Péntek reggel, ahogy tettünk-vettünk a konyhában szokás szerint a helyi BBC rádióadót hallgatva, bemondták, hogy hideg lesz és felhős, mindez „wintery showers-szel” (télies záporokkal) megbolondítva. Én ekkor még el bírtam ereszteni egy ironikus mosolyt, tudván tudva, hogy a wintery showers lényegében egyet jelent mostanság a jégesővel és/vagy havazással, de Monsieur már ezen a ponton is fölöttébb morcosan letromfolta a bemondót, hogy „hja, ma ilyen, meg az elmúlt hat hónapban, baszki”. Aztán később, bár a jégesőt és a havazást megúsztuk egyelőre (persze az azóta eltelt 3 napban felváltva vannak porondon), olyan iszonyú sötét és borongós volt minden odakint, ami a meglehetősen negatív elvárásaimat is messze túlszárnyalta, így legszívesebben bebújtam volna a takaró alá nyüszíteni, míg végre ki nem süt a nap. (Persze nem tettem meg, mert abban az esetben ki tudja, mikor bújhatnék elő.) Rég voltam ennyire lehangolva bizony, és belülről olyan szinten feszített a düh, hogy a gondolataim még a viccekből ismert agresszív kismalacot is megszégyenítették volna. Amikor késő délután elmentem bevásárolni, egyszer csak arra eszméltem, hogy szinte görcsbe rándult az arcom az elfojtott indulattól, és mivel udvariasságra neveltek, feléledt bennem a késztetés, hogy ez ellen sürgősen tegyek valamit, mert ilyen arckifejezéssel egyrészt a frászt hozom mindenkire, másrészt ha mondani kell valamit, akkor csak röffentést tudok kipréselni egy ilyen eltorzult szájból…
Eltökéltem hát, hogy vacsorára egy csupanapízű (sic!), mediterrán csodát fogok rittyenteni biza, hogy két pillanat alatt a Côte d'Azur-on, helyesebben az olasz tengerparton érezzük magunkat, pláne ha kibontunk mellé egy üveg bort is. A pulykamell mint központi elem használata már egy-két napja eldöntött tény volt, de míg korábban tejszínes ilyen-olyan szósszal képzeltem, most hirtelenjében eldőlt, hogy aprított aszalt paradicsommal fogom felgöngyölni, majd beletekerem a hűtőben megbúvó pancettába. A kávés-teás sornál elég kicsi volt a forgalom, hogy a köretet is kényelmesen kitaláljam - igazság szerint utólag nem is értem, mért kellett vagy 5 percet rágódnom rajta, hisz annyira egyértelmű: az aszalt paradicsomos husi pesztós tésztáért kiállt. A kiegészítő zöldségnek már csak annyi gondolatot szenteltem, míg a teáktól visszaraliztam a zöldségekig, majd a kocsiba dobtam egy tálcányi koktélparadicsát, mondván megsütök belőle párat a pulykamell mellett a jénaiban.
Aszalt paradicsomos, pancettába burkolt pulykamelltekercs pesztós tagliatellével és sült koktélparadicsommal
Hozzávalók 2 személyre:
- 2 x 15 dkg pulykamellfilé
- 8-10 olajban eltett aszalt paradicsom finomra vágva
- 6-8 vékony szelet pancetta, vagy annak hiányában bacon
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1-1,5 dl száraz fehérbor
- 16 koktélparadicsom
- 20 dkg tagliatelle tészta
- 2 evőkanál fenyőmag
- 1 cserépnyi bazsalikom
- 6 gerezd fokhagyma
- 10 g parmezán lereszelve
- 6-7 evőkanál extra szűz olívaolaj
- só és frissen őrölt bors
Először is töltöttem magamnak egy pohár bort, és meghallgattam ezt:
Aztán...
A pulykamellszeleteket két fólia között egy sodrófával (vagyis egy kiürült Ricard-os üveggel) vékonyra ütögettem, alaposan leitattam, sóztam és borsoztam, majd elosztottam rajtuk a finomra vágott aszalt paradicsomot, és feltekertem . Eztán mindkettőt körbetekertem a pancettával, és korábban vízbe áztatott fogpiszkálóval megtűztem, hogy véletlenül se nyíljon szét sütés közben.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra/ gázon 4-es fokozatra.
Egy serpenyőben felhevítettem a 2 evőkanál olívaolajat, majd közepes lángon pár perc alatt körbepirítottam rajta a pulykatekercseket, és elzártam alatta a lángot. Eztán átemeltem őket egy olívaolajjal vékonyan kikent közepes jénai sütőedénybe, köréjük szórtam a koktélparadicsákat. A még forró serpenyőbe belelöttyintettem a bort, körbelötyköltem, hogy felszedjem vele a leragadt pörcöket, hagytam kicsit (tényleg kicsit, 20 másodpercet mondjuk) sisteregni, majd a húsokra öntöttem, befedtem az edényt alufóliával, és így sütöttem 15 percig. Eztán leszedtem a fóliát, és így is adtam neki 5 percet – ekkor ellenőriztem, hogy átsült-e a hús (nem olyan könnyű kalkulálni ugyanis, minden attól függ, milyen vékonyra sikerült őket püfölni), és mivel még nem, további kétszer 5 percet kellett adnom neki.
A tésztát lobogó sós vízben kifőztem. A fenyőmagot száraz serpenyőben pár perc alatt átpirítottam, majd a fokhagymával, bazsalikomlevelekkel, 6 evőkanál extra szűz olívaolajjal és a reszelt parmezánnal a robotgépbe dobtam, majd nagyjából homogénre turmixoltam. Ellenőriztem a fűszerezést, és mivel úgy ítéltem meg, elbír még egy kevés sót és egy újabb evőkanál extra szűz olívaolajat, azokat is beledolgoztam, végül 2 evőkanálnyi kivételével a lazán leszűrt (nem rázogattam le alaposan, hagytam, hogy egy kis főzővíz maradjon rajta, hogy jobban „hozzátapadjon” a pesztó) tésztához kevertem.
Végül a tésztához kevertem a koktélparadicsomokat is, elosztottam két előmelegítettem tányér között, majd körberaktam mindkét adagot a srégen felszeletelt pulykamelleldarabokkal, meglocsoltam a jénaiban maradt mennyei nedvekkel, továbbá az egy-egy evőkanál extra pesztóval, és végre ehettünk!
Mennyei lett. Minden, amit vártam tőle, és még annál is több!
