Mamma mia, sőt, tanúként idézem a teljes ókori istensereget! Az imént készítettem el életem eddigi legjobb palacsintáját. Selymes ambrózia!
Találgatok, mi a titka, nyilván nem csak az áfonya, hanem az is, hogy a tésztája jóval hígabb azoknál az amerikai palacsintáknál, amiket eddig próbáltam. Meg kétségkívül, a hirtelen felindulásból hozzáadott fahéj sem ártott neki.
Régen ki akartam próbálni ezt a receptet a Good Food online oldaláról - amit aztán persze jó szokásomhoz híven jobbra-balra, keresztbe-kasul megcsavargattam -, csak aztán mindig elmaradt. Aztán úgy alakult, hogy pénteken beugrott egy kis csomagnyi áfonya a kosaramba, ma délután pedig úgy rám jött a kávézhatnék (hétvégén nem szoktam inni), hogy muszáj volt valamit készíteni mellé, és akkor egy pillanat alatt rámtalált a megoldás. Kirohantam a konyhába, felsőhangon 5 perc alatt bekevertem a tésztát, és már sütöttem is. Az egész folyamat nem igényelt többet 25 percnél. Komolyan mondom, úgy éreztem, több időt kellett várnom arra, hogy a kávé végre kikotyogja magát.
Még most is érzem az ízét a számban, és oltári akaraterőt követel tőlem, hogy ne futkorásszak ötpercenként a konyhába be-bekapni egyet. Pedig már a vacsorának illik helyet csinálni.
Áfonyás amerikai palacsinta
Hozzávalók:
- 20 dkg liszt
- 1 és ¼ teáskanálnyi sütőpor (az eredeti recept már alapvetően sütőporos liszthez adta az egy tékányit, de én nem tartok itthon)
- 1 evőkanál nádcukor (nem része az eredeti receptúrának, de az én kezem automatikusan belekeverte)
- 1 csipet só
- 1 teáskanál fahéj (nagyon jól döntöttem, hogy hozzáadtam)
- 115 g áfonya
- 3 dl zsíros tej
- 1 tojás
- 1 evőkanál olaj (olvasztott vajat javasolnak, de én nem akartam egy ek vaj megolvasztásával bajlódni)
- némi olaj a sütéshez is
- görög joghurt (valami csodás hozzá, nem is értem, az amerikaiak/angolok miért nem pötyögetnek rá)
- juharszirup vagy golden szirup a legtetejére
Egy nagyobb tálban összekeverem a lisztet a sütőporral, a cukorral, a sóval és a fahéjjal, a közepén kutat képezek. Egy mérőkancsóban elegyítem a tejet a tojással és az olajjal. A nedveseket a szárazakhoz öntöm, és kézi habverővel csomómentesre keverem. Beleszórom az áfonyák többségét (10-12 szemet félreteszek a tálaláshoz – bár lehet, hogy legközelebb nem hagyok ki semmit), majd pikk-pakk átkeverem, és jöhet a sütés.
Én szeretem kvázi hirtelen, legnagyobb hőfokon sütni, ezért vajat nem használok, mert megbarnul, leég, csak olajat. Szóval a serpenyőmet egy kevés olajjal felhevítem, és evőkanálnyi mennyiségeket csurgatok bele egymás mellé a tésztából (általában egyszerre ötöt). Ahogy telepöttyöztem a serpenyőt, már lényegében fordítom is azt, amit először belemertem (azt kell nézni, hogy a széle elkezd elszíneződni, és kis hólyagocskák jelennek meg a felületén, de nem kell kivárni, míg a közepén is megjelennek, mert kevésbé lesz krémes). És ahogy végeztem a fordítgatással, már kapom is ki az elsőt. Amikor eltűnik az olaj a serpenyőből, úgy 2-3 körönként újra löttyintek egy keveset. Tényleg csak egy keveset.
Villámgyorsan kész lettem. Az állam pedig le van esve. Brutálisan jó, függőséget okoz.
(3-4 darabot körberendeztem a tányéron, megpöttyöztem őket joghurttal, rászórtam pár extra szem áfonyát, majd nagylelkűen meglocsolgattam golden sziruppal.)