Még a nyáron, La Rochelle-ben az egyik tengeri őrtoronyban berendezett turistaboltban nem tudtam ellenállni egy Herbes du Pêcheur, vagyis a halász füve nevezetű szárított algakeveréknek. Bár nem volt különösebb elképzelésem arról, mit kezdek majd vele, láttam, hogy mellékeltek hozzá egy kis füzetet, amiben gondoltam, hogy majd csak találok valamit. Aztán visszatérve Kasztliba, mikor kibontottam, konstatáltam, hogy bizony csupa olyan recept akad benne, melyekben a csomag teljes tartalmát rehidratálják, majd salátaként használják fel. Én azonban nem ilyen jellegű felhasználást vizionáltam, hanem tengerízű fűszerként gondoltam a színes, száraz konfettikre. Akkor alkottam meg lazachoz a következő szószt, ami azóta is nagy visszatérő kedvenc nálunk.
Hihetetlen egyébként, hogy milyen illat lengi be a konyhát azonnal, ahogy feloldom az algákat a forró hallében: egy pillanat kérdése, és a tengerparton érezzük magunkat, A-nem-a-mi-macskánknak pedig szemvillanás alatt beindulnak a szunnyadó ösztönei, és alig fér meg a bőrében. Kulináris szempontból mindenképp ez volt a tavalyi év legjobb befektetése (na jó, botmixer - robotgépet nem számítva). Sajnos nem tudom, hogy Magyarországon lehet-e kapni valami hasonlót. Épp ezért, ha jártatokban-keltetekben valahol a nagyvilágban utatokba akadna, ott ne hagyjátok! Az alább következő szósz egyébként nélküle is finom. Teljesen más, de finom. És lehet helyette variálni esetleg valami kézreeső zöldfűszerrel is.
Lazac tengerízű szósszal
Hozzávalók:
- 2 evőkanál tisztított vaj (vagy egy ek sima vaj és egy ek olívaolaj)
- 2 szép lazacszelet
- sóvirág (nagy szemű tengeri só)
- 2 dl hallé (fél halleveskockából)
- 2 evőkanál szárított algakeverék
- fél dl száraz vermut
- 2 púpos evőkanál creme fraiche
- fél citrom leve
- 25 dkg basmati rizs (két személynek elég lenne mondjuk 15 deka is, de én akarok maradékot: az lesz az alapja Monsieur másnapi ebéddobozának)
- 2 nagy marék zsenge spenót
A szárított algát beáztatom a forró hallébe.
A rizst kétszeres mennyiségű vízben némi sóval úgy 10-12 perc alatt megfőzöm, majd belekeverem a durvára vágott spenótot.
A lazac bőrös oldalát úgy egy centi mélyen beirdalom, a vágásokba sóvirágot szórok. Egy termetes serpenyőben nagy, de nem teljes lángon felolvasztom a tisztított vajat (vettem ghít végre!), vagy annak híján egy evőkanálnyi vajat és olajat, majd mikor elég forró, bőrös oldalával lefelé belerakom a lazacot, és úgy 3 percig sütöm, míg az oldalán a rózsaszín csík a kétharmadéig ér. Ekkor megfordítom, és a másik oldalának is adok egy percet. A kész lazacot szűrőlapáttal alufóliára szedem, és betakargatom, hogy ne hűljön ki, míg elkészítem a mártást.
A serpenyő alatt maximalizálom a tűzerőt, majd beleöntöm a vermutot, és fakanállal felkapargatom az esetlegesen leragadt haldarabkákat. Beleöntöm az algás levest is, majd közel a felére beforralom. Belekeverem a créme fraiche-t, azzal is gyorsan összeforralom, majd elzárom alatta a lángot, és elkeverem benne a citromlevet is.
Előmelegített tányérokon tálalok, kár lenne ugyanis ott elrontani a kész fogást, hogy túl korán hagyom kihűlni. Varázslatosan finom, ráadásul az elkészítése nem telik többe 15 percnél.
