Magyar Húsvétot a jövő hétvégén ünneplünk, mert akkor érkezik Anyukám szeretetcsomagja kötözött sonkával, no meg magyar ecetes tormával, ami ugyebár esszenciális kelléke a húsvéti lakomának (az angol sonkáról nem nagyon tudok nyilatkozni, de a tormához már volt szerencsém, és az bizony fertelmes, fertelmes). Ezért úgy döntöttem, hogy Húsvét vasárnap, azaz ma, tradicionális angol péksütivel kelünk, amit nem tudtam nem észrevenni, tekintve, hogy mindenféle gasztronómiai orgánumban ott mosolygott, meg a szupermarketek is reklámozták bőszen a saját terméküket, szinte már árversenyt hirdetve a tévében.
Úgyhogy tegnap este begyúrtam, kelesztettem, dúsítottam, majd ismét kelesztettem, végül ma reggel formáztam, kelesztettem, jelöltem, megsütöttem, olvasztott lekvárral bevontam, majd mosolyogva föltálaltam őt, a hot cross bunt. Viszont most, miután én már belakmároztam belőle, észleltem, hogy bizony hibát vétettem, ugyanis ezt a gyümölccsel dúsított tejes-vajas zsemlét a hagyomány szerint Nagypénteken kellett volna feltálalni, ugyanis a tetejére rajzolt keresztminta azt a keresztet hivatott szimbolizálni, melyen Jézust megfeszítették. (Így jár, aki egy tradicionális étel eredetét csak akkor kutatja, mikor abból blogbejegyzést készít. Minő hiányosság, minő gondatlanság!)
Ugyanakkor, azt is megtudtam, hogy valószínűsíthető, hogy ezeket a süteményeket már a keresztény idők előtt is készítették: egyesek szerint a germánok, ősi angol-szászok sütötték őket Eostre (Éostre, Ostara) istennő tiszteletére, akinek a nevéből az angol Húsvét szó, az Easter is származhat. Mások szerint ellenben már az ókori görögök ettek hasonszőrű zsemlécskéket. Egy biztos: az első írásos emlék, mely „hot cross bunként” nevezi a őket, 1733-ból származik.
Elizabeth David kulináris szakíró azzal árnyalja a képet, hogy a protestáns angol uralkodók veszélyforrásként tekintettek a „kontyocskákra”, melyeket ostyatésztából sütöttek, így a katolikus ellenállást sejtettek mögötte. Ezért megpróbálkoztak a visszaszorításukkal, például megtiltották a pékeknek a készítésüket, azonban ez lényegében hatástalan volt, mert túl nagy népszerűségnek örvendtek a köznép körében. Ezért Erzsébet (természetesen az első) úgy döntött, engedélyezi az árusításukat, de csak és kizárólag Húsvétkor.
A hot cross bunhoz egyébként több népi folklór is kötődik. A babona gyógyító erőt tulajdonít nekik: az a beteg, aki eszik belőle, nagy eséllyel hamarosan meggyógyul. Aztán azok, akik megosztják egymás között, barátságukat erősítik meg különösképpen az elkövetkező évre, már ha közben egyszerre a következőt mondják: „Half for you and half for me, Between us two shall goodwill be” (valahogy így: Egy fél neked, egy fél nekem, hogy köztünk jóakarat legyen – azóta már eljátszottuk Monsieur-vel, bár én már csak csippentettem, mert reggelire befaltam kettőt). Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy mivel kereszt van a tetején, fogyasztás előtt meg kell csókolni azt. És ha tengeri útra kelnénk, mindenképpen vigyünk magunkkal belőle, mert megóv a hajótöréstől! De ha felakasztjuk a konyhában, akkor nem kell tartanunk tűzesetektől, ráadásul a kenyereink is mind csudijól sikerülnek. Persze csak akkor, ha minden évben cseréljük a bucit.
És most, hogy mindezt megtudtuk, következzék a hot cross bun receptje, ahogy az angol sütőfenomén, Great British Bake Off zsűri, Paul Hollywood készíti. És remélem, a britek nem orrolnak meg érte, ha innentől kezdve én ezt péksüteményt keresztezett húsvéti zsemlekontynak becézem.
