Az alább található írás egy késő estig tartó baráti italozást követően született, ez a magyarázat az átlagon felüli mennyiségű maszlagra. De gondoltam megtartom, már csak kísérletképpen is. Hát, lássuk…
Általában kényszeres személyiség vagyok. A dohányzóasztalra nem kerülhet semmi alátét nélkül, ha filteres teát áztatok, nem szabad kidobni a filtertasakot, mert azzal összefogva fog kidobódni az ázott produktum, a tejesdobozt nem szabad bedobni a konyhai szemetesbe, mert túl nagy helyet foglal, ezért a fal mellé kell helyezni pl. a tojástartóval, az üres ásványvizes üveggel együtt, és ha legközelebb valaki lemegy, akkor landolhat a közös társasházi nagykukában… És még sorolhatnám…
Ugyanilyen kényszeres tevékenység volt korábban a heti főzőlista összeállítása is. (Őszintén szólva valahol még visszasírom, igen élvezetes elfoglaltság!) A csütörtök állandós kimenő este volt (azért nagyjából ezt még tartom), úgyhogy péntek esténként munka után roppant fáradtan kihevertem a nap fáradalmait a kanapén, előttem minimum 4 szakácskönyvvel, és a szisztémám szerint összedolgoztam a következő heti vacsoramenüt, a bevásárlólistával egyetemben. Szombatra általában valami testesen húsosat terveztem, majd vasárnapra valami lájtosabb esetleg-húsosat, de az biztos, hogy hétvégén kívül tartotta magát az a szabály, hogy egy nap húsevők vagyunk (ebbe beletartozik a szimpla bacon-ös ilyen-olyan tészta is), másnap vegák. Ja és persze a héten kell, hogy legyen halnap is (ez megint rengetegféle lehet: a mirelit halfiléként nevezett esetlegesen pangasius vagy tőkehalfilé, tonhalkonzerv, mirelit tengeriherkentyű keletiesen, illetve jobbnapokon Fény utcai harcsafilé, frissnek tűnő lazac ésatöbbi). A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a veganapot sem vettem annyira komolyan, hogy a gomba, vagy a köretként kínált akármicsoda alá ne kerülhetett volna némi füstölt szalonna (igen jó recept, ígérem egyszer majd azt is megírom)…
Viszont az elmúlt pár hétben nem ismerek magamra: az alapcuccok (vaj, sajt, szezonzöldségek, citrom, bacon, zöldtea és blabla) megvásárlásán felül nem ragozom tovább a listámat, és nincs heti főzőtervem. És tény, valahol izgalmas a dolog, de lássuk be, egy kényszeres ember számára ez stresszel is jár!
Viszont! A kényszeresség nálam a gyűjtögető életmóddal is együtt járt (köszönöm ó halmozzunk-fel-leértékelt-ámde-jóminőségú-árut protestáns-etika!:-)) , ezért teli mélyhűtővel és kamrapolccal szembesültem az újdonsült lazaságommal. Lássuk be, azért így már némileg könnyebb :-)!!
És bár a maradék rukkola és némi afrikai harcsa járt a fejemben még úgy délután 3kor is, egyszercsak bekattant a sztornógomb, és eszembe jutott Chili & Vanilia archív receptje, amit úgy 4-5 napja olvastam: tortilla, sajt és gaucamole. És mivel amúgy is avokádó bővében voltam (nagyon!), a hűtőmben pedig négyféle sajt, míg a mélyhűtőben pedig 5 darab tortilla is sorakozott, a képzelődést valósággá is válthattam.
És ezen a ponton, a nagyszámú avokádó-posztokra való tekintettel, engedtessék meg nekem, hogy az avokádó jótékony hatásairól írva is magyarázzam az ezirányú függőségemet, méghozzá a Larousse-könyv (nem, most nem a gasztrobibliára gondolok) idevágó szavaival:
„Az avokádó igen kalóriadús, mert magas a zsírtartalma (20%). Ám ezek telítetlen zsírsavak, amelyek hasznosak a szív- és érrendszerre, és nem tartalmaznak koleszterint. E-vitamin tartalmának köszönhetően antioxidáns hatású. Vízhajtó hatását magas káliumtartalmának köszönheti. Magas B9- vitamin tartalma miatt fogyasztása ajánlott vérszegénység esetén és terhes nőknek. Jótékonyan hat a fogínyre és artrózisra.”
No de vissza a recepthez! Ch&V nyomán én az alábbiak szerint készítettem…
Sajtos quesadilla guacamoléval és koktélparadicsával
Hozzávalók (1+1 olyan főre, aki előtte a húspogiból ebédelt):
- 3 nagy tortilla
- 5-5-5 dkg füstölt (esetemben karaván), pannónia és cheddar sajt reszelve
- 1 avokádó (utólag azt mondom, elbírtunk volna kettőt is!)
- ½ citrom leve
- 1 chilipaprika
- ½ lilahagyma
- só és frissen őrölt bors
- 15 dkg koktélparadicsa
A három tortillából úgy lesz kétszemélyes adag, hogy Monsieur torillája két egymásra borított lesz, míg HunMoiselle-é egy lesz összehajtva (ugyanis ahogy föntebb is írva vagyon, ő a fasírt maradékát ette ebédre).
’Szal, tortillák ki a mélyhűtőből, időadás felolvadásra, majd darabonként felmelegítés olajmentesen egy kitűnő palacsinkasütő serpenyőben, míg a sajtok lereszelődnek.
Közben készül a guacamole is: felezem a gyümölcsöt, lehúzom a héját, kidobom a magját, villával összetöröm, hozzáadom a citromlevet, az icurka-picurkára vágott lilahagymát és a felkarikázott chilit (esetünkben szigorúan magokkal együtt), és alaposan összekeverem. Kész. A folyamat maga alig vesz több időt igénybe, mint a leírása.
Vissza a quesadilla gyártáshoz: tortillalap a palacsintasütő serpenyőben, rámegy a reszelt sajt harmada, és mikor látom, hogy a sajt már felmelegedett, rámegy a következő tortillalap is, ami finoman, óvatosan mindenütt rányomkolódik általam, majd meg is lehet fordítani, és 1-2 perc múlva, mikor kicsit lepirul az alja, késznek nyilvánítódik, és felnégyeltetik. Ugyanígy járok el a maradék egy lapommal, azzal a különbséggel, hogy ő félbehajtatva töltődik, majd így fordíttatik, és pusztán feleződik.
És jöhet a csendéletgyártás: a (majdnem) búzaszínű, itt-ott sötétebb foltokkal tarkított quesadilla-szeletek mellé kerül a harsogóan zöld guacamole, majd a szépséges koktélparadicsa-teliholdak...
És még annyi, hogy korábban elképzelhetetlen volt számomra, hogy a szimplán sajttal ízesített tortillák gasztronómiai élményt nyújthatnak, de most sűrű mea culpázassal kísérve revideálom álláspontomat. A meleg, ragacsos sajttal összefogott lapocskák a csípősen pikáns, kontrasztosan hideg, zöld mártogatóval és az édes koktálparadicsával olyan kompozíciót alkot, ami sűrű jézusmárja-de-hihetetlen-finom felkiálltásokra sarkall, ráadásul Monsieur azt hajtogatja nekem, hogy „tu es magnifique, tu es magnifique!”. Hát kell ennél több? Köszönöm Chili&Vanilia!
