Nem tudom, mi üthetett belém Karácsony táján, hogy vettem egy meglehetősen nagy doboznyi aszalt trópusi gyümölcs és dióféle keveréket, tekintve, hogy sosem voltunk nagy rajongói a műfajnak. Talán a franciaországi karácsonyokat akartam kicsit a konyhába lopni, ugyanis ott mindig van az asztalon egy tálkányi keverék. Persze ott sem nyúlunk hozzá…
Azért valahogy a fele mégiscsak elfogyott, talán annak köszönhetően, hogy az ünnepi időszakban a nassolási hajlandóságunk mértéke jelentősen megnövekedett. De a második fele, az bizony kitartóan trónolt azóta is a reggeliző asztalon érintetlenül. Már körülbelül két hete motoszkált a fejemben, hogy nagyon kéne kezdeni vele valamit, mert ha sürgősen nem lépek, a végén még pocsékba megy, és végül mostanra ért be az elhatározás. Az egyszerű megoldást választottam: muffinná alakítottam őket. És mivel volt egy banán is a konyhapulton, aminek kezdett nem tetszeni a színe, azt is belepakoltam. A tésztáját még korábban, egy áfonyás muffinhoz kísérleteztem ki (az egy külön vicc, hogy hogyan alakult, igyekszem majd megírni) - annak alakítottam át az arányait. A zabpehely természetesen most sem maradhatott ki belőle, hiszen főképp reggelire szántam Monsieur-nek, akkor pedig jól ugye egy kis extra rost.
Egébként ha az ember nem „csak úgy összedobja”, akkor mondjuk rafináltabbá lehet tenni egy kevés kókuszlikőrrel, kókusztejjel, esetleg ananászlével, kókuszreszelékkel, vagy akár példul makadám dióval.
Muffin trópusi aszalt gyümölcsökkel
Hozzávalók a száraz keverékhez:
- 115 g aszalt trópusi gyümölcs (a dióféléket kiválogattam, félretettem) – esetemben szárított és édesített ananász, papaya és banán, édesített gyömbér, szárított kókusszeletek (szép nagy darabok, senki ne gondoljon reszelékre) és mazsola
- 200 g liszt
- 50 g zabpehely
- 90 g nádcukor
- 1 teáskanál sütőpor
- ½ teáskanál szódabikarbóna
- ½ teáskanál fahéj
- 1 csipet só
A nedves keverékhez:
- 1 banán
- 1 dl étolaj
- 1,5 dl tej
- 1 tojás
A sütőt előmelegítem 190 fokra / 5-ös fokozatra.
Eztán mi sem egyszerűbb: külön-külön összekeverem a szárazanyagokat és a nedves összetevőket (a banánt előtte egy villával természetesen pépesítem), majd a kettőt elegyítem vigyázva, hogy nehogy túldolgozzam a tésztát, mert akkor túl tömény lesz. Végül kiporciózom a tésztát a szilikon muffintepsimbe, és betolom a sütőbe 20, illetve inkább 25 percre. (Ha nem szilikon a tepsi, előtte kellenek bele papírkapszlik.)
Mikor megsültek, megvárom, hogy nagyjából kihűljenek mielőtt kiszedem őket, nehogy beletörjenek a formába (papírkapszli esetén ez a veszély nem nagyon fenyegetne).
Az én ízlésemnek egyébként egy kicsit túl édes, de én ugye nem vagyok mérvadó édességek terén. Monsieur viszont már-már túl lelkesen ette...
