Mióta Angliában vagyunk, egyre gyakrabban készítek indiai ételt. Eddig csak vegetáriánus ételekkel próbálkoztam, mert valahogy az van a fejemben, hogy a rengeteg fűszer, amit lényegében mindenhez használnak, elnyomja a hús, pláne a delikát hal ízét, és inkább ront rajta, mint javít. Aztán persze lehet, hogy ez egy rendkívül oktondi megközelítés a részemről, de egyelőre tarja magát.
Újabban a nagy kedvenceim a krumpli, plusz valamilyen zöldség alapú szárazabb ételek. Azt értem szárazabb étel alatt, ami nem valamiféle szószban úszik, hanem kevés vízzel, rengeteg fűszerrel pároljuk a zöldségeket, míg azok megpuhulnak, illetve a víz elpárolog, és végül egy csodás fűszeres krémes "bunda" öleli körül őket.
Tegnap vacsorára aloo gobit készítettem. Ez egy tradicionális Punjabi fogás, mely India egy észak-nyugati tartományát jelöli. Valószínűleg, mint annyi más hagyományos recept esetében, itt is tartja magát a mondás, hogy ahány ház, annyi szokás recept, de ami vélhetőleg valamennyiben megtalálható, az az aloo (burgonya hindi neve), a gobi (karfiol), aztán hagyma, fokhagyma, paradicsom, gyömbér, kurkuma, chili és koriander.
Mint annyiszor máskor, most is kissé ad hoc jelleggel készült a fogás, vagyis kiszúrtam a karfiolt, gondoltam nagyszerű, lesz belőle akkor ez az indiai fogás, ami pedig a többi hozzávalót illeti, úgy voltam vele, hogy úgyis vannak itthon. Persze paradicsomom nem volt. A neten fürkészve azt láttam, hogy van, aki egyébként paradicsakonzervet használ, de úgy voltam vele, hogy ott túl sok a paradicsomlé, no meg nem is akartam egy teljes konzervet beáldozni, úgyhogy sűrített paradicsommal oldottam meg a kérdést, és csöppet sem bántam a cserét. A koriander hiányát már némileg jobban fájlaltam, de volt itthon mentám, így azzal képviseltem a friss ízeket végül a tányéron, és ezzel sem maradtam elégedetlen.
Ami a fogyasztást illeti, valaki köretként eszi, de szerintem az túlzás, én szeretem vegetáriánus egytálételként enni. Mások láttam, hogy még körítik naan kenyérrel vagy főtt basmati rizzsel, de ennek a gondolatától engem a hideg is kiráz, mert fel nem foghatom, hogy egy szénhidrátban gazdag krumplis fogás mellé miért eszik még bárki is további szénhidrátot. A tükörtojás ellenben más tészta. Az szerintem mennyei hozzá, sőt, esetemben kötelező. Nincs is annál jobb, mint ahogy a tojássárgája szépen ráfolyik a fűszeres falatokra, tovább krémesítve azokat.
Ami a hozzávalókat illeti, szerintem beszerezhetők már a hipermarketekben is, de különben menjünk ázsiai boltba (Pesten például a Nagycsarnokban vagy a Lehel piacon) vagy mondjuk a Kulinarisba. A fűszereket csak egyszer kell ugye beszereznünk, és onnantól kezdve egy jó darabig kéznél vannak, a gyömbért pedig én felporciózva mindig a mélyhűtőben tárolom, ami azért is jó, mert így nem lesz fás.
Hozzávalók:
- 1 teáskanál római köménymag
- 1 teáskanál fekete hagymamag (valaki mustármagot használ, valaki fekete mustármagot, nekem hagymamagom van itthon, és azzal készítem mindig)
- 3-4 evőkanál olaj
- 2 kis fej vöröshagyma (vagy 1 óriási) felkockázva
- 4 gerezd fokhagyma finomra vágva vagy összezúzva
- egy háromcentis gyömbérdarab finomra aprítva
- 2 teáskanál kurkuma
- 2 teáskanál cayenne bors (néha, ha úgy tartja a kedvem, bird’s eye chilit karikázok helyette)
- 5 közepes krumpli megpucolva, 2-3 centis kockákra vágva
- 2 evőkanál sűrített paradicsom (vagy 2 paradicsa felkockázva, esetleg paradicsakonzerv)
- 1 fej karfiol rózsáira szedve (én a nem fás karfiolszárat félreteszem, majd felhasználom valamihez a napokban)
- 2 teáskanál őrölt koriander
- 2 teáskanál garam massala
- só és frissen őrölt bors
- a tálaláshoz menta vagy koriander
Egy nagy-nagy serpenyőben zsiradék nélkül pirítom a köménymagot és a mustármagot egy-két percig, míg nekiállnak pattogni. Ekkor beleöntöm az olajat, beleszórom a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért, mérséklem a lángot, és pár percig főzögetem őket. Eztán megszórom a kurkumával és a cayenne borssal, átkeverem, és mehet a serpenyőbe a krumpli, amivel szintén átkeverem a fűszeres zöldségeket, és időnként átforgatva 5 percig pirítom.
Hozzáadom a paradicsompürét (aki paradicsát használ az is ekkor keverje bele), a karfiolrózsákat, az őrölt koriandert, a garam massalát, és ha lenne itthon korianderem, akkor most hozzáadnám a finomra vágott korianderszárakat is (a leveleket a tálaláshoz tartogatnám). Felöntöm durván egy-másfél deci vízzel, sózom és borsozom, majd egy gyors keverem-kavarom után lefedem, és úgy 15 percig főzöm. Közben néha átkeverem, és ha minden víz elpárolgott volna alóla, akkor egy kicsit aláöntök, hogy a zöldségek tudjanak miben párolódni. A 15 perc leteltével ellenőrzöm, megfőttek-e a zöldségek, illetve minden víz elpárolgott-e az edényből. Ha nem, fedő nélkül, kicsit nagyobb lángon főzöm még pár percig, és készen is van.
Tálaláskor megszórom az apróra vágott mentalevelekkel, és a tetejére csúsztatok egy szépséges, folyékony sárgájú tükörtojást.
Monsieur igazság szerint nem nagyon kedveli, én ellenben annál inkább odavagyok érte, ezért önző módon időről időre megetetem vele is. De tekintve, hogy alapvetően nagyon jól tartom, ennyi belefér, nemde?
