Újabb anyai gondoskodás-csomag folyományaként kellett szembesülnöm azzal, hogy a hűtőben megnövekedett a bizalomkeltésre alkalmatlan zöldségek száma. Ugyanis magunktól paprikát-paradicsát télen nem nagyon fogyasztunk (bár Monsieur – lévén rendkívül hevül érte - lehet, hogy hajlana az íztelen paradicsom felé is, de én nem veszek), így ha belekerülnek, lazán megbújnak a hűtőben anélkül, hogy időben a nyomukra bukkannánk. Hát bizony fonnyadnak, na. Ez van, vállalom. Na de azért az utolsó előtti pillanatban mindig megmentem őket valahogy. Ezúttal is.
Gondoltam ragut fognak képezni csirkemáj körül. És el is mentem csirkemájat venni, viszont az oly mértékben rút volt, hogy még a vénült zöldségek is szívmelengetőbb látványt nyújtottak. Ergo csirkemáj nyista (más helyre ugye alapvető lustaságból kifolyólag nem megyünk, pláne megpakolt szatyrokkal!). Azonban a csirkemáj mellett leledzett igazán pofás produktum is, s cégér híján kérdés útján kellett megtudnom, hogy az bizony pulykában fejlődött. Én nem tudom, más hogy van vele, de bennem korábban fel sem merült, hogy a pulykának is van mája! No persze, anatómiai szempontból abszolút fel bírom dolgozni a dolgot, de banyek, sohasem-de-sehol nem láttam még olyat leírva, hogy pulykamáj (értsd hentes, recept, etc.). Eddig rejtegették előlem, vagy mi a manó? És más elől? Hm?
Na jó, valahogy túlléptem ezen a dolgon, és úgy döntöttem, belevágok: megveszem. Szeretem ugye a csirkemájat, a kacsát, és persze hogy a libamájat is. Tehát a többi szárnyas kipipálva. A pulyka sem lehet olyan rossz!
És tényleg! Már az előkezelésnél feltűnt, hogy sokkal egyszerűbb kezelgetni mint a csirkét: kevesebb a hártya, meg az egyebek, nagyobb is, tehát sokkal gyorsabban le lehet tudni a tisztítást. És mint ahogy azt később konstatáltam, ízre is abszolút oké, nagyjából csirkemáj kaliber. Szal lehet, hogy a jövőben már tudatosan is felé tendálok, ha csirkemájat keresek.
Pulykamájragu héjával sült krumplival
Hozzávalók:
- 65 dkg pulykamáj
- 2 nagy vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 hegyes-erős paprika
- 1,5 tv paprika
- 1 paradicsa
- 1 db 70 grammos sűrített paradicsakonzerv
- 8 közepes szem krumpli
- olívaolaj
- 1 teáskanál őrölt pirospaprika
- só és frissen őrölt bors
Alaposan lecsutakolom a krumplikat, és némi só kíséretében felrakom őkelmüket főni úgy negyedórára. Nem cél ugyanis, hogy teljesen megfőjenek, hisz mennek még a sütőbe is.
A májdarabokat megtisztítom mindenféle csúnyaságtól (mint fönt már kifejtettem, pulyka esetén lényegesen egyszerűbb a dolgom, mint csirkénél), majd falatnyi darabokra metélem. Megpucolom és felaprítom a hagymát, és már mehet is némi olívaolaj a párolóserpenyőbe, és amint megmelegedett, zuttyintom a hagymadarabokat is. Mindig kevéske sóval szórom őket, ugyanis állítólag így gyorsabban és egyenletesebben dinsztelődnek. Ha a hagyma már megfelelő, mehet bele a máj is, amit szépen körbepirítgatok, majd belekeverem a csírátlanított, összezúzott fokhagymát, az őrölt paprikát, átkeverem, és hozzáadom az apróra vágott zöldségeket, no meg a sűrített paradicsát is. Ezen a ponton én szoktam adni hozzá egy kevés vizet is, mert szeretem, ha jó sok lesz a szaftja. És lényegében kész: lefedem, és durván 20 perc alatt készre főzöm.
Ami pedig a krumplit illeti, ha letelt a negyed óra, a forró vizet rajta hidegre cserélem, és ha már hozzá merek nyúlni, szépen félbe, majd negyedbe vagdosom, végül egy sütőpapírral borított tepsibe halmozom őket, összekeverem nagy szemű sóval és olívaolajjal, és 200 fokra előmelegített sütőben, sacc-per-kb 20 perc alatt pirosra sütöm.
A fenti tevékenység eredményeként egyszerű, ámde kellőképpen ízletes fogást tehetünk az asztalra.
