Alapvetően nem rajongok a lazacpatkóért, mert sokkal kezelhetetlenebbnek tartom a szépséges lazacderéknál, de a minap olyan kicsattanóan húsos és tömör szeletekbe botlottam, hogy valószínűleg akkor sem megyek csak úgy el mellettük, ha nem 25 euró / kilós áron adják a szokásos 35, 40 helyett. Utána persze egész este azon tűnődtem, hogyan is készítsem, hogy szaftos maradjon, de ne legyen zavaró a puha bőr, meg az alatta esetlegesen meghúzódó keskeny zsírréteg. Mondanom sem kell, hogy tetszetős ötlet híján, aznap ezen gondolkodva aludtam el…
Másnap aztán ahogy pakoltam el a mosogatótálcáról a száraz edényeket, akkor akadt utamba a szekrényben a grillserpenyő, és akkor afféle villámcsapásszerűen hasított belém a gondolat, hogy abban fog sülni, méghozzá valami ázsiai jellegű páccal kezelve (amihez lényegében minden beleillő, itthon fellelhető fűszerből kevertem egy adagot), amibe mindenképpen adja magát a méz. Csakhogy a méz természetéből fakad, hogy ha nem erőszakoljuk rá az akaratunkat, akkor nagyon csúnyán odaég, ami sem az ízeknek, sem a serpenyőnek nem használ, és ekkor ugrott be, hogy csak úgy, mint azon szerencsések, akiknek van kertjük, kerti grilljük és azon elkészítendő delikát haluk, én is alufóliát pakolok a pácolt halam alá!
Ami köretet illeti, salátát kívántam mindennél jobban, méghozzá csupazöldet, szinte már salátalevelekként funkcionáló zöldfűszerekkel, ezért áldottam a telhetetlenségemet, melyből kifolyólag minden különösebb cél nélkül koriandert és mentát is vásároltam korábban a piacon…
A kezem lényegében magától mozgott, míg én, fülemben dugasszal az alábbi, az általam a tavalyi év legnagyobb felfedezettjének és fő kedvencének kikiáltott számára riszáltam magam a lehető legcsendesebben, míg Monsieur egy extrahiperfontos dologgal foglalatoskodott a hátam mögött lévő ebédlőasztalnál. És mivel ő olyan nagyon el volt foglalva, nem is evett velem, hanem úgy egy óra múlva készítettem az ő adagját, és így az alábbi recept is csak egy adagra szól.
- 1 lazacpatkó (esetemben 220 g)
- 1 evőkanál olaj
- 1 evőkanál szójaszósz
- 1 teáskanál méz
- ½ teáskanál őrölt koriander
- ½ teáskanál fekete mustármag
- ½ teáskanál őrölt paprika
- ½ teáskanál négyfűszer keverék (itt Franciaországban quatres épices néven fut és van benne őrölt fahéj, őrölt gyömbér, őrölt szegfűszeg, no és őrölt szerecsendió)
- 2 szárított chili
- frissen őrölt bors
- egy szép darab alufólia
Hozzávalók a salátához:
- ½ fej tölgylevélsaláta – közepes darabokra tépkedve
- ½ avokádó – húsa kivájva és felkockázva
- egy kisebb kígyóuborka negyede – felkarikázva, majd a negyedek felnégyelve
- 3 ág menta – levelei durvára vágva
- egy csokor koriander harmada – szárával együtt durvára aprítva
- ½ citrom leve (zöldcitrom jobb lenne, de mivel gyorsan kiszárad, nem tartok raktáron,és emiatt lusta voltam boltba menni)
- 1 evőkanál szójaszósz
- 1 teáskanál méz
- 1 teáskanál szezámolaj
- ½ kezeletlen citrom reszelt héja
- ½ chilipaprika felaprítva (nekem magokkal együtt,de aki nem szereti tüzesen, magozza ki)
- frissen őrölt bors
A lazachoz az összes folyékony összetevőt összekutyulom egy apró tálkában a fűszerekkel. Egy nagyobb alufóliadarabból afféle nyitott, téglalap formájú "dobozt" origamizok, majd beleültetem az alaposan leitatott lazacpatkómat és ráöntöm a páclevet – így hagyom pácolódni fél órát, majd megfordítom, és a másik oldala is kap ugyanennyit. (Ennyi időre, bár lehet, hogy egyesek szerint könnyelműen, én bizony nem raktam be a hűtőbe. Ha viszont ennél is tovább pácoltam volna, ami nyilván nem ártott volna neki, akkor azért már az idő nagy részében hűtöttem volna halacskát.)
A grillserpenyőt maximális hőfokon felhevítem, majd fóliástól, pácostól beleültetem a lazacot. Mivel én úgy szeretem, hogy a közepe még rózsaszín, így egyik oldalának adok 3, a másiknak pedig két percet – aki át akarja sütni, az úgy plusz 2 percet számoljon rá.
Míg a hal sül, elkészítem a salátát, vagyis egy nagy tálban összekeverem a citromlevet a szójaszósszal, szezámolajjal, mézzel, citromhéjjal és chilivel, jó alaposan megborsozom, majd beleszórom az összes zöldet, és alaposan átkeverem.
A kész salátát egy tányérra halmozom, ráültetem a halacskát (persze immáron fólia nélkül), majd meglocsolom a fóliában maradt nedvekkel. A tányért egy tálcára rakom, mellé pakolom az evőeszközöket és a szalvétát, majd behúzódok a laptopom elé a hálóba, mert oda vagyok száműzve, míg Monsieur dolgozik a hiperfontos dolgoznivalóján az étkezőasztalon. De nem szomorkodom, mert a vacsorám és a Les Rita Mitsouko mindenért kárpótol!
* Remélem, nem veszi zokon a banda...
