Mióta Angliában vagyunk, nem is ettünk pulykamellet. Vagyis na, ez így nem egészen igaz, mert vagy másfél hete készítettem pulyka saltimboccát (még nem posztoltam, de tervben van), és közvetett módon az vezetett a ma esti vacsorához. Ugyanis akkor, mikor kilapítottam a szeleteket, keletkezett némi nyesedék, amit felcsíkoztam, majd lefagyasztottam. De úgy önmagában semmire nem lett volna elég, ezért vettem hozzá még egy megtermett szeletet, amit hasonlóra csíkozva mellékeltem a mélyhűtőbe.
Aztán tegnap(előtt) este tűnődtem azon, hogy mit is kellene ma (tegnap) vacsorára készíteni. Halat szombaton ettünk, az elmúlt (megelőző) két nap húsmentes volt, adta magát, hogy akkor ma (tegnap) húst kéne. És eszembe jutottak a pihenő pulykacsíkok.
Ázsiai pirított tésztás dologhoz most nem fűlt a fogam, a paradicsomos vonalat is kizártam, mivel vasárnap este egy erőteljesen piros tésztaétel volt terítéken, maradt a fehér irány, vagyis tejszín, ami nem volt itthon, créme fraiche viszont igen. És ha már créme fraiche, akkor a francia konyha felé kanyarodtam, és megfejeltem a fogást némi dijoni mustárral, és a mélyhűtőbe betárazott tárkonnyal. Gomba pedig minden mennyiségben jöhet bármikor.
És még ejtenék néhány szót a créme fraiche-ről. Nem tudom, hogy otthon most mennyire hozzáférhető, de az elterjedt nézet szerint – amit én is többször zárójelesen feltüntettem -, kiváltható zsíros tejszín és tejföl egyenlő arányú keverékével. Azonban ezzel szemben nemrég azt olvastam Julia Child (ma, vagyis augusztus 15-én lenne 100 éves!) Mastering the Art of French Cooking című nagy ívű munkájának második kötetében, hogy 2:1 arányban kell keverni őket a tejszín javára, majd szobahőmérsékleten 5-6 óra alatt hagyni, hogy besűrűsödjön. A keverék elvileg 10 napig áll el a hűtőben, de persze vegyük figyelembe külön-külön a tejszín és a tejföl lejárati idejét is...
Tárkonyos-gombás pulykamellragu
Hozzávalók elméletileg 4 adaghoz:
- 1 evőkanálnyi vaj
- 1 evőkanál olívaolaj
- 40 dkg pulykamell vékonyan felcsíkozva
- 1 nagyobb salotta hagyma finomra vágva
- 40 dkg barna csiperke közepesen vastagra csíkozva
- úgy 1 dl száraz vermut
- 1 teáskanál szárított tárkony
- 1,5 dl csirkehúsleves (1/3-ad kockát használtam)
- 1,5 dl créme fraiche
- 2 teáskanál magos dijoni mustár
- 4 tárkonyág, levelei leszedve, és félbe-harmadba vágva
- só és frissen őrölt bors
Egy nagy serpenyőben összeolvasztottam a vajat és az olajat, majd úgy egy perc alatt megpirítgattam benne az előzetesen papírtörlővel alaposan leitatott pulykacsíkokat. Egy szűrőlapáttal kiszedtem őket, majd a helyükre költöztettem a salottát, mérsékeltem a lángot, és némi só kíséretében pár perc alatt áttetszőre főztem. Hozzákevertem a gombát, alaposan sóztam és borsoztam, feljebb csavartam a lángot, és addig pirítottam időnként átkeverve, míg elfőtte a levét. Ekkor visszapakoltam a serpenyőbe a pulykamelldarabokat, ráöntöttem a vermutot, beleszórtam a szárított tárkonyt, és nagy lángon elforraltam az alkoholtartalmát. Hozzáöntöttem a csirkealaplevet, a créme fraiche-t és a mustárt, pár perc alatt beforraltam, majd elzártam a lángot, és belekevertem a friss tárkonyt is.
Bár tudom, hogy nem igazán illik hozzá, de nem tudtam ellenállni a csábításnak, és pirított újburgonyával tálaltam. Amiből viszont csak 45 deka volt itthon, amiről tudván-tudtam, hogy nem elég kettőnknek, meg aztán a maradék raguhoz is kellett valami nekem másnapra, úgyhogy főztem még barna basmati rizst is.
Első körben Monsieur megkapta a krumpli kétharmadát, míg magamnak a maradék krumplit némi rizzsel egészítettem ki. Aztán Monsieur evett még egy adagot, immáron rizzsel, és ha nem vagyok eléggé résen, valószínűleg a negyedik rész ragut is magáévá teszi, én meg hoppon maradok másnap. Ámde boldogan világgá kürtölhetem: résen voltam!
