A Leányzók ismét röffeni akartak össze péntek este, ami nekem sem volt ellenemre, pusztán a vele járó kiruccanás, hát inkább meginvitáltam őket jó szokás szerint. Ámde akkor már rittyenteni is kellett valamit, a pizza meg már uncsi az a nagy igazság, valamit muszáj volt újítanom.
Szóval a pissalidière adta magát. Egyrészt mert már régóta sorra akartam venni, másrészt meg eléggé hasonszőrű műfaj, így BLány igényeit is ki lehet vele elégíteni.
De hogy mi is a pissaladière pontosan?
A pissaladière (ejtsd: pisszaladier) egy dél-francia, egész pontosan egy nizzai specialitás: karamellizált hagymával, szardellával és fekete olajbogyóval megpakolt kenyértészta. Szóval ha úgy tetszik, és a nizzaiak sem sértődnek meg rajta, akkor mondhatjuk, hogy ez a pizza francia megfelelője. Nevét onnan kapta, hogy eredetileg az úgynevezett pissalat-val, azaz szegfűszeggel, no meg egyéb fűszerekkel ízesített szardellapürével kenték meg, mielőtt betolták volna a sütőbe. Azóta ez némileg egyszerűsödött…
Pissaladière
Hozzávalók a tésztához:
- 7 gramm szárított élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 1,2 dl langyos víz
- 4 evőkanál olívaolaj + egy kevés a kelesztőtál kikenéséhez
- 25 dkg kenyérliszt
- 1 teáskanál só
Hozzávalók a karamellizált hagymához:
- 2 evőkanál olívaolaj
- 20 g vaj
- 1,5 kg vöröshagyma
- 1 evőkanál morzsolt kakukkfű
- só
Feltétek:
- szardella
- fekete olíva
Első körben összedobtam a tésztát.
A kenyérlisztet egy arra alkalmas edényben meglangyosítottam a mikróban, egy másik tálba pedig beleöntöttem az élesztőt, a cukrot és a langyos vizet, elkevertem, és pár percet vártam, hogy kicsit felhabosodjon, majd belevertem a 4 evőkanálnyi olívaolajat is.
A liszthez hozzákevertem a sót, majd apránként elkezdtem az élesztős vízhez adagolni. Először villával kevergettem bele, majd mikor kezdett jobban összeállni a massza, átálltam kézi üzemmódra. (Persze aki akarja, nyugodtan használja a kézirobotgép dagasztó funkcióját, én viszont a múltkori nehézségek óta inkább csak a két kis kacsómban bízom.)
Először szép simára összegyúrtam a tésztát, majd jó 10 percig dögönyöztem-dagasztottam. Nem mondom, elsőre ez ijesztőnek tűnhet, de az ember pikk-pakk ráérez a csínjára-bínjára, és ezzel a tésztával ezerszer egyszerűbb dolgozni, mint a pizzatésztával, mert keményebb, és nem ragad kegyetlenül az őt nyúzó ember kezeire.
A gyúrást követően szépen átemeltem a bucivá formázott tésztát egy kiolajazott tálba, megforgattam benne, hogy az olaj mindenhol bevonja (ez óvja meg a kiszáradástól), letakartam egy konyharuhával, és egy órára magára hagytam.
Amíg a tészta kell, nekiálltam a tetemes mennyiségű hagymának.
Először ugyebár megpucoltam őket, majd szép vékonyan felkarikáztam valamennyit – érthető okokból az egész munkafolyamatnak ez volt a legkellemetlenebb része, pláne, hogy mindeközben mások nagyon jól érezték magukat (mondja a bennem lakó kisördög).
Egy nagy párolóserpenyőben összeolvasztottam a vajat a maradék 2 evőkanál olívaolajjal, majd szépen rádobtam a hagymákat, finoman megsóztam, átkevergettem, majd alacsonyra vettem a lángot, és egy órán át hagytam csendesen összeesni-párolódni. (Azért persze néhányszor ránéztem, átkevertem.)
És elérkeztünk az összeállításhoz.
A sütőt előmelegítettem 220 fokra, majd sütőpapíron kinyújtottam a tésztát (mindig azzal emelem át a tepsire). Igyekeztem négyzet alakra, de persze ez csak feléből-nagyjából sikerült, na az meg nálam kizárva, hogy emiatt formára vágjam, merthogy akkor mi lesz a levágott részekkel… Ami a vastagságot illeti: annyira vékonyra nyújtottam, amennyire csak engedte magát – ez icipicit vastagabb lett, mint az 1-2 millis pizza szokott.
A fentiek szerint kinyújtott tésztán szépen akkurátusan eloszlattam a karamellizált hagymát, rács alakban kiraktam a szardellákkal, és a „csomópontokba” egy-egy olívabogyót ültettem (ami egyébként életem egyik legjobbja - kalamata, Anyukám hozta legutóbbi Mediterrán nyaralásáról).
A forró sütőben úgy 20-25 percig sütöttem, majd némi pihentetés után konyhai ollóval boldogan négyfelé szeleteltem.
A pissaladière-t nem mellesleg illik vinaigrette-es zöldsalival tálalni, aminek én szintén eleget tettem, így a Lányok elégedettek voltak. No meg persze ismét megfejeltem egy Tarte Tatin-nal, hogy még elégedettebbek legyenek. A hatás nem maradt el…