Stahl Judit Gyors házias ételek című könyvéből a kedvencem a kapros rakott zöldbabja, bár a legnagyobb jóindulattal sem lehet gyorsnak, vagy maceramentesnek nevezni. Legalábbis az én olvasatomban. Először is, készíteni kell egy paradicsomos ragut, aztán zöldbabot főzni, összekeverni tejföllel, fokhagymával, juhtúróval és kaporral, majd ezeket rétegezve, sajttal megszórva összesütni. Alsó hangon azt mondom, 50 perc, és 4 koszos edény. Mondjuk, megéri. Nagyon.
Szokás szerint azért néhány változtatást eszközöltem a recepten, részben egyéni ízlés, részben kényszerűség apropóján. Ami a kényszerűséget illati, abból igyekeztem előnyt kovácsolni. Az egyik ilyen, hogy itt a minimálfelszereltségű konyhámban nincs semmiféle aprító, mixelő berendezés, így az szóba sem kerülhetett, hogy „igazi”, fogyasztásra kész kolbászt daráljak le, majd azt keverjem a kész húsos raguhoz. Használtam helyette nyers kolbászt, aminek csak le kell húznom a héját, és már keverhetem is a kolbászhúst a darált húshoz, és főzhetem őket együtt. Így egyébként szerintem sokkal homogénebb, selymesebb és ízgazdagabb a végeredmény. A másik dolog a juhtúró. Itt nem hogy juhtúró nincs, de olyan termék sincs, amit én hajlandó lennék túrónak nevezni. A cottege cheese lótúró, a quark meg még annyi se… Hát úgy gondoltam, fetát használok, és bizony nagyon-nagyon jól döntöttem: belevitt a remekbe egy kis extra izgalmat, egy kis mediterrán játékosságot.
Ami az egyéni ízlést illeti: számomra nincs magyaros értelemben vett rakott zöldség rizs nélkül. Ha rakott zöldség, akkor az első réteg főtt rizs - ez nekem abszolút evidencia. A rizs felszívja a hús csodás szaftjait, ízessé, élővé válik. És feleslegessé teszi a kenyér köretként történő fogyasztását is, ami szerintem megbontja a tál mennyei egységét.
Még egy megjegyzés várat magára, és aztán el is érkezünk a lényeghez. Stahl 5 deci tejfölt javall a zöldbabos réteghez, ami még szerintem is bődületesen sok (és még ráadásul extra adagot is a tálaláshoz), pedig az a fajta lány vagyok, akinek szószból, öntetből, habból sosem elég. Én 3 decivel operálok, és szerintem így tökéletes.
Rakott zöldbab
Hozzávalók:
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 3 evőkanál paradicsasűrítmény
- ½ teáskanál szárított oregánó
- 25 dkg darált pulyka
- 25 dkg nyers, sütnivaló chorizo vagy egyéb kolbász
- 55 dkg mirelit (zöld!) zöldbab
- 5 gerezd fokhagyma
- 3 dl tejföl
- 20 dkg feta
- 25 g friss kapor – ez itt a normál csomag, de attól tartok, otthon minimum 2, de akár 3 csomagnyi tesz ki ekkora mennyiséget
- 15 dkg basmati rizs
- némi vaj a sütőedény kikenéséhez
- só és frissen őrölt bors
A zacskó utasításai szerint megfőzöm a rizst.
Egy serpenyőben felhevítem az olívaolajat, majd mérsékelt lángon kevés sóval megpárolom a hagymát. Mikor megpuhult, hozzákeverem a paradicsasűrítményt és az oregánót, átkeverem, majd hozzáadom a darált pulykát és a kolbászhúst, végül nagy favillával veszett kevergetésbe, trancsírozásba kezdek, hogy finom morzsás legyen. Kicsit átpirítgatom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi épphogy ellepi (ez úgy egy deci lehet), sózom és borsozom, majd lefedem, és 10 perc alatt készre rotyogtatom.
A zöldbabot a zacskón szereplő utasítások szerint két pucolatlan fokhagymagerezd társaságában pár perc alatt megfőzöm. Míg fő, összekeverem a tejfölt a fetával, a finomra vágott vagy összezúzott fokhagymagerezdekkel, no és persze a kaporral. A zöldbabot akkor keverem hozzá, mikor kicsit lehűlt, sőt, a csodás kisérőfokhagymákat sem pazarlom el: megpucolom őket, apróra vágom, és mehetnek a többiekhez.
Előmelegítem a sütőt 200 fokra (gázon 6-os fokozat), lereszelem a sajtot, és ezzel eljutottam az összeállításhoz. Először is kikenek egy jénai sütőtálat vajjal, majd belesimítom a rizst. Azon egyenletesen elosztom a paradicsomos húst, amit szépen befedek a fetás-tejfölös zöldbabbal. Arra már csak a tetemes mennyiségű reszelt sajt kerül, és mehet a rakás 20-25 percre a sütőbe. Akkor szedem ki, mikor a sajt csodás aranybarnára vált.
Ez a mennyiség elvileg 4 adag, de nálunk egyszer egy vacsora kettőnknek, aztán nekem még háromnapi ebéd. És azt hiszem, hogy kellőképpen érzékelteti, hogy mennyire finom, hogy miután 4 napig ettem folyamatosan, az utolsó adag után szomorú voltam, hogy elfogyott...
