Tegnap délután futottam bele a The Amatour Gourmet blogon egy padlizsános-rizses egytálételbe, ami ott kreol, vegetáriánus előételként van prezentálva. Arról van szó, hogy a szerző először megpárol egy adag finomra kockázott hagymát, szálzellert és zöld kaliforniai paprikát, majd kever hozzájuk aprított fokhagymát, fűszerezi a zöldségeket cayenne borssal, kakukkfűvel, rengeteg kávédarálóban darált borssal (zseniális ötlet, bár lenne kávédarálóm!), kever hozzájuk paradicsompürét, majd egy felkockázott, előpirított padlizsánt, végül hosszúszemű rizst. Felönti alaplével, felforralja, majd a sütőben készre főzi. Annyira megtetszett, hogy eldöntöttem: ez, vagyis valami ilyesmi lesz a vacsora annál is inkább, mivel épp akadt itthon egy extra padlizsánom. Persze ahogy az előző mondat is sugallja, nem hagyhattam a receptúrát érintetlenül, és az alábbi módosításokkal a saját ízlésemre szabtam:
- a zöld kaliforniai paprikát hegyes erősre cseréltem, hadd legyen hevesebb,
- átvariáltam a fűszerezést: dupláztam a cayenne bors és a paradicsapüré adagot, elhagytam a kakukkfüvet és a szójaszószt, helyettük pedig oregánóért és őrölt korianderért nyúltam,
- ami a padlizsánt illeti, nem pirítottam elő, mint Adam, hanem az ő sugallatára az ő forrását követtem, és nyersen kevertem a többi zöldséghez, hogy ne főjön nagyon szét,
- a hosszúszemű rizst paella rizsre cseréltem, mondván nem akarok szottyos sima rizst, és nincs kedvem sütőben készre sütni, és különben is imádom a paella rizst, és mintha erre a receptre találták volna ki,
- a rizst megitattam némi száraz vermuttal, hisz’ az ilyen fajta rizsnek az sosem árt,
- a főzés végén hozzákevertem felaprított, friss zöldfűszereket is, amik épp voltak itthon: petrezselymet, mentát, bazsalikomot – ha rákészülök, vettem volna koriandert is,
- a kész ételt pirított, szeletelt mandulával szórtam meg, hogy legyen valami ropogós állagú is benne.
Számomra a különböző textúrák zseniálisan működtek: maga az étel jellegéből fakadóan (paella rizs és padlizsán) kicsit szottyos ugyebár, amin élénkítenek a friss zöldfűszerek, és mennyei a tetején a ropogós, pirított mandula! Mindazonáltal csak nekem ízlett nagyon, Monsieur húzta a száját meglehetősen - mondjuk előre sejtettem, hogy ilyen formában neki nem fog bejönni a padlizsán. És gyanítom, hogy számára az étel túlontúl tüzes is volt, merthogy sietve leszögezem ezennel: ez a fogás így erős, csíp és rúg! De hogyan is lehetne másmilyen, ha már az eredetije kreol hagyományokra építkezik…?
Nagyon fűszeres rizs padlizsánnal
Hozzávalók úgy 3 kiadós adaghoz:
- 1 maréknyi szeletelt mandula
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1 nagy fej vöröshagyma felkockázva
- 2 szál szálzeller apróra kockázva
- 1 csípős zöldpaprika apróra kockázva
- 5 gerezd fokhagyma finomra aprítva vagy összezúzva
- ½ teáskanál szárított oregánó
- ½ teáskanál cayenne bors
- ½ teáskanál őrölt koriander
- 1 padlizsán 1,5-2 centis kockákra vágva
- 2 evőkanál sűrített paradicsom
- 25 dkg paella rizs
- ½ dl száraz vermut
- 7,5 dl zöldségalaplé
- kegyetlenül sok frissen őrölt bors
- 2 evőkanál aprított petrezselyem
- 1 evőkanál aprított menta
- 1 evőkanál aprított bazsalikom
Egy száraz serpenyőben pár perc alatt óvatosan megpirítom a mandulaszeleteket, majd félreteszem őket.
A serpenyőbe öntöm az olívaolajat, majd mikor elég forró, hozzáadom a vöröshagymát, a zellert és a paprikát, finoman megsózom őket, majd alacsony lángon 10-15 perc alatt puhára párolom. Eztán a zöldségekhez keverem a fokhagymát és a száraz fűszereket, kitartóan, hosszan őrlöm rájuk a borsot, majd közepes lángon, durván egy perc alatt illatosra kevergetem. Ekkor mehet az edénybe a padlizsán és a paradicsapüré, majd egy alapos keverés után a rizs. Természetesen a rizst is alaposan belekeverem, feltekerem a lángot, majd ráöntöm a vermutot – egyszer van időm vele átkeverni, és már be is szívta. Ekkor felöntöm az alaplével, felforralom, majd takarékra veszem a lángot, és lefedve úgy 20 perc alatt készre főzöm.
Végezetül belekeverem a zöldfűszereket, majd a pirított mandulával megszórva tálalom. Számomra komfortétel a javából.
