Most először készítettem sós muffint. Az egyik barátnőmnek készült, akivel egy workshop-prezentációra treníroztuk magunkat, és mivel az előző megbeszélésre édes muffint (a már korábban posztolt almáspite muffint, csakhogy annyira időzavarban, ide-oda rohangálásban voltam, hogy elfelejtettem belekeverni a cukrot, de érdekes módon, még így is tetszett mindenkinek, beleértve a barátnőm kollégáját is, aki megvámolta másnap a csomagolt adagot:-)) kapott, gondoltam fő a változatosság. Már megint az általam a világon legjobban csodált nő (a.k.a. Nigella) szolgáltatta a receptet, amit a hűtőmre igazítottam. Az eredeti az ún. wales-i sajtos muffin cheddarral és angol mustárral, amiből nálam roquefort, ementáli és dijoni mustár lett.
Recept most, észrevételek a végén.
Sajtos muffin
Hozzávalók:
- 225 g liszt (a HáziIstennőnél sütőporos)
- 50 g graham liszt (Nigellánál rozsliszt)
- 2 teáskanál sütőpor (Őnála csak egy, lásd sütőporos liszt)
- ½ teáskanál szódabikarbóna
- ½ teáskanál só (Nigienál – engedtessék meg az imádattal teli becézés 1, de én ugye nagyon sós roquefort-ral dolgoztam)
- 50 g roquefort
- 75 g ementáli (eredetileg a két sajt helyett 125 g cheddar)
- 1,5 teáskanál dijoni mustár (avagy angol eredetiben)
- 6 evőkanál étolaj
- 12 dkg joghurt (15 dkg görög joghurt kéne originally - reménykedtem benne, hogy mivel a roquefort nedvesebb mint a cheddar, ez nem okoz fennakadást)
- 1,5 dl tej (1,25 dl helyett – egyszerűen elnéztem a receptet) majd + 1 dl, leírom alant, miért láttam indokoltnak
- 1 tojás
- 2 evőkanál Worcestershire-szósz
A tetjére:
- 25 g ementáli (vagyishogy cheddar)
- és némi Worcestershire-szósz
Az összeállítás pite. Azaz száraz a szárazzal, nedves a nedvessel, majd elegyít. Azért kicsit bővebben: összekeverjük a liszteket a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval, a reszelt ementálival, a villával összetört roquefort-ral, egy mérőkancsóban pedig a mustárt a tejjel, a joghurttal, a tojással, az étolajjal, no meg a Worchestershire-szósszal. Eztán a kettőt elegyítjük úgy feléből-nagyjából (Nigella szerint a muffin-tésztát, nem kell agyonkeverni, mert úgy lesz puha). És most jön a +1 dl tej magyarázata: nekem annyira sűrű lett a tészta, hogy muszáj volt némileg lazítani. Tényleg.
Ha megfelelő állagú tésztát értünk el, jöhet a sütés: 200 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütjük (esetemben szilikontepsiben kapszli nélkül), majd elővesszük, valamennyi muffin tetejét megszórjuk reszelt sajttal, kicsit meglocsolgatjuk újabb adag Worchestershire-szósszal, és 5 percre visszatoljuk.
Minekutána így jártam el, nem is muffinszerű, sokkal inkább puffancsszerű produktumokat kaptam, amit mivel mással, mint guacamoléval tálaltam. Merthogy azért nem árt neki valami szósz, öntet, vaj, whatever.
Monsieur először nem volt elragadtatva, de valahogy mégis legyűrt kettőt 10 perc alatt. KM abszolút azt állította, ízlik neki (remélem, nem merő udvariasságból), kettőt abszolvált, látványosabban, mint az uram (hármat meg csomagoltam neki). Ami pedig engem illet, legközelebb 2 joghurttal próbálom…
