Monsieur csak édes dolgokat hajlandó reggelizni – de kéretik nem csodálkozni az ügyön, az úr ugyanis francia. Csakhogy a mi szeretett városunkban nemigazán lehet oly könnyedén beszerezni az általa reggelire oly nagyon kívánt croissant-ot, chausson aux pommes-ot (mennyei almás töltelékkel töltött tésztabatyu – erről egyszer majd bővebben is…) vagy akár pain au chocolat-ot (ezesetben csokival töltik a levelestésztát). Tehát, mit tehet az ember lánya az éhes ember igényeit kielégítendő?
Eleinte, hülye fejjel vettem nutellát, meg lekvárt, ami nagyon nem volt kóser – Monsieur képes volt 2-3 reggelire bekebelezni egy teljes üveggel, ami nemcsak az ára miatt volt gáz, hanem azért is, mert hihetetlen mennyiségű cukor van benne. Úgyhogy vettem cornflakes-et, de az egészséges fajta nem ízlett, a csokis ilyen-olyan vari meg ismételten tele van cukorral. Müzli? Egy-kétszer hajlandó volt megenni, de nem szereti.
Úgyhogy nem volt más választásom, előrébb kellett lépnem a házitündér-skálán, és magam kezdtem el előállítani számára a reggelit. Ami a leggyakrabban muffin lesz, mert az a legkevésbé macerás.
Legutoljára ezt az aszalt szilvás változatot kreáltam, ugyanis volt maradék 10 dekányi a gyümölcsből. És került bele csoki is, mert idén végre nem szeretném kidobni a megromlott csokimikulásokat…
Aszalt szilvás, csokis muffin
Hozzávalók:
- 10 dkg csoki (esetemben a csokimikulás)
- 10 dkg finomliszt
- 15 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 2 kávéskanál sütőpor
- 1,5 kávéskanál szódabikarbóna
- 1 kávéskanál őrölt fahéj
- 1 csipet só
- 10 dkg nádcukor
- 10 dkg vaj
- 1 tojás
- 2,5 dl tej
- 10 dkg aszalt szilva
- 2 evőkanál brandy
Első körben egy tálkába apró darabokra vágom az aszat szilvát, és megitatom a brandyvel (nyugi, a sütés kvázi semlegesíti az alkoholt), illetve olvadósra melengetem a vajat a mikróban.
Ezt követően egy nagyobb tálban szépen vegyítem a száraz hozzávalókat, azaz a kétféle lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a fahéjat, az apróra tördelt/vágott csokit és a sót.
Én ezt követően szoktam előmelegíteni a sütőmet 175 fokra, mert bőven felmelegszik, mire innen számítva összeügyeskedem a muffinokat.
Most kézihabverővel lelkesen összekeverem a nedves tartalmakat (előtte ellenőrzöm, eléggé lehűlt-e vaj, mert ha nem, akkor csúnya dolgokat tud művelni), tehát a tejet, a tojást és a vajat, majd szépen a nádcukrot is hozzáadom, hogy jobban elkeveredjen.
No, immáron csak annyi van hátra, hogy a nedvest cuccost hozzálöttyintsem a szárazakhoz, szépen elkeverjem, majd belekeverjem a részeges szilvákat is. És, mivel nekem szilikon muffinsütőm van, én biza nem kapszlizgatok, csak lazán kiadagolom a tésztát a formába, majd boldogan betolom a sütőbe. Ez is megvan!
Nagyjából 25 perc múlva szedem ki őket, és valahogy igyekszem dugdosni –hiába -, illetve Monsieur-ben tudatosítani, hogy a 12 muffint öt napra csináltam (hétfő-péntek) – dettó hiába. Ez az adag is szokás szerint vasárnap este készült, és szerda reggelre már csak egy darab árválkodott az óriási tányéron, hiába rimánkodtam az úrnak, hogy legalább kettőt, légyszi-légyszi hagyjon, mert elfelejtettem képet csinálni, és egy darab az nagyon gyatrán fest a fotón! A rimánkodás nem jött be, alant a bizonyíték.