Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én mindig gondosan szerkesztett listával megyek bevásárolni. És nem, nem arról van szó, hogy aztán mégis kifelejtek dolgokat (bár az megesik, hogy valamit nem találok elég szépet), hanem arról, hogy juszt se tudom megállni, hogy csak azokat pakoljam a kosárba, amiket beleterveztem. Ugyanis rámmosolyog ez, és rámmosolyog az, én pedig kérem nem vagyok fából, hogy ellen tudjak állni a kísértésnek. Legutóbb például rukkolát vettem így, és koktélparadicsomot, na meg újabb két avokádót, és még folytathatnám a sort tovább. (Csak azért nem teszem, mert jelen bejegyzés szempontjából a többi lényegtelen.)
Szóval hazahoztam az extraárut, és aztán csak néztem ki a fejemből elmélázva azon, hogy mégis mi a csudát kezdjek velük, pláne mivel nagyjából 4-5 napra előre elterveztem már, hogy mi kerüljön a vacsoraasztalra. Aznap este fejben elütöttem annyival a dolgot, hogy összeházasítom a rukkolát a koktélparadicsával, nyakon öntöm egy adag balzsamcetes vinaigrette-el, esetleg megszórom némi pirított fenyőmaggal, és ha más nem, legfeljebb előételként tálalom. De aztán ezt a gondolatmenetet folytatva másnapra sokkal jobb dolog jutott eszembe! (Újabban szokásom ugyanis, hogy villanyoltás után fejbenjátszódó estimese gyanánt néhány alapanyaggal gurgulázom a fejemben, és próbálom újraalkotni a spanyol viaszt.)
Tésztasaláta rukkolával, mozzarellával, koktélparadicsával és avokádóval
Hozzávalók 2 személyre:
- 15 dkg conchiglie rigate (alias kagylótészta – szerintem zseniális forma a tésztasalátához)
- 1 mozzarella
- 70 g rukkola
- 20 dkg koktélparadicsa
- 1 avokádó
- 4 evőkanál extraszűz olívaolaj
- 3 gerezd csírájától megfosztott
- 1 evőkanál balzsamecet
- só, szépadag frissen őrölt bors
A tésztával kezdek – elvileg 12 perc kéne neki, de én csak 11 percig főzöm, leveszem a tűzről, még fél percet a vízben hagyom, majd leszűröm, és hideg vízzel leöblítem, hogy minél gyorsabban lehűljön, és véletlenül se följön tovább (tésztasali könnyen lesz szottyos, ha az ember engedi), majd egy salátástálba öntöm. Amíg tovább hűlöget, összekeverem az olajat a balzsamecettel (az én fejemben a rukkolához kötelező a balzsamecet), majd hozzáadom a sót, a zúzott fokhagymát, és alaposan megborsozom. Eztán mérettől függően felezem-negyedelem a koktélparadicsákat, kis kockákra vágom a mozzarellát és az avokádót, a tésztához adom, majd hozzájuktépkedem a rukkolát is, ráöntöm az öntetet, borsozom, összekeverem, megint borsozom, ismét keverek, majd tányérra porciózok, és újfent borsozok.
És azt hiszem, hogy itt megáll a tudományom, mert csak próbálkozhatom azzal, hogy leírjam, hogy ez mennyire zseniális. Annyira harsogóan friss és élettel teli, hogy már ránézni is boldogság, hát még kóstolni. És közben hihetetlenül egyszerű és természetes – hisz gondoljunk csak bele, nagyon-nagyon minimálisan roncsoljuk ilyen-olyan kezelgetéssel a természetadta hozzávalókat! És ebből fakadóan újabb előnye, hogy durván 15 perc alatt megvan!
