Aki nem bírja a véres sztorikat, az ezt a bevezetőt sürgősen ugorja át…
Idén nem készítek többet sütőtököt. Valószínűleg legutóbb jól felszívta magát, mikor azt írtam, hogy pucolás közben a pokolba kívánom, és durván visszavágott. Történt ugyanis, hogy módszert újítottam: ezúttal zöldséghámozóval vagdosgattam le a héját, ami a karcsú tetejénél csodásan is működött, de az alja sehogy sem állt kézre, hát egyszer csak sikeresen lemetéltem a bőrt a kisujjam hegyéről. Nem fájt vagy ilyesmi, de kemény 40 percen keresztül folyt belőle a vér, ami enyhén szólva is nyomot hagyott a konyhán, no meg egy idő után a lelkiállapotomon…
Monsiuer sietett a segítségemre, ugyanis átvállalta a lasagne elkészítését. Édes-kedves tett, de rég volt már szükség ennyire a türelmemre, ugyanis szó szerint mindent, mindent részletesen el kellett neki magyarázni, onnantól kezdve, hogy hogyan fogja a fakanalat, mivel konyhai tapasztalata az étkezést magát leszámítva finoman szólva sincs. Így körülbelül mire a tök megpárolódott, elállt a vérzés, és a vacsorakészítés olyan hosszúra nyúlt, hogy lekéstem egy dinka amerikai film nagy részét, amit utólag átgondolva csöppet sem bánok, csupán azt, hogy lemaradtam Colin Firth látványáról és az általam imádott kiejtéséről. A sztori maga számomra elég kiborító volt, mivel adott volt egy szép, intelligens nő (Uma Thurman), aki jegyben jár egy okos, művelt, jóképű pasival (ez ugye Colin Firth), összetalálkozik egy átlagos, ám jó humorú fickóval, és egyszer csak arra eszmél, hogy beleszeretett az egyszerű tűzoltóba. Tipikus hülye klisé, ami engem totál kiakaszt, mert elveti az értelmet, és kvázi azt sugallja, hogy a kedves egyszerűség győz az intelligencia és jólneveltség felett. No de kérdem én, miért, miért, miért? Na jó, úgy tűnik, így is többet láttam belőle a kelletténél.
Vissza a lasagne-hoz: csodás raktárkészlet alakította vega verzió, elég szimpla, bár időigényes, és a sütőtök miatt mindenkit nagy mértékű óvatosságra intek…
Sütőtökös lasagne
Hozzávalók:
- 9 lasagna lap
- 15 dkg füstölt cheddar lereszelve (otthon eszembe sem jutna cheddart használni, egyértelműen karavánért nyúlnék)
A sütőtökös réteghez:
- 1 kisebb sütőtök megtisztítva, és úgy 1 centis darabokra vágva
- 1 nagy fej vöröshagyma finomra aprítva
- 3 gerezd fokhagyma összezúzva
- 2 ág rozmaring levelei letépkedve, apróra vágva
- 1 chilipaprika (a paradicsomszószba kerülő cayenne borssal együtt elég csípős lesz az étel, úgyhogy ha valaki nem bírja, az hagyja ki) ollóval vékonyan felkarikázva
- 2 evőkanál olívaolaj
- só és frissen őrölt bors
A paradicsomszószhoz:
- 3 dl passata
- fél teáskanál só
- fél teáskanál kínai ötfűszer keverék (ez lehet, hogy valakinek meredeken hangzik, de nem kell megijedni, a végén nem érződik ki, csak mélyíti az ízeket)
- 1 teáskanál cayenne bors
- 1 teáskanál szárított rozmaring
A „fehér” réteghez:
- 200 g quark – egy másik ételhez vettem fél kilót túró gyanánt, és rendesen mellényúltam, ugyanis ez, amit én lőttem, körülbelül ricotta állagú, hát most a maradékot itt ricottaként használtam fel
- 1 dl tejföl
- 20 g kéksajt (nálam dán Castello, de tulképp lényegtelen, ki mit preferál)
- kevés frissen reszelt szerecsendió
- kevés só (a kéksajt ugye elég sós) és frissen őrölt bors
A sütőtökkel kezdtünk: az apróra vágott hagymát finoman sózva megpirítottuk az olívaolajon, majd rádobtuk a fokhagymát, épphogy átkevertük, majd mentek is a serpenyőbe a sütőtökkockák és a rozmaring. Úgy két percig pirítottuk, majd ráöntöttünk durván egy deci forralt vizet, lefedtük, és körülbelül 10 percig pároltuk.
Előmelegítettük a sütőt 200 fokra.
Egy kancsóban összekevertük a paradicsomos réteg, míg egy keverőtálban a fehér réteg hozzávalóit, és el is érkeztünk a rétegezéshez.
Kivajaztunk egy tepsire hajazó jénait, majd az aljában szétterítettünk egy kevés paradicsomszószt. Lefektettünk egymás mellé három lasagna lapot, erre került a paradicsomszósz, majd a sütőtök fele. Erre jött újabb három lasagna lap, a maradék paradicsa, majd a maradék sütőtök. Végül megfejeltük az utolsó három lasagna lappal, amin a fehér réteget kentük szét, és végül gazdagon megszórtuk a reszelt füstölt sajttal.
Betoltuk a sütőbe, ahol fél óra alatt sült készre.
Szokás szerint vinaigrette-es zöldsalival tálaltuk, amit ezúttal a kontraszt kedvéért egy kevés kapribogyóval is megpötyögtettem.
Meg kell hagyni, nagyon finomra sikeredett, és Monsieur azóta is roppant büszke magára, de azért jutott nekem még egy maflás: miközben lelkesen falatozott, az összes sütőtökdarabkát akkurátusan a tányér szélére kotorta, és kérdésemre a világ legtermészetesebb hangján közölte, hogy ő nem szereti a sütőtököt...