Régen volt már leves a blogon. Na nem mintha nem készítenék, de hajlamos vagyok arra, hogy mindig hasonló formációk kerüljenek ki a kezeim közül, magamnak ebédre ugyanis nem szeretek sok energiát feccölni beléjük. Így lesz általában jófajta magyaros bableves, böjti bableves, zöldbableves, vagy ilyen-olyan minestrone jellegű zöldségleves. Most jött el az ideje, hogy ezt megelégeltem, és felütöttem Julia Child francia szakácskönyvét (Mastering the Art of French Cooking) valami új után kutatva. A dolgom lényegesen nehezebb volt, mint amire számítottam, ugyanis az ott feltüntetett levesek körülbelül 80 százaléka krémleves, én pedig még mindig nem szereztem be Kasztliba botmixert. a fennmaradó 20 százalék nagy része pedig hússal vagy hallal jelentősen telepakolt, ami végképp az a kategória, amivel csak magamnak nem vesződöm (maximum kemény télen). Végül azért csak találtam egy könnyen kivitelezhetőnek vélt receptet, egy kvázi gombakrémlevest, ami két alapvető dologban tér el a többi krémlevestől: először is, a gombát nem a főzést követően immáron a levesben kell krémesíteni, hanem még nyersen, másrészt pedig nem is kötelező krémesíteni, hanem JC megjegyzi, hogy lehet egyszerűen nagyon finomra (mintha duxelles-t készítenénk) vágni. Bingó!
JC szerint egyébként ezt a levest az is szereti, aki amúgy nem rajong a gombáért. Továbbá el lehet készíteni hideg levesnek is, egyszerűen sósabbra kell kicsit készíteni, el kell hagyni a végén hozzáadott vajat (amit én melegen is kihagytam, mert már egyébként is elég krémesnek és nehéznek ítéltem), illetve míg hűl, időnként át kell kavargatni, tálalásnál pedig tejszínnel lehet kínálni.
Potage aux Champignons, Ile de France, vagyis gomba (krém)leves, ahogy Franciaország szívében készítik
Hozzávalók:
- 1 vöröshagyma finomra vágva
- 60 g vaj
- 3 evőkanál liszt
- 4 dl forró víz
- 9 dl zsíros tej
- 2 teáskanál só
- 1 csipet fehérbors
- ½ teáskanál szárított tárkony
- 360 g csiperke gomba
- 1,5 dl zsíros tejszín
- pár evőkanálnyi frissen facsert citromlé
- 2-3 evőkanál finomra vágott tárkony
Egy nagy lábosban olvasszuk fel a vajat, majd alacsony lángon, 8-10 perc alatt pároljuk benne a finomra vágott hagymát, míg megpuhul, de nem barnul meg. Ekkor szórjuk rá a lisztet, és kevergetve pirítsuk úgy egy percig. Adjunk hozzá pár evőkanálnyival a forró vízből, és kézi habverővel keverjük simára. Fokozatosan adjuk/keverjük hozzá a maradék vizet is, majd a tejet, a sót, a borsot és a szárított tárkonyt. Lassan forraljuk fel, továbbra is kevergetve, majd tartsuk lassú forrásban addig, amíg a választott módon előkészülünk a gombával.
A gombát megtisztítjuk, és vagy krémesítjük adagonként egy kevés levesalappal, vagy ledaráljuk, vagy egyszerűen késsel finomra vágjuk, ahogy például a fokhagymával is tennénk. Amennyiben a krémesítés mellett döntünk, akkor pulzálva használjuk a robotgépet, hogy ne pépet kapjunk, hanem azért maradjon a gombának textúrája. Az elkészült gombát adjuk a leveshez, majd félig lefedve 25 perc alatt lassan rotyogtassuk. Ha nagyon besűrűsödne idő közben, adjunk hozzá tejet vagy csirkealaplevet, majd keverjük bele a tejszínt, ellenőrizzük a fűszerezést, és adjunk hozzá az ízlésünknek megfelelő mennyiségű citromlevet, végül forraljuk gyorsan újra össze.
Ahogy felforrt, zárjuk is el a lángot, és adjuk hozzá a finomra vágott friss tárkonyt. Julia ekkor még kisebb darabokban hozzáadagol 30-60 grammnyi puha vajat, de én ezt, ahogy fönt is írtam, inkább már elhagytam, mert anélkül is épp eléggé krémesnek és dúsnak találtatott a leves.
Igazán különleges íze lett. Krémes, mégis rágható, selymes, gombás, tárkonyos – mennyei! Viszont nagyon-nagyon nehéz, és tömény, úgyhogy az biztos, hogy én előétel minőségben nem tálalnám, mert tartanék attól, hogy mindenkit túlságosan eltömít. Ellenben egy szelet pirítóssal ebédre vagy vacsorára tökéletes választás. Pláne ha borús az idő. Mert ettől mindjárt kevésbé lesz az…
