A gyorsan elkészíthető vacsorákat szem elé függesztve gyakran veszek sokadag csirkemellet, amit a legkülönbözőbb módokon előkezelve lefagyasztok, hogy mindig abban a formában/pácban húzhassam elő reggelenként, ahogy este elkészíteni kívánom (tudom, nem túl elegáns, de lássuk be, rendkívül időtakarékos!). Így például megvásárolt két egész (azaz négy normáladagnyi) csirkemellel rendszeresen megtörténik a következő is: felezem, megtisztítom mindenféle bőrmaradványtól, általam zsírosnak, ínasnak vélt résztől (semmi ilyesmit nem bírok elviselni!), amibe beletartozik, hogy a valamennyi darabon megtalálható, fehér akármicsodával elválasztott, kb. a mellfelek negyedét kitevő „szárnyakat” is levágom, amikről aztán így könnyedén lehúzható a fehér cucc (tudom, elég homályosak az imént leírtak, de kérésre próbálom tovább árnyalni). Na, de így kapok 4 darab hosszúkás, kerekded, egybe-csirkemellként is süthető, mindenféle fehértől mentes filéket, illetve négy vékonyka szintén kizárólag rózsaszín darabocskát. Ekkor a négy nagyból hármat a deszkával párhuzamosan vékonyra szeletelek, sőt, ha úgy ítélem meg, akkor akár kloffolok is rajtuk – na ők számomra kitűnő alapul szolgálnak feltekert húsokhoz, csőben sütésre vagy panírozni -, az uccsót pedig a kisebb darabokkal ujjnyi csíkokra metélem, és őket salikiegészítőként vagy tésztához pirítom majd. De először a megfelelő feliratokkal jön a fagyasztás.
De visszatérve konkrétan a címben jelölt ételhez, gyakran van itthon üveges vöröspesztóm (bár tisztában vagyok vele, hogy a frissen készített az igazi), mozzarellám meg gyakorlatilag mindig, úgyhogy nagyon adta magát a gondolat a rétegezéshez. A hús mellé pedig mindig kell nekem valami zöldség, és mivel a tzatzikit imádom, ráadásul volt is otthon két szépen megtermett kígyóuborka, gyorsan összeállt a kép. Már csak egy mentegetőzés maradt: én általában otthoni tradíciókból kiindulva, az egészséget szem előtt tartva, de az ízlelőbimbókat is figyelembe véve rendszerint bio barnarizst használok, azonban ha jó áron látok gyorsankészíthető tasakosrizst, szoktam venni, és ha nem áztattam be időben a faszafajtából, azt veszem igénybe… Recept!
Pesztós csirkemell hosszúszemű rizzsel és tzatzikivel
Hozzávalók:
- a fentiek szerint 3 csirkemellfél nagyhúsa vékonyra szeletelve, esetleg koffal rásegítve
- kb. harmadüveg mások által készített vöröspesztó (most nem taglalom, otthon hogy kell előállítani, csak annyit, hogy napon szárított paradicsa az alapja)
- egy mozzarella
- 2 darab 125 grammos tasakos hosszúszemű rizs
- 2 megtermett kígyóuborka
- úgy 3 dl joghurt (igazság szerint a görögjoghurt lenne az autentikus, de nem is tudom hirtelenjében, hol lehetne beszerezni, a hűtőm meg nem elég nagy a pólón történő átszűrés által végbemenő „görögösödéshez”)
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál kapor
- 2 evőkanál extraszűz olívaolaj
- 3 evőkanálnyi mentalevél
- só, frissen őrölt bors
- kevés olívaolaj a sütőedény bepöttyözéséhez
- némi vaj a mellek elősütéséhez
Első körben megfosztom élénkzöld színű héjuktól az uborkákat egy zöldséghámozó segítségével, lereszelem, majd szűrőbe sóval rétegezem őket. Előmelegítem a sütőt 200 fokra, majd a felolvadt elővagdosott csirkemell-darabokat, avagy a hosszan taglaltak szerint frissen szeletelteket sózom és borsozom oda-vissza, és serpenyőben vajon megpirítom gyorsan mindkét oldalukat. Vizet forralok teaforralóban a rizs számára, majd a forrongó vizet lábosba töltöm, és ha már ott is tényleg forr, sózom, és belerakom a rizseszacskókat. Eztán belekerülnek egy méretes, olajjal pötyögtetett sütőtálba a pipik, megkenődnek nemskót módon a pesztóval, rájukszeletelődik vékonyan a mozzarella, és így szépen betolódnak a sütőbe, és ottmaradnak durván 20 percig (de nézem-nézem őket, és abból ítélek, mennyire lett szépségesen piros a sajt). Nagyjából egyszerre készül így el a rétegelt és a rizs. De amíg szépen elvannak, kézzel kinyomkodom, és újra kinyomkodom, aztán ismételten kinyomkodom az uborkareszeléket, bájos jénaiba dobom őket, majd jöhet rájuk a joghurt, a tisztított, csírájától megfosztott, apróra passzírozott fokhagyma, a kapor, a menta és a só, majd némi hűtés következik.
És innentől kezdve mire letelik 10 perc, azt veszem észre, hogy minden elkészült, úgyhogy az én ízlésemnek megfelelően a képen látható módon tálalok.
Ui.: még annyi, hogy a tzatziki-receptet a zseniálisan szépséges Kulinária-könyvből vettem, ahol dzadziki címszó alatt szerepel. (Lustább házitündéreknek/manóknak ott van az előre összerakott tzatziki-fűszerkeverék, amit jómagam is éveken át élvezettel használtam – oooops, a kifinomult konyhát vivőket kérem ezúttal, ne írjanak le végleg!)