Időnként nagyon megkívánom a buffala, vagyis bivalytejből készülő mozzarellát. Csodásan krémes, icpicit sós, lágyan olvad szét a szájban, pontosabban a nyelv hegyén, majd szétömlik az íze – tele van élettel, az ember szinte látja maga előtt boldogan legelészni az állatot is.
Persze mikor veszek, rendszerint nem állok meg egynél. Most is kettő landolt a kosaramban. Az egyiket hagyományosabb salátának szánom, de a másikat kicsit izgalmasabban akartam felhasználni. És kicsit laktatóbban, robosztusabban, tekintve, hogy per pillanat már megint szánalmasan nyögdécsel az angol nyár. Így esett a választásom újkrumplira, kicsit langyoskás salátára. Gondoltam adok még hozzá korábban megpirított spárgát, és hogy a paradicsom se hiányozzon, napon szárított, olajban eltett paradicsát, és persze akkor már némi bazsalikát is. Brokkoli azért került bele, mert itt árválkodott szegényem a konyhaszekrényben, és már nagyon kapálózott, hogy használjam fel végre valamihez. Aztán persze az is beugrott, hogy őkelme mindettől függetlenül is zseniális bele, mert az aprócska ágacskái között kiválóan megragad a salátaöntet. az öntet, amitől egyszerre vártam, hogy legyen selymes, mégis tegye oda magát keményen.
Már látványra is mennyei lett a végeredmény, megkóstolva pedig aztán hálát adtam a felsőbb hatalmaknak, hogy léteznek ezek a csodás hozzávalók, és kedvemre játszhattam velük.
Saláta bébikrumplival, harsogó zöldekkel, napízzel és bivalynak sűrű tejével
Hozzávalók 4 adaghoz:
- 50 dkg újkrumpli
- 25 dkg zöldspárga
- 1 kis fej brokkoli
- 10 olajban eltett, aszalt paradicsom
- ¼ fej lilahagyma (mert épp ott hevert a konyhapulton)
- egy 125 grammos bivalymozzarella
- 1 maréknyi bazsalikomlevél
Az öntethez:
- 1 gerezd fokhagyma
- ½ citrom leve
- 1 púpos teáskanál magos dijoni mustár
- 6 evőkanál extra szűz olíva olaj
- só és frissen őrölt bors
A spárgát még előző nap elkészítettem: letörtem a szárának a fás végét, majd egy serpenyőben magas lángon némi sóval és borssal pár perc alatt megpirítottam.
Aznap főztem meg a brokkolit is: rózsáira szedve úgy 4 perc alatt, lobogó vízben, kevés sóval.
Aztán vacsorakészítésnél immár: lesikáltam a krumplikat, félbe vágtam őket, majd sós vízben 12 perc alatt megfőztem (mérettől függően általában 10-15 perc kell nekik, közben marad a villás ellenőrzés).
Amíg a krumpli főtt (elmosogattam, majd) egy nagy tálba még kisebb rózsákra szedtem a brokkolit, a spárgát úgy 3 centis darabokra vagdostam - a csúcsokat félretettem a tálaláshoz -, és ollóval belenyestem a szárított paradicsákat, illetve hozzászórtam az apróra vágott lilahagymát.
Finomra vágtam az öntethez a fokhagymát, majd beleszórtam a szárított paradicsa kiürült üvegébe (egyébként mindig félreteszem őket a hűtőbe, a maradék olaj csodálatos, és ha az is kifogy, míg maradnak vissza ízek, amikre zseniális salátaöntetet lehet alapozni), ráöntöttem a citrom levét, sóztam és borsoztam, majd hozzáadtam a mustárt és az olajat is. Rácsavartam az üveg tetejét, és jó alaposan összeráztam: ezzel az öntet is ki lett pipálva.
A megfőtt krumplikat miután leszűrtem, visszazuttyintottam a főzőedénybe, és közepes lángon rázogatva elpárologtattam róluk a felesleges nedvességet. Eztán a tálba a többiekhez öntöttem, és jó alaposan átrázogattam. A krumpli kicsit melengetett a többi zöldségen, míg azok hűtötték ők.
Rátépkedtem a bazsalikát is, majd ráöntöttem az öntetet, és ismét jó alaposan összerázogattam. Ezzel elérkeztem a tálaláshoz: egy-egy adagnyit kiszedtem belőle, elosztottam köztük a spárgafejeket, rátépkedtem a mozzarella kétharmadát (a többi megy a maradék salátához, merthogy ugye 4 adagos), majd mindegyik tányért finoman sóztam és kicsit bátrabban megborsoztam.
És a valóságban is olyan jól működött a koncepció, mint fejben. Így (is) jó élvezni az életet!
