Imádom a fagyasztókat. Olyannyira, hogy mikor új lakást választottam Kasztliban, részben azért döntöttem az egyik lakás mellett a két dobogós közül, mert az egyikben nem volt fagyasztó, és az ingatlanügynök hiába ígérte, hogy kölcsönöznek nekem egyet, én mindenképp biztosra akartam menni.
A fagyasztónál nincs számomra hasznosabb konyhai teremtény. Ha az ember ügyesen pakolja meg, nincs olyan, hogy vacsora nélkül marad, hacsaknem lustaságból (na jó, fáradtságból), az viszont más eset. Emellett istenien lehet vele spórolni: pénzt is, meg időt is. Illetve egyszerre a kettőt. Például: ha mondjuk a csirkemell le van értékelve (itt rendszerint felére! szokták időről-időre), veszek belőle szombat délelőtt egy nagyobb adagot, majd megtisztítva, ilyen-olyan adagokban gondosan felcímkézve, dátumozva lefagyasztom, és aztán mindig azt a formátumút veszem elő reggel, amelyikkel este főzni akarok. Ha éppen olyanom van, be is pácolom a darabokat fagyasztás előtt, így először a dermedés alatt, majd a felengedés alatt is marinálódnak a szeletkéim.
Legutóbb két szép, az extra lebernyegektől megfosztott csirkemellet hirtelen felindulásból némi limelével, keserű narancslekvárral, kevés cukorral, darabolt chilivel és olajjal fagyasztottam, gondoltam, ezektől kap egy kis orientális csavart. Aztán mikor kiolvasztom, csak annyi dolgom lesz, hogy egy megfelelő jénaiban csak betolom a sütőbe, pirítok hozzá némi krumplit, meg párolok valami zöldséget, és mindenki boldog.
Mikor már kiolvadt, akkor olvastam át újra a pác összetevőit, és csaptam a fejemre, hogy milyen eszement vagyok, hisz a sós komponensről nem gondoskodtam! Utólag orvosolandó a problémát sütés előtt úgy 15-20 perccel megszeretgettem némi szójaszósszal. Legközelebb természetesen már az is az eredeti pácléhez megy, amihez egyébként keverhetnék még reszelt gyömbért, no meg fokhagymát is…
Ami a körítést illeti, végül az utolsó percben fokhagymával bolondított krumplipüré mellett döntöttem, a zöldség pedig isteni hosszúszárú lila brokkoli lett, mert most épp szezonja van, és ráadásul csodaszép, bár a hőkezelést követően már nem lila, hanem sötét-sötétzöld. Tudom, ezt otthon nem nagyon lehet kapni, ha lehet egyáltalán (lehet???), de nyugodtan helyettesíthető sima brokkolival is. A színén kívül egyébként nagy előnye a normál brokkolival szemben, hogy keskeny, hosszú, így jobban lehet pirítani, valahogy frissebb, és a levelei is ehetők, így szinte mintha két növényt ennénk egyben.
Illatos csirkemell krumplipürével és lila brokkolival
Hozzávalók 2 személyre:
- 2 csirkemell filé
- 2 evőkanál limelé
- 1 bird’s eye chili
- 1 evőkanál narancslekvár
- 1 evőkanál cukor
- 2 evőkanál olaj
- 1 evőkanál szójaszósz
- 225 g hosszúszárú lila brokkoli
- 5 kisebb-közepes krumpli
- 25-30 g vaj
- úgy 1 deci tej
- só és frissen őrölt bors
Nos fentebb ugye leírtam, hogy nálam hogyan történt a pácolás, de most vegyük a hagyományos, feledékenységgel nem sújtott esetet. Vegyünk 2 szép megtisztogatott csirkemellett, átlósan ejtsünk rajtuk 3, vastagságtól függően úgy fél-1 centi mély bevágást (így jobban behatol a pác), és tegyük őket egy nem túl mély edénybe. Keverjük össze a pác hozzávalóit, azaz a narancslekvárt, felkarikázott chilit, a limelevet, a szójaszószt, a cukrot és az olajat, öntsük a mellekre, majd alaposan forgassuk át benne. Pácoljuk minimum 10 percig, de ha több óránk is van rá, annál jobb. (Ha több mint félórát pácoljuk, mindenképpen tegyük be a csirkét a hűtőbe.)
Ha készen állunk a főzésre-sütésre, melegítsük elő a sütőt 200 fokra (gáz 6), továbbá ha a csirkét a hűtőbe tettük, vegyük ki, hogy a sütésig szobahőmérsékletűre melegedhessen.
Blansírozzuk a brokkolit, azaz 1 percre dobjuk lobogó, sós vízbe, majd szűrjük le, és a szűrőben tartsuk hideg víz alá, hogy leállítsuk a főzési folyamatot,és megőrizzük a színét, majd szárítsuk le.
Héjában főzzük meg a krumplit úgy 15 perc alatt (egy villát beleszúrva ellenőrizzük, hogy megfőtt-e). A melleket borsozzuk, rakjuk egy épphogy kiolajozott jénaiban egymás mellé, locsoljuk meg őket a páclével, a jénai másik oldalában pedig rendezzük el a brokkolikat, és toljuk be a sütőbe úgy 15-20 percre, míg szépre sülnek. Úgy ellenőrizzük, hogy az egyik mell legvastagabb részét bemetszük kétharmadig, és ha sehol semmi rózsaszín, meg is vagyunk.
A megfőtt krumplit szűrjük le, hideg vízben hűtsük érinthetőre, majd pucoljuk meg, célszerszámmal törjük össze, adjunk hozzá egy fél teáskanál sót, a vajat, reszeljük hozzá a fokhagymát (akinek egy gerezd sok, az felezze, de szerintem teljesen elhagyni vétek), a tej felét, keverjük-keverjük-keverjük habosra. Ha úgy gondoljuk, nem elég krémes, adjuk hozzá a maradék tejet is (nálam a teljes deci belement). És ezzel meg is vagyunk, jöhet a tálalás.
Nálunk szokás szerint a püré kétharmad-egyharmad arányban oszlott meg a két tányér között, mindegyikre került egy-egy csirkemell, a brokkolirózsák viszont már fele-fele arányban kerültek elosztásra, és végül megöntöződtek a sütőben szósszá nemesült páclével. Monsieur is, én is boldogan laktunk degeszre.
