A következő recept (icipici módosításon átesve) Stahl egyik könyvéből származik. Egyszer már elkészítettem, úgy két éve, és azt jegyeztem föl mellé pici post-it-en, hogy egyszerűen isteni. És valóban, így is emlékeztem rá. Lehet, hogy az volt a gond, hogy innentől kezdve oltári elvárásokkal álltam neki… No, azért, gyorsan előrebocsátom, mielőtt mindenki átugraná, hogy azért nem lett ám rossz, és egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni! De, annak senki ne dőljön be, hogy ez beleesik a gyorsétel kategóriába. A lótuszt. És rengeteg edényt kell utána mosogatni.
Ó, és a könyv által mellé ajánlott köret zseniális, azóta is rendszeres visszatérő nálunk! (Bár én ezúttal nem azzal készítettem, mert nemrég krumpliztunk. Ja, és gonosz vagyok, a köret-javallatot alább dugom el.)
Paradicsás-gombás pulykaragu pirított fokhagymával
Hozzávalók:
- 45 dkg pulykamell
- 50 dkg csiperkegomba
- 1 dl száraz vörösbor
- 2,5 dl paradicsompüré
- 1 kisdoboz (70 g) sűrített paradicsom
- 2 evőkanál provence-i fűszer (még szép, hogy ebbe is ezt rakok)
- 1 teáskanál cukor
- 4 fej fokhagyma (alapjáraton 3 az előirás, de az enyémek most olyan kicsik voltak, hogy négyet éreztem indokoltnak)
- 13 dkg vaj
- 4 evőkanál olívaolaj
- 25 dkg barnarizs
- fél erőleves kocka
- só és frissen őrölt bors
Reggel beáztatom a rizst. Aztán este szépen megfőzöm a fél erőleves kockával és kevés provance-i fűszerkeverékkel.
Jön a rabszolgamunka: megpucolom a tetemes mennyiségű fokhagymát. Úgy az első fej után kezdenek fölöttébb szalonképtelen gondolatok gurgulázni a fejemben, ámde ezúttal nagy mázlim van, Monsieur megkérdezi, hogy segíthet-e valamit, én meg pechjére szaván fogom… Ha lemeztelenítettünk minden fokhagymát, felmelengetem a vajat egy párolóserpenyőben, és alacsony lángon 12 perc alatt (óvatosan, nehogy csúnyán megégjenek) vajpuhára pirítom őket. Amíg puhulnak, megmosom, és ujjnyi csíkokra vagdosom a pulykamellet, majd sózom-borsozom, megszórom liszttel, és félreteszem. Megtisztítom és felszeletelem gombát, és azt is nyugtatom. Kimérem a bort, a kezem ügyébe helyezem a paradicsa-származékokat és a fűszereket. Na, körülbelül ekkorra készül el a fokhagyma.
Szóval a vajjal együtt kiöntöm a fokhagymákat egy tányérba, kitörlöm a párolóserpenyőt, belelöttyintek két evőkanál olajat és a maradék vaj felét, és két adagban megkapatom rajta a pulykacsíkokat. Eztán jöhet a maradék vaj-olaj és a gomba. Ha kellőképp megpárolódott, visszazuttyintom hozzá a pulykacsíkokat, felöntöm a borral, és nagy lángon elforralom az alkoholtartalmát. És most a fokhagymát kivéve minden költözik az edénybe, azaz a paradicsapüré, meg a sűrítmény, a provence-i fűszer, a cukor, és persze némi só és bors. 15 percig nyugodtan rotyoghatnak közepes lángon, ezalatt pl elmosogatom a különböző tálakat és edényeket, amik a főzés során felhalmozódtak. Ha letelt a 15 perc, a raguhoz adom a vajas fokhagymát, még egyszer összeforralom, és megkönnyebbülten tálalok. A fogást a rizs mellett némi tejföllel és ecetes uborkával körítem. Monsieur el van ragadtatva, én azért kevésbé, de lehet, hogy ez az én hibám, mivel újabban valahogy a nagyon friss ízekre vágyom (mint példul ez, ez és ez).
És most jöjjön a Stahl által ajánlott zseniális köret. Veszünk durván egy kiló újkrumplit, aminek híján az öreg is megteszi, és úgy félpuhára főzzük. Amíg fő, előmelegítjük a sütőt 220 fokra. Ha megfelelőre puhult a krumpli, egy közepes tepsibe pakoljuk, és nekiesünk egy húsklopfolóval, és úgy igazából elbánunk vele (az a cél, hogy minél törődöttebb legyen a felülete, mert úgy sül izgalmasra, na de azért ne essen ám szét!). Most jöhet némi friss zöldfűszer, pl. rozmaring és/vagy kakukkfű (ha híján vagyunk, szárítottal is finom), só, frissen őrölt bors, és olívaolaj. És tolhatjuk is a sütőbe. Addig sütjük, míg a teteje isteni ropogós lesz (kb. 15-20 perc). Rusztikusan kifinomult (már ha lehet ilyet mondani), rendkívül ízletes, és minimál munka. Tényleg nagyon érdemes belevágni!