Hozzávalók 15 darabhoz:
(én részemről fele adagot készítettem, nyolc zsemlekontyot formázva belőle, és azóta jól meg is bántam)
- 300 ml zsíros tej (én félzsírossal dolgoztam, mert az volt itthon)
- 50 g vaj
- 500 g kenyérliszt
- 1 teáskanál só
- 7 g szárított expressz élesztő
- 75 g kristálycukor (én nádcukrot használtam)
- 1 tojás felverve
- 75 g mazsola
- 50 g apróra vágott kandírozott narancs- és citromhéj vegyesen
- 1 narancs reszelt héja (elhagyható)
- 1 alma kis kockákra vágva
- 1 teáskanál fahéj
A keresztezéshez:
- 75 g liszt
A tetejére:
- 3 evőkanál sárgabarack dzsem (én Anyukám által készített birsalma lekvárral dolgoztam)
Óvatosan forraljuk fel a tejet egy kisebb lábosban, majd zárjuk el a lángot, és keverjük bele a vajat, majd hagyjuk langyosra hűlni.
Ezalatt egy nagy tálban keverjük össze a lisztet, a cukrot, a sót és az élesztőt. (Aki fél attól, hogy így nem éled fel az élesztő, az futassa fel külön a langyos vajas tejben.) Ezután képezzünk kutat a közepébe, és öntsük bele a vajas tejet, majd a felvert tojást, és egy fakanállal keverjük össze. (Előfordulhat, hogy a lisztünk több nedvességet kíván, akkor adjunk hozzá még egy evőkanál tejet.) Mikor összeállt a tészta, álljunk át kézi üzemmódra: tegyük a labdánkat egy lisztezett felületre, majd ragadjuk meg az egyik kezünkkel, a másikkal meg húzzuk ki a másik oldalát, végül húzzuk vissza, hajtsuk kvázi félbe (ergo dagasszuk). Ezt ismételgessük 5 percig, majd tegyük az immár rugalmas, finom, labdára formált tésztánkat egy kiolajozott tálba, fedjük be konyharuhával vagy fóliával, és meleg helyen hagyjuk nagyjából egy óra alatt duplájára dagadni, prózaibban kelni.
Mikor megkelt, dolgozzuk bele az almadarabokat, a kandírozott héjakat, a reszelt narancshéjat, a mazsolát, no meg a fahéjat is, majd ismét tegyük olajozott tálba, fedjük be, végül meleg helyre költöztessük, és újra hagyjuk duplájára dagadni. Vagy, cselekedjünk, ahogy én tettem: éjszakára tegyük be a hűtőbe (vagy más hideg helyre), hogy reggel süthessük készre őket.
Egy óra elteltével, avagy másnap reggel, osszuk 15 felé a tésztánkat (Hollywood azt ajánlja, hogy mérjük le őket, hogy tökéletesen egyformák legyenek, és összhangban süljenek, no de én ezt túl macerásnak találtam, és enélkül is nagyon szépen együttsültek), majd gömbölygessük őkelmüket labdacsokká, és ültessük szépen rendezett sorokba egy (vagy kettő) sütőpapírral borított sütőlemezre. Ügyeljünk arra, hogy hagyjunk közöttük elég helyet arra, hogy ismét kétszeres méretűre nőhessenek. Takarjuk be őket ismét egy kiolajozott fóliával, vagy konyharuhával, és ismét hagyjuk őket magukra egy órára.
Eztán melegítsük elő a sütőt 220 fokra (gáz 7-es fokozat), és készítsük el a kereszttésztát. Mi sem egyszerűbb: a 75 grammnyi liszthez keverjünk 4-6 evőkanálnyi vizet, szigorúan kanalanként, míg egy sűrű masszát kapunk. Ezt töltsük nyomózsákba, majd szépen rajzoljuk meg vele a kereszteket a kontyzsemlék tetején, pontosabban vigyük le a vonalat az oldalakra is. És ezzel elérkeztünk végre a sütéshez. Erre a sütő középső rácsán, 20 perc alatt kerüljön sor, avagy míg a zsemlécskéink szép aranybarnára sülnek.
Szedjük ki őket, majd a dzsemet olvasszuk fel kis lángon folyamatos kevergetés mellett egy kisebb edényben. Ha nagyon száraznak mutatkozna, adjunk hozzá egy evőkanál vizet. Utolsó lépésként egy kenőecset segítségével kenegessük meg az olvadt dzsemmel a bucik tetejét, várjuk kicsit, hogy ne legyenek durván forróak, készítsünk melléjük egy jó teát, majd essünk nekik.
Reggelire én betermeltem kettőt: váltakozva egy felet vajjal, egy felet Anya birsalma lekvárjával. Tudtam, hogy utána nem leszek jól, mert nem ehetek reggelire büntetlenül édeset, de mégsem bírtam megállni. Reggel sütöttem meg ugyebár a 8 darabot, most délután 5-kor már csak két és fél zsemlekontyunk van. Bizony teljes adagot kellett volna készítenni…
És most következzék Monsieur sk hozzáfűzése: monsieur boldog uujujuj!
Békés, boldog, sonkában gazdag Húsvétot mindenkinek!
