Még mikor januárban hazalátogattam, akkor vettem jó néhány szál chorizót, hogy Monsiuert megóvjam az éhenhalástól, de furcsa mód, mikor megjöttem, még bőven volt kolbász, nekem ellenben egy árnyékba kellett sürgősen életet lehelnem tápláló és vitamindús ételek formájában. Szerencsére azóta Monsieur helyreette magát, hála az én kitartó gondoskodásomnak, azonban a chorizóról galád módon teljesen megfeledkeztem. Illetve ez így nem száz százalékosan igaz, ugyanis de, igen, tudtam, hogy ott bújik meg a hűtő alsó rekeszében, ahol rendszerint a francia sajtokat is bújtatom, hogy ne prédálódjanak fel két perc alatt, de gondoltam, hogy szépen elvan az ott magában, nem kell bántanom, majd egyszer csak főzök vele. Aha, persze, tegnapelőtt megnéztem, elvileg február végéig eltartható. Oké, válságstáb – mi legyen? A főzőterv két hétre előre megvan. Nézegetem, nézegetem, és mit volt mit tenni, a tegnapra előirányzott bablevest (igen, sonkával meg szalonnával, meg bőrkével, meg mindennel) voltam kénytelen beáldozni.
Azon, hogy mi legyen a chorizóval egy percig nem kellett gondolkodnom. Egy-két hete forgattam át a Good Food magazin augusztusi számát, abban van egy kedves, ám de fölöttébb kidolgozatlan meleg saláta recept. Némi krumplit megfőznek, úgy hogy az utolsó pár percben hozzászórnak némi zöldbabot. A kolbászt karikázva serpenyőben megsütik, főznek pár tojást, aztán felszeletelik a krumplit, és a hozzávalókat valami öntettel meglocsolva összekeverik. A rakott krumpli óta ugyebár tudjuk, hogy a tojás-kolbász-krumpli édeshármas kitűnően működik, de én mégis kevésnek találtam, amit ez a recept önmagában nyújtani tud, úgyhogy szerda este lefekvés után, elalvás előtt kiszíneztem a képet. Mindössze extra 20 percet kell rászánni, és az egyszerű hozzávalók lényegesen összetettebb fogássá nemesülnek a tányéron. Úgy döntöttem, a krumplit, miután megfőtt, még betolom a grill alá, hogy ropogósabb legyen, és megjelenjen a sütőben sült krumplikra jellemző enyhén édeskés íz. Emellett arra gondoltam, hogy ez kitűnő alkalom a mélyhűtőben megbúvó csíkozott kaliforniai paprika felhasználására is (akkor szoktam mirelitet venni, ha csirkés tortillát készítek, mert szeretem, hogy háromszínű, de kettőnknek nem fogyna el a három paprika, ráadásul így jóval olcsóbb is), amit raguszerűvé sütök, főzök össze a kolbásszal, fokhagymával, chilivel, némi sherryvel és balzsamecettel. A friss ízről pedig hosszúszárú brokkolival gondoskodtam zöldbab helyett, mert szerintem jobban ellensúlyozza a paprikák édességét, ráadásul még szezonja is van. Ami a tojást illeti, az utolsó pillanatig úgy gondoltam, hogy buggyantott tojásnak készítem el, de végül, mivel közbejött ezmegaz, úgy gondoltam, hogy már túl késő van ahhoz, hogy azzal pepecseljek, ezért ötperces tojás lett belőle – ez még elég lágy ahhoz, hogy a sárgája teljesen folyékony maradjon, elegyedjen a édeskés szósszal, és mennyei öntetté keveredjen vele össze.
Meleg krumplisaláta chorizóval, lágytojással és brokkolival
Hozzávalók:
- 50 dkg nagyobb szemű újkrumpli vagy kisszemű normál (itt már van újkrumpli ijjá-ijjá-jé!)
- 10 dkg chorizo vagy jóféle magyar házikolbász (nekem itt általában nincs választási lehetőségem) úgy egy centisre szeletelve
- 1+1 evőkanál olívaolaj
- 1 piros bird’s eye chili
- 4 gerezd fokhagyma vékonyan felkarikázva
- 3 maréknyi (úgy 25-30 dkg) mirelit, csíkokra szeletelt zöld, piros és sárga kaliforniai paprika, vagy egy piros, sárga és zöld kaliforniai paprika fele kimagozva, és szintúgy csíkokra szeletelve
- 1 óvatos körbelöttyintésnyi száraz sherry, úgy 3-4 evőkanálnyi
- és egy még óvatosabb körbelöttyintésnyi balzsamecet, 1-2 evőkanálnyi
- 15 dkg hosszúszárú brokkoli, avagy annak híján normál
- 3 nagy tojás
- só és frissen őrölt bors
Először lesikálom a krumplikat, és durván 20 perc alatt megfőzöm őket. Előmelegítem a grillsütőt (az itteni sütőmnek van egy elkülönített felső, kifejezetten grill része, annak híján a normál sütőt közepesre melegíteném elő, vagy ami még jobb, a kommunizmus legnagyszerűbb találmányát, a melegszendvics-sütőt izzítanám be), majd a hideg vízben érinthetővé hűtött krumplikat vastagon felszeletelem, egy tálban óvatosan összeforgatom egy evőkanálnyi olívaolajjal, szépen elrendezem őket alufóliával bélelt sütőlapon, sózom és borsozom, és úgy 20 percig grillezem, míg az eredmény ropogós lesz, de nem nagyon barnul.
A chorizókat száraz serpenyőben, visszafogott lángon megpirítom, de csak óvatosan, nem kolbászchipseket akarok. Ezután egy szűrőlapáttal kiszedegetem őket, egy evőkanálnyi olívaolajat lötykölök a kolbászzsírhoz, és szintén visszafogott lángon illatosra pirítom a fokhagymát és az ollóval hozzákarikázott chilit. Mielőtt a fokhagyma elkezdene barnulni, a serpenyőbe szórom a paprikacsíkokat, feljebb veszem a lángot, és durván 3 perc alatt megfőzöm/pirítom. Ekkor visszarakom a kolbászszeletkéket a serpenyőbe, és megöntözöm a sherryvel. Nagy lángon elforralom az alkoholt, belelötykölöm a balszamecetet, és 1 perc kevergetés után késznek nyilvánítom a ragut.
A tojásokat 5 percig főzöm. Ami a brokkolit illeti, legjobb lenne gőzölni, de sajnos nincs megfelelő párolóalkalmatosságom, ezért 5 perc alatt egy arra alkalmas edényben kevés vízzel és sóval a mikróban párolom ressre őket, mert azt olvastam, hogy így lényegesen nagyobb hányadát őrzi meg a vitamintartalmának, mintha főzném.
És jöhet a tálalás. Alapvetően mindent kétharmad-egyharmad arányban osztok el Monsieur és a saját tányérom között. A két tányér karimáját kirakom krumpliszeletekkel, illetve Monsieur tányérjának közepére kerülnek az extradarabok. Aztán jön a ragu a tányér középső részére, illetve Uracs esetében a két krumplirészleg közé. A brokkolik körbemennek a külső krumplikarima körül, a tojások pedig felzve a krumplikat koronázzák.
Kis túlzással akár kokárda is lehetne, nemde…?
Parasztluxus, a fésűkagylóval (http://budapest-bordeaux.blog.hu/2011/10/12/parasztluxus) ellentétben a szó legnemesebb értelmében.
(Ps. Dinka vagyok, a friss rozmaringot kifelejtettem a raguból, pedig szerdán félálomban elképzelve nagyon ízlett...)
