Van minekünk rendszeresen sok-sok maradék banánunk, ezért van énnekem két, saját kísérletezés eredményeképpen született, jól bevált muffinreceptem, amiket készítek is kvázi orrba-szájba. Roppantmód elégedettek vagyunk mindkettőjükkel, meg azért mindig becsúszik valami extraalapanyag, ami újabb és újabb variációkat eredményez, de most úgy döntöttem, hogy mégiscsak ki kellene próbálni egy új receptet is. Ezért felütöttem Nigella Házi istennő könyvét, és természetesen nem kellett csalódnom, két banános muffin recept is van benne, nem beszélve a ki tudja hány egyéb banános alkotmányról.
Az egyik banánrecept első blikkre megfelelőnek tűnt: két banán is belekerül, azon kívül meg semmi olyan nem szerepel benne, amiért boltba kéne menni, ami nálam rendszerint kizáró tényező. Úgyhogy gondolatban már készítettem is. De mikor ténylegesen átolvastam a hozzávalókat, akkor alaposan ledöbbentem konstatálva, hogy nem kell bele se tojás, se tej. Átolvastam magát a receptet is, és ott sem szerepelt egyik sem, tehát nem nyomtatási hibáról volt szó. Még két kört futottam vele, biztosan jól, alaposan, körültekintően, maximálisan feldolgoztam-e agyilag az ott leírtakat, és ezek után is ugyanerre az eredményre jutottam. Milyen érdekes-érdekes… Na de ha Nigellának működik, akkor nyilván működik, úgyhogy végül is nekiálltam.
Egyébként egy ponton vérzett el a házi éléstáram: kellett volna a sütihez vanília kivonat is, amit én nem tartok, eleddig nem voltam nagy rajongója (de lehet, hogy csak neki kéne állnom használni). Sebaj. Ahogy a Fbookon írtam, épp aznap vettem egy üveg rózsavizet mindenféle a felhasználásra vonatkozó elképzelés nélkül, hát gondoltam, itt az alkalom, belekeverek a vanília helyett egy evőkanállal… Új klasszikus született!
Furmányos muffinta – némileg prózaibban kifejezve mézes-banános muffin rózsavízzel illatosítva
Hozzávalók:
- 30 g vaj
- 60 g (két púpos evőkanál) méz
- 1 evőkanál rózsavíz vagy fél teáskanál vanília kivonat (rózsavíz arab élelmiszerboltokban szerezhető be otthon és Kasztliban egyaránt)
- 2 érett banán
- 150 g liszt
- 1 púpos teáskanál sütőpor
- ½ teáskanál szódabikarbóna
- 1 teáskanál fahéj (Nigella fél tékányit használ)
- 1 csipet só
Előmelegítem a sütőt 190 fokra / gázon 5-ös fokozatra.
Egy kis vastagfalú lábosban kicsike lángon összeolvasztom a vajat és a mézet, majd gyorsan le is veszem a tűzről. A banánokat villával összetöröm. Egy közepes tálban összekeverem a lisztet a sütőporral, a szódabikarbónával, a fahéjjal és a sóval.
Belekeverem először a rózsavizet, majd a banánpépet a mézes keverékbe, végül az egészet néhány mozdulattal összekutyulom a tál tartalmával. Ekkor választhatok, hogy 10 közepeske vagy 12 pinduri muffint készítek belőle – én 10 mellett tettem le a voksom. (De ugyanúgy normál méretű muffintepsiben sütöm őket. Szilikonban, ezért nem használok papírkapszlit.) Az egész keverem-kavarom-adagolom dolog nem tesz ki többet 5 percnél. Sülni 25 percig sülnek.
Olyan kis furcsa muffinok lesznek külsőre és belsőre is. Rugalmasabbak, kevésbé levegősen puhák, de rendkívül finomságosak. A rózsavíz pedig a kis varázslat. Ezeregyéjszakai extrabukéról gondoskodik – ki nem hagynám!
És nem mellesleg az is zseniális ebben a muffintában, hogy ha észrevétlenül elfogyna a tojás, még mindig süthetjük. Ha a nem-a-mi-macskánk elinná előlünk a tejet, még mindig süthetjük. És gyanítom, hogyha a vajat olajra cseréljük, ugyanúgy működik a dolog, (maximum egy kicsivel kevésbé lesz finomságos) ergo a tejérzékenyek is készíthetik, élvezhetik.