Régóta készítem ezt a salit ilyen-olyan módon változtatgatva rajta, és mindig nagy sikert arat (mármint Monsieur-nél és nálam). Viszonylag egyszerű, de mégis izgalmas, továbbá saláta mivolta ellenére tényleg laktató is. A hozzávalók sem olyanok, amikért külön beszerzőútra kéne indulni - az alább kifejtett építőelemek nálam rendszerint békésen elvannak a hűtőben-mélyhűtőben-zöldségtárolóban. Na persze egy kis kitérővel még dobhatnánk rajta, pl. a merészebbeknek egy kis menta tutira újabb magasságokba emeli, illetve abban úgy hiszem, mindenki egyetért velem, hogy különösen így tavasszal a sima paradicsánál a napon szárított paradicsa ezerszer nyerőbb lehet.
És aki az öntet összetevőinél felkapná a fejét, hogy a méz túlságosan elviszi édes-sós irányba az egészet, azt megnyugtathatom, hogy nem biza, csak icipicit pikánsabbá teszi, ami kifejezetten ildomos. De ha ezek után még mindig villog a stop-tábla, akkor mondjuk kipróbálható joghurtos-pesztós változattal is (magam is úgy követtem el először).
Zöldbabos burgonya saláta dán kéksajttal és mézes-mustáros öntettel
Hozzávalók a salihoz:
- 75 dkg krumpli
- 25 dkg zöldbab (nálam most mirelit)
- 2 paradicsom (de ha valakinek van otthon napon szárított, olajban eltett paradicsoma, az százszor jobb)
- 1 csokor újhagyma zöldje
- 10 dkg dán kéksajt (avagy kinek mire van kedve, mi van a hűtőben/sarki boltban: roquefort, márványsajt…)
- tengeri só
Amúgy istenigazából lecsutakolom a krumplikat, majd nem túl vékonyra (valahova fél és egy centi közötti vastagra) felszeletem, végül sós vízben nagyjából 5 perc alatt megfőzöm, lecsöpögtetem, szűrőben kicsit visszateszem a lábosba, hogy elpárologjon róla a felesleges nedvesség, majd egy salátástálba halmozom, és a nagyobb karikákat felezem.
A zöldbabot is a fentiekhez hasonlóan készítem el, annyi különbséggel, hogy mikor lobogva forr már a vize, beledobom a lábosba a keresztalakban bemetszett paradicsákat is egy fél percre, hogy le tudjam húzni a héjukat. A héjtól és a magoktól megfosztott paradicsákat eztán apró kockára vágom, és a zöldbabbal együtt a krumpli után küldöm.
Az újhagymát alaposan megtisztítom, letörölgetem, és a zöldjüket konyhai ollóval a többi hozzávalóhoz vagdosom.
A kéksajtot apróra morzsolgatva zavarom a többiek után.
Hozzávalók az öntethez:
- 1 púpos evőkanál dijoni mustár
- 1 csapott evőkanál méz
- 2 gerezd fokhagyma csírátlanítva, összezúzva
- úgy egy deci extraszűz olívaolaj
- rengeteg frissen őrölt bors
- egy kávéskanálnyi nagy szemű tengeri só (természetesen a sima só is megteszi, de a nagyszemű izgalmasabbá teszi)
Az öntet minden hozzávalóját összekeverem kézihabverővel egy arra alkalmas tálkában. Én úgy szeretem, ha még sűrű, de már szépen önthető – ezt úgy szoktam belőni, hogy először kicsit kevesebb olívaolajat használok, majd utánhígítom.
És végül szépen mindent összekeverek. Mit mondjak, előtte természetesen szebb látványt nyújt, de ez a legtöbb nem-szimpla-zöldsalival így van – keverés után beszéljen az íz a látvány helyett.
Ja, és a tetejét megszórtam egy kevés csíkozott bazsalikával, mert nekem most van itthon végre-végre egy szép csrepem, ami nagyon boldoggá tesz!
Nekünk 3 adag (se teljesen) lett, de ha valakinek a párja kevéssé elégedett, mint Monsieur általában, annak akár 4 porciót is kitesz.