fajta étel- és életimádatot, amiből időről időre van szerencsém feltöltekezni egy Bordeaux melletti napfényes faluban.
HunMoiselle:
@jEnci: Ja, és köszi! :-)
Én egyébként nagyon szeretem a csírákat chirashi tetején vagy kissé átf... (2015.02.05. 12:39)Újévi részegség és józanság
HunMoiselle:
@Pizsamanadrág:
Szia Pizsamanadrág, tetszik a neved! ;-)
Vicces, hogy így 3 év után pont ugyanabb... (2015.01.28. 12:11)Anglesey-i csöves tojás
HunMoiselle:
@jEnci: Remélhetőleg végre sikerül beállítanom/tartanom a tempót! :-) (2014.06.10. 12:58)A spárga új ruhája
HunMoiselle:
@burekpix: Köszi! Kóstold meg, nagyon finom is! ;-) (2014.06.03. 15:49)Gyors tavaszi hideg-meleg
szsuzsanna:
@HunMoiselle: -Sajnos nem emlékszünk a nevére..
-a -"sok kilométeres, sok emeletes száraztésztás ... (2014.03.30. 17:43)Sikeres hiánygazdálkodás
Nem vagyunk valami nagy gyümölcsfogyasztók. Kivételt képez ezalól a hétvége, mikor is Monsieur a sportfoglalkozás előtt és alatt csak banánt fogyaszt, illetve én az elmúlt hetekben rákaptam arra, hogy késő délután megegyek egy-egy granny smith almát (kicsi, zöld, ropogós és…
Mióta megérkezett Vercingetorix, minden lehetőséget megragadok arra, hogy használhassam. Gyakorlatilag az elmosást követően azonnal bevetettem a botmixer levesegységét a cukkinikrémleveshez, de tudtam, hogy még aznap muszáj próbára tennem az aprító alkalmatosságot is. Ekkor akadt…
Alapvetően nem tartom magam sem sorozatfüggőnek, sem lustának, de az utóbbi időben valahogy ismételten beszippantott Robert Merle Francia históriája (ami hiánytalanul végigolvasható a neten), továbbá a Szívek szállodája, ami idióta magyar címe ellenére fölöttébb…
Van minekünk rendszeresen sok-sok maradék banánunk, ezért van énnekem két, saját kísérletezés eredményeképpen született, jól bevált muffinreceptem, amiket készítek is kvázi orrba-szájba. Roppantmód elégedettek vagyunk mindkettőjükkel, meg azért mindig becsúszik valami…
Immáron itt az ideje, hogy beismerjem, az egy év alatt Kasztliban édességfüggő lettem. Régen olyan büszkén és magától értetődően feleltem a firtatózó kérdésekre, hogy nem, nekem nincs igényem édességre – hát mostantól nem tehetem. Na azért nem kell arra gondolni, hogy…
Nem tudom, mi üthetett belém Karácsony táján, hogy vettem egy meglehetősen nagy doboznyi aszalt trópusi gyümölcs és dióféle keveréket, tekintve, hogy sosem voltunk nagy rajongói a műfajnak. Talán a franciaországi karácsonyokat akartam kicsit a konyhába lopni, ugyanis ott mindig…
Úgy tűnik, valamiféle tyúkanyó-effektus van rajtam kitörőben, mert már megint rámtört a süthetnék. Nem magamnak, nem azért, mert édességet akartam, hanem csak úgy, hogy legyen itthon. Nem igazán tudom hova tenni a dolgot, de Monsieur persze örült…
Most először készítettem sós muffint. Az egyik barátnőmnek készült, akivel egy workshop-prezentációra treníroztuk magunkat, és mivel az előző megbeszélésre édes muffint (a már korábban posztolt almáspite muffint, csakhogy annyira időzavarban, ide-oda rohangálásban voltam,…
Stahl Judit Enni jó! című szakácskönyve volt az, ami elsőként a kezembe került. Anyukám kapta a Nagymamámtól karácsonyra az én tanácsomra (ami csak arra terjedt ki, hogy valami szakácskönyv legyen, mert Anya azokat csípi). Az esett, hogy hazamentem az ünnepek után, ment a hülye…
Monsieur csak édes dolgokat hajlandó reggelizni – de kéretik nem csodálkozni az ügyön, az úr ugyanis francia. Csakhogy a mi szeretett városunkban nemigazán lehet oly könnyedén beszerezni az általa reggelire oly nagyon kívánt croissant-ot, chausson aux pommes-ot (mennyei almás…