Monsieur szülei hétfő esténként rendszeresen vendégül látnak egy baráti párt, akik most egy másik duóval is kiegészültek. Jól összeszokott társaság, 5 évet töltöttek együtt hatan Franciaországon kívül. Jelen szempontból viszont az az alapvetően fontos, hogy így 8 személynek kellett vacsoráról gondoskodni, ami szerintem nem kevés, de Anyósom csak legyintett egyet, mondván gondoskodott ő már vacsoráról 38 ember (!) számára is. Na bumm.
A főétel már régen eldőlt: nemrég jártak Bretagne-ban, ahol Anyósom 88 éves nagynénje egy szép, 2,5 kg-os csirkét, vagyishogy tyúkot nevelt saját farmján „erre a célra”, úgyhogy a többi fogás e köré épült. És ismét nagyokat ámultam Monsieur Anyukájának a találékonyságán, ugyanis viszonylag kevés munkával olyan fejedelmi lakomát rittyentettünk, hogy ihaj-csuhaj!
Az aperitifek
Italok:
Champagne Orgueil de France, Charles Lafitte Brut és (nem jegyeztem fel pontosan milyen fajta) scotch malt (a szegény két tábornoknak úgy tűnik, rangján aluli lenne a pezsgő, ó pedig hát!)
Ételek:
Ricotta hab és guacamole bébi garnélafarokkal (első réteg: ricotta sóval, borssal, kevés olívaolajjal keverve; második réteg: két apró rákfarok; harmadik réteg csillagos habzsákból: viszonylag natúr, nem chilis guacamole; a tetején díszítésnek némi metélőhagyma szigorúan a kertből)
Nyers, törzsétől megfosztott csiperke fokhagymás-metélőhagymás boursin tartine-nal (mennyei krémsajtszerűség – boursin egyébként már otthon is sok helyen kapható egeket verdeső áron) töltve, metélőhagymával díszítve
Nyers karfiolrózsák (nagyon apróra tördelve) Madame Loik-féle diós sajtkrémmel mártogató gyanánt
Piment d’Espelette-tel pikánsított saucisson (kolbászféle) vékonyan karikázva
Zöld olíva
Roquefort-ral töltött ostyák (készen megvéve)
Koktélparadicsom
Az előétel:
Foie gras (bővebben egyelőre itt) tölgylevél salátával, füstölt kacsamell szeletekkel és pikáns, málnaecettel ízesített vinaigrette-tel
A főétel:
A már említett tyúk kb. 2,5 óra alatt a sütőben megsütve a következők szerint: a hasába kapott egy szépadag kakukkfüvet a kertből, aztán még egy fél citromot, a saját máját és szívét, a nyakát, szép mennyiségű sót, borsot, no és persze vajat; ezen felül még vajat a testére is, különösképpen a kiálló részekre (értsd: szárny, combok), és persze ismét sót és borsot. Időnként meg lett locsolgatva az alatta összegyűlő mennyein ízes-zsíros folyadékkal, s ilyetén formán tökéletesre sült.
Köretei:
Ahogy frappánsan az egyik női vendég megjegyezte: beurre aux pommes de terre és nem pommes de terre aux beurre (azaz lényegében krumplis vaj, nem vajas krumpli), ugyanis kérem, az itteni jó pirított burgonya lényege a vaj szívinkfartussal fenyegető mennyisége (ó, ha visszagondolok arra a felséges csodára, már táncra kél a nyál a számban!)
Zöld bébispárga baconbe gönygölve (mirelit, azért annyira még itt sincs tavasz)
Zöldbabbal összefogott hihetetlenül zsenge zöldbab-kötegek (szintén mirelit, de ó jaj, milyen zsenge, milyen zsenge – szinte már a spárgával vetekszik finomság-fokban)
Levezető fogás: sajttál
Camembert, brie, roquefort, mimolette és kecskesajt salátával, szőlővel körítve (sajtokról bővebben később)
Desszert: Tiramisu
Egész estés bor: Le Rambeaud Montaine Saint-Emilion 2005 (4 palack)
Gyomornyugtató:
Espresso vagy infusion (háát, jobb híján legyen gyógytea), illetve 5 különböző csokoládéfajat Roland Réauté manufaktúrájából
Na ez volt az a pont, amikor nekem nagyon jól csúszott volna egy cognac is, de sajnos ezúttal túlzottan visszafogott volt számomra az italozás.
No de sebaj, ami azt illeti tobzódtam. Utána ismét tapasztaltam a hordó-effektust (értsd: gyomrom hején teli hordó). És nem csak én. Hogy a vendégek hogyan bírtak utána 50 kilométert hazavezetni?? Hajnali kettőkor… Én beborultam az ágyba.
Kép csak vacsi előtt készült.
