Na jó, sosem vettem még részt kajacsatában, ahhoz én túlontúl hajlok a pedantériára, és hát különben is, szerintem az étel edve jó. De annyi biztos, hogy amennyiben maradék krumplipüréről van szó, nem sok minden jut az eszembe, a fentebb taglalt verziót meg ha máshol nem, de filmen már láttam. Viszont van nekem szerencsére egy Nigellám (nem sajnos, nem úgy értem, hogy beköltözött hozzánk, csak az idevágó könyve van meg), aki ilyenkor kihúz a pácból. Mert hát amúgy büszkén jelenthetem, hogy kemény harc árán magamévá tettem az utolsó darab osztrák módi fasírtot is (ami nagyon finom, de valószínűleg még egy hétig úgy fogom érezni, hogy deréktájt szétdurranok), azonban maradt 30 dekányi krumplipürém. (Apukámnak ezúton is jelentem, hogy igenis megtanultam a tanmesét, miszerint a jó pásztornak egyszerre fogy el a szalonna a hagyma és a kenyér, csak hát itt a túlélésre ment ki a játék.)
No de vissza Nigellához: ha nála falatozunk, ehhez hasonló (pindurnyit módosítottam az Ő eredetijén, és nem csak a maceszdara terén) lazacos halpogit kaphatunk egy előző esti krumplipürével körített fogás folyományaként. Ami fontos, hogy jó alapul egy viszonylag száraz püré szolgál, ha túl lucskos maradvánnyal rendelkezünk (értsd sok vaj és tejszín vagy tej), akkor bánjuk roppant körültekintően a többi nedves hozzávalóval, különben baromi nehéz igazi pogácsákat (jelen esetben lapos korongongokat) formázni.
Ami pedig a körítést illeti, én nem a párolt borsóra és ketchupra szavaztam, hanem valami roppant friss és harsogóra vágytam. Ráadásul hirtelen-felhasználásra várt némi maradék rukkolám. És ezen a ponton szabad utat adtam a képzeletemnek, amiért roppant hálás vagyok önnön magamnak (kérem engedtessék meg ezt így kimondani). A rukkolából harsányzöld öntet lett, és a kontrasztot mind színben, mind ízben sárgarépára bíztam…
Halpogi rukkolaöntetes sárgarépával
Hozzávalók a halpogácsához (nekem 7 pogim lett, Monsieur-vel az szűk-szűk-szűk 3 adag):
- 2 konzervlazac (ha jól emlékszem, az 70 g töltőtömeg)
- 1 nagy konzervtonhal (az a nettó 130 grammos – kevés volt a lazacom)
- egy citrom reszelt héja és fél citrom leve
- 30 dkg maradék hideg! krumplipüré
- 1+2 tojás
- 2 szárított chili
- kevés só és erősebben frissen őrölt bors
- hozzávetőlegesen 6-7 evőkanál zsemlemorzsa (Nigella maceszdarával csinálja, de én ilyennel nem rendelkezem, viszont ha más igen, hát hajrá!)
- 30 g vaj
- 3 evőkanál olaj
Lecsepegtetem a halkonzerveket, és villával összetöröm a halhúst. Hozzáadom a krumplipürét, a reszelt citromhéjat, belefacsarom a citromlevet, hozzátöröm a tojást, és rámorzsolom a szárított chilit (szerintem az egyik legjobb találmány a földön). Sózni nagyon óvatosan kell, mert a püré és a hal is sós már, úgyhogy inkább csak úgy odaköszönünk a fehér kristállyal, viszont nem bánunk szűkmarkúan a frissen őrölt borssal.
Most jöhet a kézimunka: blúz feltűr → túrás-fúrás-nyomás-tapicskolás. Majd ha elég homogén a massza, kezet vizezünk, és pogácsákat, vagy talán inkább apró lepénykéket formálunk. Érzéssel. (Nigella szerint 7 cm átmérőjűeket, de őszintén, bárki leméri őket? Vagy csak mindenki ezerszer jobban tud saccolni nálam?) Ha megvannak, mehetnek a hűtőbe dermedni, hogy aztán könnyebben süthessük őket.
A kimaradó időben én a salátával foglalkoztam, lásd némileg alább…
Mikorra elkészültem a salival, „kidermedtek” a pogik, tehát indulhatott a sütés…
Két tojást török (lehet ám, hogy ennél a mennyiségnél elég lenne egy is – legközelebb kipróbálom), és felverem őket, majd egy tányérba belezuttyitom a zsemlemorzsát (vagy maceszdarát, vagy frissen darált szikkadt kenyeret), és jöhet a panírozás. Ami meg a sütést illeti, összemelengetem a vajat meg az olajat, és ha elég forró, mehet bele a pogácsák fele. Oldalanként úgy 4 percig (persze figyeljük közben a színüket).
Hozzávalók a rukkolás sárgarépasalihoz:
- 2 méretes répa
- 20-30 g rukkola
- durván egy deci extraszűz olívaolaj (de leginkább érzésre!)
- 1 evőkanálnyi balzsamecet
- fél citrom leve
- só és frissen őrölt bors
Először szépen összeturmixolom a rukkolát az olívaolajjal, a balzsamecettel, a citromlével egy kevés sóval és némileg több borssal, és ezzel az öntetet ki is pipáltam. Már csak annyi maradt, hogy a megtisztított répákat szépen lereszeljem a reszelő nagylyukú oldalán – ami egyébként a fogás legmelósabb része.
De egyszer ezzel is végzünk, aztán csak elegyítjük a rukkolaöntettel, és boldogan vigyorgunk, hogy megint milyen színpompás fogást kaptunk, gazdaságosak is voltunk, jól is lakunk, és rendkívül fenséges élményben is részesülünk. Mert biza kérem, ez finom. Az már csak beállítottság kérdése, ki mit élvez jobban: Monsieur a pogikért hevült roppantabbul, míg én a saliért. 
