Idén télen készítettem először tárkonyos csirkeragu-levest. Viszont idén már negyedszer. És ha már az első alkalmaknál tartunk, azt is elárulom, hogy az első általam készített tárkonyos csirkeragu-levesben ettem életemben először karalábét. Eleddig ugyanis nem voltam hajlandó. Nem tetszett se az illata, se a külseje (általánosságban ugyanis nem nagy a bizodalmam a fehér zöldségekben – tisztelet a kivételnek). Viszont beláttam, hogy ha igazán ki akarom magam művelni gasztro-fronton, előbb-utóbb szépen ki kell próbálnom az összes olyan eledelt, amitől eddig viszolyogtam, és büszkén állíthatom, igen szépen haladok (apropopó, a csigát példul minden ellenszenv nélkül kapásból megettem). Olyannyira, hogy nem állt szándékomban ezt a levest készíteni, de megláttam a karalábékat, és olyan szépek voltak, hogy rögtön négyet is vettem belőlük. Már itt jelzem, hogy ebbe az ételbe csak kettőt használok fel, úgyhogy a másik kettőre még ki kell találnom valamit… Oh, és ha már ennyi szót ejtettem erről a zöldségről, most még úgy saját magamnak vállveregetés gyanánt is hadd jegyezzem meg, hogy a karalábé tele van C-vitaminnal, kiváló A-provitamin és káliumforrás, vízhajtó hatású és segít a daganatos betegségek megelőzésében is. De jöjjön végre a recept.
Tárkonyos csirkeragu-leves
Hozzávalók:
- 40 dkg csirkemell
- 2 óriásrépa
- 2 karalábé
- 20 dkg fagyasztott zöldborsó (de persze lehetne friss vagy konzerv is)
- 1,5 liter erőleves (nekem kockából - ne feledjük, én itt gyorsan akarom előidézni a szívmelegedést)
- 2 dl tejföl
- 1 dl tejszín
- 1 evőkanál tárkonyecet
- 1 evőkanál tárkony
- fél kávéskanál őrölt paprika (ezesetben sóhajtok egyet, és az édesért nyúlok a csípős helyett)
- 2 evőkanál liszt
- 1 csokor petrezselyem
- só, bors
Egyértelműen a csirkével kezdek – már-már kényszeresen letisztogatom, és apróra felkockázom, majd jó alaposan sózom-borsozom. Olajat hevítek egy nagyobb lábosban, és nem csak fehéredésig sütöm a csirkedarabokat, hanem picikét le is pirítom. Amíg ők színt kapnak, rohamtempóban megtisztítom a karalábékat és a répákat, és az új barátaimat apróra kockázom, míg a béta-karotinforrást vékony félkarikákra szelem, majd a csirke után dobom őket, és kicsit összepirítom valamennyit. Ezt követően az egészet felöntöm az erőlevessel, és újraforrástól kezdem mérsékelt tűzön úgy 12 percig főzögetem. Amíg a levesalap rotyog előredolgozom: megmosom és leszárítom a petrezselymet, összekeverem a tejfölt a tejszínnel, az ecettel és a liszttel, a zöldborsót pedig a kezem ügyébe helyezem a tárkonnyal egyetemben. Ugyanis a 12 perc letelte után a zöld hozzávalókkal színesítem a levest (kiv. petrezselyem). Ezekkel úgy újabb 5-8 percig forralom (a borsók méretétől, zsengeségétől függően), majd némi levessel elegyítem a sűrítő/ízesítő anyagokat, és az egészet a fazékbaöntöm, összerottyantom, belevagdosom a petrezselymet, elzárom a lángot, és merek, és eszem. Aztán merek még egy tányérral.
Monsieur még sosem kóstolta (és nem azért, mert annyira nagyon nem leveses, de eddig még sosem volt elég szemfüles)… És már megint durván félóra alatt elégítettem ki az étvágyamat!
