Szombaton Perieux-be voltunk hivatalosak ebédre, Monsieur nagynénjéékhez. Nagy elvárásokkal érkeztem, ugyanis ő az, aki házilag készíti a foie gras-t, a confit d’oignont, a pain au chocolat-t és a ki-tudja-még-mit…
Hát nem kellett csalatkoznom, ismét mennyei élvezetekben volt részünk, ráadásul a férje, igaz katonához méltóan, egy pillanatra nem hagyta, hogy bárki is üres pohárral kókadozzon (csak azt nem értettem, hogy húszéves fiuk hogy tanúsíthatott oly mértékű absztinenciát, hogy francia emberhez méltatlanul egy korty alkoholt ne vegyen magához az étkezés során).
A menü
Aperitifek:
Italok:
Ricard (lesz szó róla bővebben is :-)), portói, Lillet, nememlékszem-fajta Scotch Malt, Bushmills, Martini Rosso, Martini Dry – kinek-kinek választása szerint
Ételek:
Kétszersültfalatok tormás lazackrémmel (kissé rusztikus állag, tökéletes fűszerezés: zseniálisan lavírozott azon a határon, amikor pikánsan érezni a tormát, de az nem nyomja el a halat)
Leveles tésztában sült koktélvirsli (no comment, semmi extra, de jól csúszik, kellemes – alkohol mellé egyenesen zseniális –, és hát van időbeli macera az elkészítéssel rendesen)
Koktélparadicsom
Hónapos (se) retek (nem olyan, mint a mi hazaink, apróbb, hosszúkás és csúcsos)
Előétel apró poharakban tálalva, rétegezve:
Füstölt lazac – guacamole – garnéla (az alján megfelelő mennyiségű, vastagon csíkozott füstölt vadlazac; a guacamole a legjobb guacamole volt, amit valaha ettem – semmi sallang, őszinte, erős avokádó íz, kevés zöldcitromlé, csöppnyi crème fraiche, icipici cayenne bors; a tetején két kifogástalanul tisztított, jól megtermett, tökéletesre főzött garnéla)
Tarisznyarák-falatok – rákkoktél-szósz – garnéla (a tarisznyarák „törzséből” származó hús, apró falatokra szedve villával; tradicionális rákkoktél-szósz, enyhén édesen és vaskosan, ahogy kell; három garnéla a tetején a fentiek szerint)
Bor:
Rosenhof Riesling 2009 – Elsace/Elzász (mintha csak egy jófajta, gyümölcsösebb csopaki olaszrizlinget ittam volna)
Főétel:
Marhasült pirított újburgonyával (kötözött hátszín a következőképp: fokhagymapálcikákkal megtűzdelve, fleur de sel-lel, provence-i fűszerkeverékkel és borssal jól bedörzsölve, olívaolajban megforgatva, ily módon egy napig marinálva, majd bőőőséges, alaposan felhevített vajban nem túl hosszú ideig, pont tökéletes saigant-ra, azaz mennyeien véresre-omlósra sütve;
a burgonya: apró szemű, először félkeményre főzve, majd kuktában (!) reeengeteg vajon megfelelően sózva alaposan lepirítva;
szósz külön nem kellett: a hús alatt csodás sötét-vöröses pecsenyelé keletkezett, és ráadásként ott volt a burgonya „maradék-vaja” is)
Bor:
sajna balgamód nem jegyeztem fel pontosan a fajtáját, de ha minden igaz, Côtes-de-Bergerac vörös volt, és ami viszont biztos, hogy finom volt
Levezető fogás, ugyanazzal a vörössel körítve:
Sajttál: brie, camembert, Bleu du Quercy (kékpenészes), Cabecou (Perigord-i kecskesajt), Mimolette (tényleg-tényleg írok már egyszer a sajtokról bővebben)
Desszertek:
Rumos gyümölcskenyér (többféle aszalt gyümölcs, mandula, viszonylag nehezebb, ragacsos tészta)
Mousse au chocolat (könnyű, habos, de azért meg van azafajta testessége, ami meg kell, hogy legyen a mousse esetében, nem kesernyés – ellentétben pl. azzal, ahogy én általában csinálom -, ergo édes és krémes, a teteje étcsoki-reszelékkel megszórva)
Eperfalatok balzsamecettel (viszonylag szépen megérett epret sikerült prezentálni, tökéletesre beforralt balzsamecettel)
Korábbi bejegyzéseimből (vagy azok hiányából) kitűnik, hogy nem vagyok különösebben édességmániás, sőt, egész jól megvagyok akár egy hónapig is mindenféle édesség nélkül. Ha elém rakják, akkor is gyakran utasítom vissza (na persze előtte mérlegelek, hogy vendéglátóm megsértődhet-e). Ezúttal azonban eszem ágában sem volt. Olyan gusztusosan volt minden tálalva – az eper és a mousse apró poharakban, mellette a gyümölcskenyér… Ó jaj! Elvesztem, elbuktam! Tobzódtam! Apró falatka gyümölcskenyér a kanálra, majd egy apró falat mousse. Hámm, bekap, majd egy kevés eper. Tökéletes hármas, eszményi harmónia!!!
Ital:
Sauternes – mely pincészet, mely évjárata, nem emlékszem, désolé - ha nagyon hasonlítani akarom valamihez, a mi aszúnkat említeném (és annál sokkal jobban sztárolják), de abból egy igazán jófajtával azért szerény véleményem szerint nem egylapon említendő
A túléléshez a terülj-terülj asztalkám után:
Nespresso és falatnyi 80 %-os kakaótartalmú étcsoki
A kávé után valahogy összeszedtük minden lelkierőnket, és sétára indultunk az igazán bájos, középkori „maradványokkal” bőséggel tarkított óvárosba.
Perigeux egyébként Dorgone megye közigazgatási székhelye, az Isle folyó mentén, és ma nagyjából 30 ezren lakják. Neve a gall időkből származik, amikor négy különböző gall törzs élt ezen a területen – a „négy törzs” gallul „Petrocore”. Ők voltak egyébként azok a törzsek, akik a leghosszabb ideig ellenálltak a római hódításnak.
A városnak, vagyishogy közvetlen körzetének, Périgord-nak igen eseménydús történelmi múltja van. Először ugyebár a rómaiak szállták meg a területet, ezt követően Aquitániai Eleonóra 1152-es házasságával az angol korona fennhatósága alá került, majd a százéves háború kitörésétől helyzete felettébb rendezetlen volt. 1453-tól, a háború végétől egy több évszázados nyugodtabb periódus vette kezdetét, és ennek során alakult ki Périgord, és így Perigeux arculata is. A belváros egyértelműen reneszánsz képet mutat mind a mai napig. Szűk utcácskák, kolombázsos, tornyos házak – lényegében olyan, mint egy romantikus kis ékszerdoboz, ahol csak a modern üzletek kirakatai emlékeztetnek arra, hogy nem valós időutazásban van részünk. A reneszánsz hangulatot egyedül a város fő látványossága, a Saint-Front Katedrális bontja meg, ez ugyanis bizánci stílusban épült a 12. században (egy korábbi, a század elején leégett katedrális helyén).
És hogy visszakanyarodjak a gasztronómia felé, el kell mondanom, hogy Périgord fő termékei bizony mezőgazdasági termékek, tovább pontosítva a legfőbb kulináris élvezetekkel kecsegtető szarvasgomba és libamáj, továbbá a helyi zöld dió, melyből előszeretettel készítenek lekvárt, mézet, ecetes diót, likőrt, sőt dióval ízesített mustárt is.
