A szardella számomra olyan játékhalacska féle. Hal, de nem hal. Halaspultban még sosem találkoztam vele, mondjuk lehet, hogy azért, mert ott nem is nagyon fordul elő, hiszen kifogás után az ízét pikk-pakk elveszíti, és akkor meg minek. Viszont sóban, olajban konzerválva az apró filécskék valami hihetetlen aromát hordoznak magukban.
Főzésnél gyakorlatilag két pillanat alatt szétolvad. Volt halacska, nincs halacska. Viszont, amiért használjuk: hihhhetetlen koncentrált, összetett sós ízt hagy maga után, amiben szintén semmi nem utal halra. Szeretem: kedves, jó állat, jót tesz a konyhámnak. És szinte mindent szeret. Szerintem különösen a brokkolit.
És mivel Franciaországból importáltam némi első osztályú Spanyolhonból frissen szerzett konzervet, úgy döntöttem, ezúttal nem ülök rajta hónapokig, mielőtt rávetném magam, hanem magamévá, vagyishogy magunkévá teszem az első doboznyit.
Egyszerű tésztaétel lett belőle. Mert ő olyan különleges, hogy az egyszerűből is nagyszerűt csinál.
Penne szardellamártással és brokkolival
Hozzávalók 2 személyre:
- 23 dkg penne
- 5 leánymaroknyi fagyasztott brokkoli
- 2 evőkanál olívaolaj
- 5 gerezd fokhagyma
- 1 piros chilipaprika
- 50 g szardellafilé olajban eltéve (nekem extraszűzben volt, azt az olajat használtam a pirítgatáshoz)
- úgy 60-70 cl bor (serpenyő körbelöttyintésnyi)
- 1 fél citrom leve
- 2 merőkanálnyi a főzővízből
- 2 evőkanálnyi créme fraiche
- 1 maroknyi bazsalikalevél
- erőteljes adag frissen őrölt bors
- némi parmezánforgács a tálaláshoz
Első körben felrakom a pennét főni. Ennek a fajtának nálam 11 perc kell - három perccel a letelte előtt hozzáadom a brokkolit, és a maradék 3 percet újraforrástól számolom.
Amikor a brokkoli a tészta mellé kerül, egy nagy serpenyőben felhevítem az olívolajat, és hozzáadom a vékonyra szeletelt fokhagymát. Egyet keverek rajta, ollóval hozzámetélem a chilit is, és picit pirítgatom. De vigyázat, nem akarom megégetni a fokhagymaszeletkéket, ezért úgy 10 másodperc múlva beküldöm az apróra vagdosott szardellafiléket is. Ismét átkevergetem, és felöntöm a borral. És igyekszem nem föléhajolni, mert ha megcsap a hirtelen füstölgő-párolgó alkohol a chilitől áthatva, az nagyon nem jó érzés. Ha úgy ahogy elpárolgott az alkoholtartalom (szintén másodpercek kérrdése), belelöttyintem a citromlevelet is, újra várok pár másodpercet, és jöhet a két merőkanálnyi főzővíz is. Na most rendesebben forralok: az a célom, hogy kb a felére sűrűsödjön a szószom. Míg ez megtörténik, leszűröm a tésztát-brokkolit.
A besűrűsödött szószba belekeverem a creme fraichet is, összeforralom, belekeverem a brokkolis tésztát és a csíkozott bazsalikaleveleket, alaposan átkevergetem, összemelengetem, jó alaposan borsozom (imádom az erőteljes ízeket!), és nagy megelégedéssel tálalok.
A tésztakupacokat néhány parmezánforgáccsal szentelgetem.
Mennyei. Tényleg nagyon-nagyon finom. Monsieur boldog, és HunMoiselle is boldog. És 15 percbe telik elkészíteni.
