Idén télen majdnem kimaradt a kelbimbó. És csak azért majdnem, mert idén még márciusban is tél van. Mondjuk, azt hiszem, kevésbé bántam volna, ha ténylegesen kimaradt volna a kelbimbó, ellenben végre már tavasz lenne. Hah, de nemrég néztem a BBC-n, hogy valami veszett ciklon köröz Európában, és miután most megjárja a délt, nemsokára visszatér hozzánk északra (de az idő persze addig is pocsék, mert úgy van vele, hogy arra az egy-két napra minek strapálja magát a váltással)…
De vissza a kelbimbóhoz! Szóval eddig valahogy elkerült, de most ott virított szépségesen zölden, én meg vettem fél kilót. Az elkészítésén nem sokat tűnődtem, mondhatni automatikus folyamat volt. Szalonna, újkrumpli, friss rozmaring, kevés tejszín – mind volt itthon. Szalonna megpirít, félretesz; a helyén a kelbimbó megpirít, az is félretesz; helyére krumpli, ó és hagyma, no meg rozmaring, pirít-pirít, zöldséglében készre főz; minden vissza a lábosba, tejszín, és voilá.
Ahogy ettem, akkor ugrott be, hogy tavaly én már készítettem hasonlót – ez lényegében annak a felturbózott változata, ugyanis itt a kelbimbót csak pirítom, nem főzöm, így sokkal izgalmasabb, illetve a krumpli újkrumpli, és nem elő-, hanem utófőzve van…
Tejszínes krumpli-kelbimbó-szalonna egyveleg
Hozzávalók 2-3 adaghoz:
- 2 evőkanál olaj
- ujjnyi vastag, 75 grammos kolozsvári szalonnacsík, ultravékonyan felcsíkozva
- 10 g vaj
- 50 dkg kelbimbó félbevágva
- 50 dkg újkrumpli 2-3 centis darabokra vágva
- 1 vöröshagyma félbevágva, majd hajszálvékonyan felszeletelve
- 2 rozmaringág
- 2,5 dl zöldségalaplé
- 1 dl zsíros tejszín
- frissen őrölt bors
Egy nagy lábosban közepes lángon felhevítem az olajat, pörcösre pirítom benne a szalonnát, majd szűrőlapáttal félreteszem. A lábosban maradt zsiradékhoz adom a vajat, és amint habzani kezd, belezuttyintom a kelbimbót, és rázogatva 3-4 perc alatt megpirítgatom, majd azt is félreteszem. Az ismét üresen maradt lábosba jöhet a hagyma, a krumpli és a rozmaring – őket 5 percig pirítom kevergetve, majd felöntöm az alaplével, nagy lángon felforralom, befedem a lábost, és a tűzerőt visszavéve durván 10 perc alatt megfőzöm a krumplit. Kihalászom a lábosból a rozmaringszálakat, majd visszapakolom a szalonnát és a kelbimbót, rájuk öntöm a tejszínt, alaposan megborsozom, és 1-2 perc alatt összemelengetem.
Mikor tálaltam, úgy volt, hogy Monsieur nem eszik, mert hogy túlette magát az irodából hazaérve frissen sült kiflivel. Azonban ahogy én ettem, újra és újra kért egy falatot, majd egyszer csak kisomfordált, és visszatért egy púpos tányérnyi adaggal, mert annyira ízlett neki. Mindezt úgy, hogy elvileg nem is szereti a kelbimbót…
