Mit tehet az ember lánya, ha konstatálja, hogy akad maradék durván 20 dekányi szűzpecsenyéje, amit itt lenne az ideje felhasználni, és két embert kéne vele jóllakatni? Számomra az egyértelmű válasz, hogy felcsíkozza, és sok zöldséggel valami ázsiai ragut rotyogtat össze belőle.
Hogy ezt így megtárgyaltam magammal, már csak az volt a kérdés, pontosan miből is álljon a szósz. Itt segített Google, a legjobb barátom (na jó, nem a legjobb, de az első tízben tuti befutó). Nem akartam túl sok időt fordítani az előinformálódásra, így rögtön az első találatot megnyitottam a pork tenderloin stir-fry-ra, ami valami kanadai oldal volt, és hirtelenjében felskicceltem a receptet, anélkül, hogy különösebben átgondoltam volna. A szósz összetevői közül láttam, hogy osztrigaszósz nincs itthon, azt felkapartam a listámra, de azzal már nem törődtem, milyen zöldséget ajánlanak (és mennyit), úgy döntöttem veszek, amit veszek. Végül egy 320 grammos friss kínai wok-keveréket vásároltam, amiben van vízigesztenye, kínai kel, babcsíra, sárgarépa, bambuszrügy és lilahagyma – mindez immáron megfelelő méretre vágva. Gondoltam kiegészítem még némi mirelit zöldborsóval és vágott zöldbabbal, no meg azzal, ami még akad a hűtőben elfekvőben (akadt: egy fél lilahagyma, egy fél sárgarépa és egy fél narancssárga kaliforniai paprika), és sínen vagyunk.
Aztán közvetlen főzés előtt átfutottam a leírást… hát mit mondhatnék, ennyi zöldséget régen láttam már egy receptben összeírva. Például: pirítsuk a felcsíkozott húst 5 percig, használjunk két deci osztrigaszószt (mikor az egy üveg másfél deci), meg 4 evőkanál kukoricakeményítőt. Az verte ki végképp a biztosítékot. Négy evőkanál kukoricakeményítő! Ennyit róla! Hagytam a csudába az ott leírtakat, és használtam helyette a józan eszemet. És milyen jól tettem! A húst nem változott gumivá, a szósz pedig nem lett ehetetlenül sós és beton kemény. Ehelyett rendkívül finomságosat vacsoráztunk!
És minő szerencse, hogy az eset most esett, így stílszerűen a kínai újév első napján tehetem közzé. Úgy bizony, tegnap véget ért a Sárkány Éve, és a mai napon immáron a Kígyó Évében járunk. Sziszegjen szerencsét mindnyájunknak!
Osztrigaszószos pirított szűzpecsenye
Hozzávalók 4 adaghoz:
- 225 g szűzpecsenye hosszában félbevágva, majd mindkét húsdarab 1 centi vastag darabokra csíkozva
- 2 evőkanál olaj
- 3 gerezd fokhagyma vékonyan felszeletelve
- egy 3 centis gyömbérdarab megtisztítva, pálcikákra vágva
- 2 bird’s eye chilli felkarikázva (aki kevésbé csípősen szereti, magozza ki)
- 45-50 dkg zöldség (lényegében bármi lehet, mi szemünk-szánk ingere: brokkoli, zöldbab, zsenge hüvelyes zöldborsó, vízigesztenye, bambuszrügy, kaliforniai paprika, bébikukorica, hagyma, gomba, babcsíra, kínai kel, stb.) wok-kompatibilisre vágva, azaz vékonyan felcsíkozva, illetve ha brokkoli, rózsáira szedve, zöldbab, zöldborsó, bébikukorica békén hagyva
- 2 dl zöldségleves egy negyed zöldségkockából
- 1 dl osztrigaszósz
- 2 evőkanál szójaszósz
- 1 evőkanál rizsecet
- 1 evőkanál kukoricakeményítő
Összekeverem a zöldséglevest, az osztrigaszószt, a szójaszószt és a rizsecetet, majd mivel én szeretem, ha sok a szósz, felöntöm annyi forró vízzel, hogy az egész 4,5 decit tegyen ki.
Egy nagy serpenyőben (ideális esetben wokban) nagy lángon felhevítek egy evőkanál olajat, és úgy 2-3 perc alatt átpirítom a szűzpecsenye darabkákat, majd félreteszem őket.
Lötykölök ismét egy kevés olajat a serpenyőbe, majd beleszórom a fokhagymát, a chilit és a gyömbért. 30 másodpercig kavargatva pirítgatom őket, majd rájuk szórom a többi zöldséget is. (Ha mirelit is van közte, ahogy most nekem volt borsó és bab, azt egy perccel korábban kezdem pirítani, mint a frisseket.) 3-4 percig rázogatom őket hevesen, majd visszapakolom a húsdarabkákat is, rájuk öntöm a kukoricakeményítővel sebtében kiegészített szószalapomat, és addig forralom, míg besűrűsödik – ez úgy 1-2 percet vesz igénybe.
Rizzsel vagy kevés olajjal és szójaszósszal átkevert, kicsit megpirított kínai tojásos tésztával a legfinomabb. Nekünk most tészta jutott, mert előző nap elhasználtam az összes rizsünket.
