Igen, garázdálkodtam, és igen, visszaéltem. Sőt, nem is először fordult elő. Olasz tésztát elegyítettem thai ízekkel, majd még annyi becsület sem volt bennem, hogy legalább azt a vonalat végigvigyem. Tovább zagyváltam az ételt szezámmaggal, no és persze szezámolajjal, majd koriander helyett mentával is. Őszintén szólva meg sem tudom határozni, hogy az olaszokon kívül még hány ázsiai ország lakói gondolnának sült bolondnak...
De, ha más irányból nézzük, egy isteni finom fogást alkottam. Tessék elhinni, nem füllentek! Csak úgy körbenéztem a konyhában, és magam elém vettem, amihez kedvem szottyant, persze azért bizonyos határok között. A pak choi volt a kiindulási alap.
Na és nem csodás néha kicsit játszani az étellel? Miért kéne mindig szigorú szabályokat követni? Ha az ember kicsit megégeti magát, tanul belőle, legközelebb kicsit más irányba próbálkozik, rendben. De ha egy ilyen játékos vacsorából valami remek születik, az ám az igazi móka! Meg aztán, a klasszikusok is születtek valahogy! ;-)
Spagetti kelet-ázsiai felütéssel
Hozzávalók:
- úgy 3 evőkanálnyi szezámmag
- 2 evőkanál olaj
- 1 nagy sárgarépa hüvelykujjnyi hosszú vékony lapocskákra vágva
- 1 nagyra nőtt vöröshagyma fele felszeletelve
- 2 gerezd fokhagyma vékonyan felszeletelve
- 1 bid’s eye chili
- 30 dkg (barna) csiperke vékonyan felszeletelve
- 3 bébi pak choi (vagy egy nagy), halványzöld, vastagabb szára és sötétzöld levele elkülönítve ujjnyi vastagon felcsíkozva (ha nem jutunk hozzá, nyugodt szívvel helyettesítsük spenóttal – ez estben akkor pakoljuk a serpenyőbe, mikor a pak choi levelét tennénk – vagy kínai kellel)
- 1 evőkanál cukor
- 3 evőkanál halszósz
- 1 evőkanál tamarind paszta (beszerezhető ázsiai élelmiszerboltból, ahonnan a pak choi is)
- 3 mentaág levelei leszedve, vékonyan felcsíkozva
- 1 evőkanál szezámolaj
- 35 dkg spagetti
A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítottam, majd kiszedtem, és félretettem.
A tésztát kevés sóval felraktam főni. (Ha LouiS idetévedne, ez neki szól: ügyes voltam, koncentráltam, és nem raktam olajat a főzővízbe!)
Egy kicsi tálban alaposan összekevertem a cukrot, a halszószt és a tamarind pasztát.
A szezámmag pirítására használt serpenyőben (akinek van wokja, inkább azt vegye elő) felhevítettem az olajat, majd beleszórtam első körben a hagymát és a répát. Egy két percig kavargatva, rázogatva pirítgattam őket, majd ment a serpenyőbe a fokhagyma és a chili. Ezeket épphogy átforgattam, majd jöttek is a következő jelentkezők: a gomba és a pak choi halványzöld része. Velük is ment a pirítgatás egy-két percig, míg a gomba elvesztette szűzies fehérségét. Ekkor elzártam a lángot, és belekevertem a pak choi zöld leveleit is.
Már csak annyi dolgom maradt, hogy összekeverjem a leszűrt tésztát a zöldségekkel, a szezámmaggal, a szósszal, az evőkanálnyi szezámolajjal és a mentával, és már tálaltam is.
Kicsit tartottam attól, hogy Monsieur túl száraznak találja ránézésre (volt már rá példa, hogy a carbonárára nekiállt édes chiliszószt önteni kóstolás nélkül, mert úgy gondolta, nincs rajta szósz – áhhh, senki nem lehet szeplőtelen), de szerencsére, előbb kóstolt, és kellőképpen megelégedett…
Miután mindketten úgy háromnegyedig jól laktunk, és úgy döntöttünk, hogy önmérsékletet gyakorlunk, még maradt nekem egy szerény adag holnap ebédre - ijjá-ijjá-jó!
