Az ember már csak olyan, hogy legjobb dolgában is mindig csak még többet akar. Erre magam is például szolgálok a következőkkel, mert hiába vagyok olyan kivételezett helyzetben, hogy Franciahon leggyönyörűségesebb terményeiből és termékeiből válogathatok (amik az én szememben egyébként messze felülmúlnak mindent, amivel az angol piac szolgálhat), mégis időnként megfordult a fejemben, hogy bárcsak lenne itt egy angol szupermarket, ahol könnyedén, mindenféle utánajárást és bumszlizást nélkülözve egyszerűen leemelhetnék a polcról mindenféle indiai, kínai, dél-kelet-ázsiai és arab terméket, mint például csicseriborsó lisztet, bird’s eye chilit vagy rózsavizet. Közülük is, aminek a hiányát legjobban megéreztem az a tahini, vagyis szezámpaszta volt, amit előszeretettel használok baba ganoush-hoz (arab padlizsánkrém), különféle szószokhoz vagy a legkézenfekvőbben, hummuszhoz. Beszerzését illetően eléggé eltökélt voltam, végigjártam az összes itteni szupermarketet, majd arab nevű élelmiszerboltokat bújtam Saint-Germainben, csak hogy konstatáljam, hogy azok valójában nem is arab boltok, csak szimpla kisboltok arab tulajdonossal, ahol szintúgy nem tudtak segíteni. Aztán úgy egy hónapja, egy szombati napon kószáltunk Monsieur-vel vásárlási lázban égve (téli nagy leértékelések ugyebár), amikor kiszúrtam egy épicerie fine-t, ahova korábban valahogy sosem tértem még be. Úgy döntöttem, eljött az én időm, úgyhogy megragadtam M-et, mondván órák óta neki keresgélünk cipőket, egy kis szórakozás már nekem is jár! Na és ott, bár egy francia delikáteszben végképp nem számítottam volna rá, kiszúrtam tahiniből a szokásos márkámat!
Rögtön tudtam, hogy mit fogok vele elsőnek készíteni: Nigella egyik receptjét, amire azóta csorgattam a nyálam, hogy először megláttam a Nigella falatozója című sorozatban, és egyébként azóta felleltem a How to eat (magyarul még nem jelent meg sajnos) című könyvében is. Rózsaszínre sült báránybordáról van szó, amit tahiniből készült szósszal és párolt spenóttal körít. El is készítettem hamarosan, iciri-piciri változtatásokkal, mindkettőnk legnagyobb megelégedésére.
Arabus bárány (Bárányborda citromos-fokhagymás tahini szósszal)
Hozzávalók 2 személyre:
- 4 db 2,5-3 centi vastag szelet bárányborda
- ½ fej vöröshagyma – durvára kockázva
- 3-4 evőkanál extra szűz olívaolaj
- 1 citrom leve és reszelt héja
- ¼ + ¼ teáskanál őrölt római kömény
- 4 evőkanál tahini (vagy tahina – hol így hívják, hol úgy hívják)
- 3 gerezd fokhagyma – összezúzva
- nagy szemű tengeri só
A vöröshagymadarabokat lapos tányérba szórtam, meglocsoltam annyi extra szűz olívaolajjal, ami beborította teljesen a tányér alját, megszórtam ¼ teáskanálnyi őrölt római köménnyel és a citrom reszelt héjával, majd alaposan átkevertem. Rájuk ültettem a bárányszeleteket, kicsit beledögönyöztem, majd átforgattam őket, majd félidőben ismét átfordítva ,1 órán át pácoltam a husikat szobahőmérsékleten. (Aki akarja, egyszerűen szórja az összes hozzávalót egy nagy fagyasztózacskóba, és marinálja úgy – megússza a tányér mosogatását, ellenben elbukik egy zacsit.)
Amíg a bárány magába itta az aromákat, elkészítettem a szószt. Vagyis egy tálba kanalaztam a tahinit, hozzápréseltem a fokhagymákat, megszórtam a másik negyed teáskanál őrölt római köménnyel és ugyanennyi nagy szemű tengeri sóval, ráöntöttem a citrom levét, és alaposan elkevertem. Az eredmény egy fölöttébb sűrű katyvasz lett, de semmi pánik, ezen a ponton így is megteszi, mert még adunk hozzá vizet – annyit kell beledolgozni, hogy tejszínnél kicsit sűrűbb, de tejfölnél egy csöppet folyékonyabb legyen (ez várhatóan olyan 4-5 evőkanálnyit jelent). És a szósz készen is van. (Díszítésül még szórtam egy kevés őrölt római köményt a tetejére.)
Mikor letelt a bárány 1 órája, előmelegítettem a sütőt 210 fokra / gázon 7-es fokozatra, majd izzásig hevítettem a grillserpenyőmet. A pácból kiszabadított, de nem szárazra törölt bárányt ezek után oldalanként egy-egy percig előpirítottam, majd serpenyőstől (akinek nem fém a nyele, az előzőleg burkolja több réteg alufóliába, nehogy megégjen) betoltam a sütőbe 9 percre, hogy a közepe még enyhén rózsaszín maradjon. Végezetül gyorsan megszórtam egy kevés nagy szemű tengeri sóval, majd tálaltam is.
Nigella javaslatát követve úgy terveztem, hogy párolt spenót lesz a köret, azonban ekkor döbbentem rá, hogy csak nagyjából 25 dekányi mirelit spenótom van, ezért még hozzácsaptam némi zsenge zöldborsót, és némi olívaolajon megpároltam őket. És mivel akadt a hűtőben egy kevés illatos, sült karfiol is, a végén azt is hozzájuk kevertem.
Isteni lett a bárány is, a köret is, a tahinikrém is, és persze csodásan működtek is együtt. A maradék szósz aztán másnap pirított bagetten is tündökölt.
