Nagyon nagy volt az arcom újabban az ilyen-olyan maradékok és bevásárlási túlkapások kreatív konyhai felhasználása miatt - hát most jól megkaptam. „Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik.” Bekövetkezék…
Az úgy volt, hogy a múlt hét közepén vettem egy kiló csiperkét, merthogy jó áron volt, szép volt, és ráadásul már régóta fentem a fogam egy jóadag gombapörköltre. Aztán az elkészítését húztam-halasztottam, mert baromi lusta vagyok a gombatisztításhoz, illetve amikor meg rászántam volna magam, akkor valami közbejött. De gondoltam sebaj, kint van a teraszon a zöldségszekrényben, pont jó a hőmérséklet, a zacskóját meg picit kilyukasztottam, csak meglesz…
Hát a fityfenét! A lelkem mélyén tudtam, éreztem, hogy nem elég az a rohadt lyuk! Tegnap nagy lendülettel kilódulok érte, előveszem, hát látom, hogy penészes. Komolyan mondom, majdnem elsírtam magam. Monsieur persze vigasztalt, de ha nem csiperke lett volna, hanem valami jófajta erdei gomba, asszem az se segített volna, és a kardomba dőlök. Hát így valahogy túlléptem a dolgon na, de azért még mindig munkál bennem az a-manóba-érzés rendesen.
De vissza a tegnap estéhez: ugye vacsora az kellett, mert a farkaséhség már munkált bennünk. És hát mihez lehet folyamodni, ha A-terv dugába dől? Tésztához. Mert ahhoz ugye mindig akad otthon valami. És ha már nem kaptam meg a gombapörköltemet, legalább kibontottam egy gombakonzervet, mert a semminél nekem még az is jobb.
És őszintén? Fenomenálisat vacsoráztunk. Majdnem feledtem a szégyenemet.
Minimakaróni sajtkrémes paradicsaszósszal, gombával és pirított sonkával
Hozzávalók:
- 30 dkg mezzani tagliati (olyan, mintha kereszteznénk a pennét a makarónival)
- 15 dkg szeletelt füstölt-főtt karaj
- 2 evőkanál vaj
- 2 evőkanál olívaolaj
- 5 nagy gerezd fokhagyma
- 1 üveg konzervgomba
- 3 paradicsom
- 3 dl paradicsomszósz
- 15 dkg tejszínes krémsajt
- 2 szárított chili (mert az engem keményen függővé tett)
- 2 kis teáskanálnyi nádcukor
- 1 evőkanál provence-i fűszerkeverék
- só és frissen őrölt bors
A tálaláshoz:
- parenyica sajt
- bazsalikom (ó-ó-ó! végre szert tettem egy szép növényre, ami nem állt neki kókadozni 2 nap után)
Első körben előmelegítem a sütőt 220 fokra. Kibélelek egy kisebb tepsit sütőpapírral, és belekockázom a sonkát – 20 percig sütöm a forró sütőben.
Vizet melegítek a tésztának, ha felforrt, sózom, belelötykölök egy kanálnyi olívaolajat, és a tésztadoboz utasításai szerint járok el.
A fokhagymákat megtisztítom, vékonyan felszeletelem, a paradicsomokat apróra kockázom, a gombát jó alaposan lecsöpögtetem, és mindent a kezem ügyébe helyezek.
Eztán a vajat és az olajat összeolvasztom egy nagy párolóserpenyőben, megfuttatom rajta a fokhagymát. Nem pirítgatom, tényleg csak megfuttatom - ha érzem az illatát, mehetnek is rá a paradicsakockák. Azzal is csak ímmel-ámmal átkeverem, hozzáadom a gombát, és végül így adok nekik kavargatva úgy egy percet.
Majd ráöntöm a paradicsaszószt, utánaküldöm a krémsajtot és fűszereket, és élvezetes szemlélődés-kóstolgatás közepette összerotyogtatom. Ha a tészta főzési idejéből már csak egy perc van hátra, egy merőkanálnyit a szószhoz adok a főzővízből, és nagyobbra veszem alatta a lángot, hogy jobban összérjenek az ízek.
Leszűröm a tésztát, belekeverem a szószba, és elzárom a tűzhelyet. Már csak annyi maradt hátra, hogy a megsült, ropogós sonkakockákat is beleforgassam, és már tálalhatok is.
Most úgy hozta a kedvem, hogy parenyica sajtot reszeltem rá, és megszórtam egy kis csíkozott friss bazsalikával.
Durván jó lett. Mondhatni mennyei. A szósz kellemesen édes-krémes, egy leheletnyi csípősséggel. Hozzá a sós-ropogós sonka a tökéletes kontraszt. A fokhagyma? Zseniális: még frissen harsogó, de már nem vadul ízes-szagos. Na ja, a gomba az csak úgy volt, de az meg kellett a lelkemnek.
Ha már kell lenniük durva konyhai ballépéseknek (márpedig attól tartok, kell), akkor bárcsak mindig ilyen jól sülnének el a végén!
