A Falatozót egyébként hihetetlenül szerettem (ponosabban most is szeretem, csak sok ezer kilométernyi távolságból, mert a magyart nem hoztam magammal, az angolt meg még nem szereztem be). Nem is annyira főzni belőle - mert emlékeim szerint egy kezemen tudnám összesíteni a valós főzőcskézések számát -, hanem olvasni, forgatni, örvendezni a belőle áradó rajongásnak az étel, sőt mi több az élet iránt, illetve ihletet gyűjteni.
Aztán a napokban eszembe jutott egy recept belőle, miután feltankoltam egy jó adagnyi padlizsánt, tekintve, hogy fél áron adták, én meg nem bírtam megállni, hogy el ne csábuljak. Ez az étel az involtini volt, amiben a padlizsánokat hosszában vékony lapokra vágva grillezik, majd fetával és pisztáciával kevert bulgurral feltekerve, majd végül paradicsomszósszal beborítva összesütik. Jól hangzik, nem? Csak csinálja meg valaki más… Legalábbis anno én így gondoltam, mert elképzelhetetlennek hittem, hogy bevállaljak ennyi macerát egy kvázi szimpla, vega fogásért.
Aztán most valahogy meggondoltam magam. Nem jutott eszembe egyéb sokpadlizsános ötlet, mivel a moussakát, ami szintén nagyon hosszadalmas, már pár nappal korábban, az előző adagnyi elcsábulásból elkövettem. Úgyhogy következzék most Nigella puha és karakteres involtini receptje. Én csak a paradicsomszószon változtattam, mert sokalltam a 3 hámozott paradicsakonzervet, illetve Jamie nyomán én szeretek a paradicsomszószomhoz egy kevés balzsamecetet is adni, mert az valahogy jobban kihozza az ízeket.
Involtini Nigella nyomán
Hozzávalók:
- 4 padlizsán
- 4 evőkanál olívaolaj
A paradicsomszószhoz:
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1 nagyobb vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- fél teáskanálnyi szárított oregánó
- 2 konzerv hámozott paradicsa
- 2 teáskanálnyi cukor
- 1 evőkanál balzsamecet
- só és frissen őrölt bors
A töltelékhez:
- 10 dkg bulgur, avagy búzatöret
- 1 teáskanálnyi szárított oregánó
- 50 g pisztácia
- 20 dkg feta
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 zöldhagyma
- 2 teáskanálnyi kapribogyó
- 1 tojás
- 1 csipet fahéj
- kevés só
A tetejére:
- 75 g feta
- 1-2 löttyintésnyi olívaolaj
- kevés szárított oregánó
Padlizsánok. Megmosom, megszárítom őket, levágom a két végüket, majd hosszában vékony lapokra vágom valamennyit. (Ez nekem úgy a legegyszerűbb, hogy függőlegesen magam elé állítom őket.) Egy padlizsánból nekem 6 szép szelet lett, plusz a két szélső vágat a héjával, de azok tekercselésre nem alkalmasak, csak arra, hogy sütés után hamarjában a szánkba pakoljuk őket. Az én serpenyőmben a 24+8 szeletet 5 adagban tudom megsütni, mindegyik adagot úgy egy kanálnyi olívaolajon, némi sóval-borssal, oldalanként durván 2 perc alatt. Akinek van grillserpenyője, jó neki, használja azt, ez esetben azonban ne a serpenyőt olajozza, hanem a padlizsánokat kenegesse meg vele vékonyan, hogy elkerülje a kifüstölődést. Ha a sütéssel megvagyunk, túl vagyunk az első lépésen, durván egy óra. Még 3 lépés van hátra.
Paradicsomszósz. Felaprítom, majd visszafogott tűzön kevés só kíséretében az olajon megpárolom a hagymát nagyjából 5 perc alatt. Az utolsó 1 percben hozzákeverem a nagyon finomra vágott fokhagymát is, és megszórom az oregánóval. Ezt követően ráöntöm a két konzervnyi paradicsát, majd mindkét kiürült fémdobozt harmadáig felöntöm frissen forralt vízzel, amit aztán óvatosan körbelötykölök bennük, hogy az összes visszamaradt paradicsát kinyerjem, és ezt is a serpenyőbe öntöm. A szószba keverem a cukrot és balzsamecetet, sózom, borsozom, nagy lángon összeforralom, majd takarékra veszem vissza a tűzerőt, lefedem a serpenyőt, és 20 perc alatt készre forralom a mártást.
Töltelék. Még mielőtt nekikezdenék a paradicsomszósznak, kevés só kíséretében (csak óvatosan, a töltelékben sok a feta, ami ugye önmagában elég sós) kimérem a bulgurt egy hőálló tálba, és felöntöm annyi frissen forralt vízzel, ami egy ujjnyira ellepi. Így lesz ideje magába szívni a folyadékot, míg megfő a paradicsomszósz – 20 perc kell neki. Amíg a szósz rotyog, és a búzatöret duzzad, apróra vágom a pisztáciát és a kapribogyót, nagyon finomra vágom a fokhagymát (aki zúzni akarja, zúzza nyugodtan), és vékonyan felkarikázom a zöldhagymát. Az elkészült bulgurról egy szűrő segítségével leöntöm a felesleges vizet, és kézzel is kicsit megnyomkodom, hogy minden felesleges folyadék távozzon. Egy nagyobb tálban hozzákeverem a pisztácia 3 /4-ét, a kaprit, az oregánót, a fokhagymát, illetve a zöldhagymát, és hozzámorzsolom a fetát, majd a csipetnyi fahéjjal felverem a tojást, azt is a tálba öntöm, végül alaposan elkeverem. Jöhet a tekercselés.
Összeállítás. Előmelegítem a sütőt 190 fokra (gázon 5-ös fokozat), és vékonyan kikenek egy tepsire hajazó jénait olívaolajjal. Magam elé veszek egy darab padlizsánt úgy, hogy a vastagabb vége essen hozzám közelebb. Ráhelyezek - természetesen a vastagabb végére - egy kicsi maréknyit a töltelékből, majd szépen feltekerem. Ugyanígy járok el valamennyi szeletkével, majd szépen sorba rendezem őket a jénaiban. Rájuk öntöm a paradicsomszószt, elmorzsolom rajtuk a maradék 75 g fetát, rájuk szórom a félretett pisztáciát, majd az egészet megszórom még egy kevés oregánóval, és óvatosan megöntözöm egy kevés olívaolajjal. Megkönnyebbültem tolom be a sütőbe 30 percre…
Mikor megsült, érdemes 15 percet pihentetni, mert úgy az igazi, ha már nem őrült forrón tálaljuk.
A padlizsán és az intenzív paradicsaíz igazi nyáridézőként hat a télen beborult kedélyre, amit a feta sósan szúrós íze tovább borzol, és a pisztácia finom ropogóssága végig ébren tart. Mennyei. Hogy megérte-e a hosszú macera? Igen, megérte. De egyhamar nem vágok neki újra, az is biztos. Sütési idővel együtt minimumban 2 és fél, 3 óra…
És végül vizuális segítség gyanánt (a releváns rész a 6. percben kezdődik):
