Valahogy ma úgy esett, hogy a délután nagy részét egyedül töltöttem, és őszintén szólva, csöppet se bántam, sőt! Mert lássuk be, van az úgy, hogy az ember roppant kellemetesen eltobzódik a saját gondolai közepette, s ráadásként én ezt egy a szó legpozitívabb értelmében vett (merthogy az az oldala is létezik néha) magányos Dordogne parti sétával is megfejeltem. De hogy nehogy elrontsa a Yann Tiersen-zenével aláfestett gyönyörködjünk-a-nyugodt-folyó-látványában-és-csendjében sétámat némi modortalan gyomorkorgás, távozás előtt még gondoskodtam a megfelelő feltöltődésről. Ergó anélkül, hogy az égadta világon bárkire is tekintettel kellett volna lennem, ne adj ég akárkit kiszolgálnom, szabadon, illetve legfőképp egyedül kigarázdálkodtam magam a konyhában. Az eredmény alant.
Füstölt hering pikáns vinegraitte-tel pöttyögetett brokkolival
Szóval a konyhába kimenve legnagyobb meglepetésemre az arcomba kiabált egy szépadag brokkoli (megpárolva!). Juszt se kellett, utána kaptam. És mivel a füstölt heringre már előző nap szerencsésen rákattantam, adta magát, hogy amellé szolgáljon köretül. Két gyönyörűséges filét a tányérka egyik oldalára tettem, a másik oldalára beletépkedtem a brokkolikat, majd szétnéztem, mi is kerüljön az öntetbe. Nem volt kérdés a nagyadag fokhagyma (4 gerezd!), azért megveszek ugye. Aztán dijoni mustár, na de abból már csak csúnya száradásnak indultat leltem a pohár alján, de megalkudtam: találtam piment d’Espelette-tel ízesített magos fajtát, hiszen a csípősséggel is vígan megbirkózom (a piment d’Espelette lényegében kicsit hajaz a mi nemes erős paprikánkra, de erről majd bővebben egy teljes postban). Egy löttyintés provence-i fűszerekkel ízesített fehérborecet, három löttyintésnyi olívaolaj, kevés nagy szemű só, rengeteg frissen őrölt bors, alapos keverés, majd elpötyögtetés a brokkolin, mindenre egy újabb adag bors, és jöhet a tobzódás. Mert hát kérem egy napfényes napon nincs is annál mennyeibb, mint mikor az ember lánya harsogóan friss, és szinte már fájdalmasan finom, ráadásul hipp-hopp egyszerűen elkészített étekkel kényezteti az ízlelőbimbóit, közben fejben Mozartot dudorász, és divatlapot lapozgat. A maradék öntetet meg egy szelet friss bagette-tel tunkolja ki.
A könnyed fogást még egy gyors kávéval öblítettem le, „csomagoltam” némi narancsfröccsöt, és élvezettel nekivágtam a nagyvilágnak. Na jó, a kis "egysávos" útnak, ami a kikötő felé vezet.
Upsz, még annyi, hogy otthon példul a Fény utcai piac alatti Arbatban lehet kapni füstölt heringet (no meg füstölt mást is).
*Mert egy hosszú hideg tél után a tavaszi tobzódás közepette senki sem érezheti bűnnek a „Candide-izmust”.
