Megveszek a levesekért: naponta egyszer, ebédre vagy vacsorára muszáj sűrűbb-hígabb, telepakolt vagy selymesre turmixolt, de mindig forró (na jó, negyven fokban erre visszatérhetünk) folyadékot magamba kanalaznom.
Ezúttal pórét kívántam … paradicsával… és körbenézve a kamrapolcon – ami az én esetemben részben kamrafiók - úgy döntöttem, hogy még kukoricával… és akkor már az egyedül árválkodó krumpli is hadd leljen bennük társaságra! Úgyhogy fejben összeállt az alábbi kép:
Pórés-kukoricás paradicsaleves
Hozzávalók:
- 2 egészségesen méretes póréhagyma
- 1 kukoricakonzerv
- 1 hámozott paradicsom konzerv
- 1 kisebb krumpli
- 2 evőkanál vaj
- 1 evőkanál olívaolaj
- kb. ¾ liter víz
- 2 zöldségleveskocka
- 2 apró, de annál erősebb szárított chili paprika
- 1 evőkanál cukor (esetemben nádcukor)
- só, frissen őrölt (tényleg annyira-de-nagyon érezhető a különbség) bors, szárított oregánó
Az első és roppant rövid előkészítő szakaszban megmosom a pórékat, megszabadulok a felesleges részektől (ami nem jelenti azt, hogy a tendenciáknak megfelelően a teljes zöld szártól eltekintenék), és nagyjából centi vastagra karikázom ezt a méregtelenítésre is kitűnő zöldséget. A krumplit zöldséghámozóval megpucolom, és apró, mondjuk úgy egycentis kockákra vágom.
Jöhet egy nagyobb lábos, amiben összeolvasztom a vajat és az olajat, majd átpirítom rajta a némileg megsózott, jócskát megborsozott hagymát és burgonyát. Ezalatt már rotyoghat is a víz a forralóban, és mikor a hagyma már kissé összeesett, felöntöm az immáron forró víz nagy részével, és szépen utánalöttyintem a paradicsakonzerv tartalmát is, majd nem feledkezem meg arról, hogy beleküldjem a két leveskockát, egy szép adag szárított oregánót, a cukrot, illetve az ujjaim között összemorzsolt chili paprikákat is. (Itt kell magam mindig figyelmeztetnem a gyors kézmosásra, ui. rendszeresen megtisztelem a szemem a chili átható zamatával.) Nagy lángon felforralom az egészet, majd szépen visszaveszek, és takaréklángon gyöngyöztetem úgy 10 percig.
Ekkor szépen hozzáadom a kukoricát is levével együtt(adjunk még egy icipicit az édes íznek), mérlegelem a sűrűséget, és ha úgy ítélem meg (ez abszolút ízlés dolga), felöntöm a forralóban maradt vízzel, újra összeforralom, majd boldogan késznek nyilvánítom.
A tálalásnál, ha éppen olyanom van, a következőket biggyesztem a tetejére: apróra szeletelt (és nem reszelt) füstölt sajtot, bazsalikabóbitát, valamint egy-két csepp zamatos olívaolajat.
