Legnagyobb örömömre, három éve megkaptam a Szakácsok Könyvét karácsonyra a bátyáméktól. Csuda egy könyv: arról van szó, hogy például olyan szakács-zsenik, mint Ferran Adrià, Pierre Hermé, Peter Gordon vagy Charlie Trotter (és tényleg bocsánatot kérek a többiektől, mindenkit fel kéne sorolni, de hát…) bevezetik a nyájas olvasót a különböző nációk konyhájába, illetve lényegében mindenbe, olyan fejezetekre tagolva mint mártások és öntetek, habok, alaplevek és levesek, halak, kagylók, rákok, házi- és vadszárnyasok, kenyerek és tészták, ésatöbbi, ésatöbbi. És bár gyakorlatilag egy egyetemi szigorlattal ér fel, de melegen ajánlom tanulmányozásra mindenkinek, aki gasztromán.
És ó, mennyire, de mennyire főzőzseni lehetnék, ha egyszer úgy istenigazából az elejétől a végéig, és nem csak olvasni, de állandóan főzni, főzni és főzni!!! De sajnos addig még nem jutottam el, mind az elmém, mind a jellemem (és hát a pénztárcám is) pallérozásra szorul. És addig maradnak a kamikáze-akcióim, illetve a viszonylag könnyen elkövethető fogások. Ilyen a Minestrone. De bevallom, vele is csak egyszer kerültem valódi intim kapcsolatba, azóta az egy légyotton felbátorodva a saját fejem után menve követek el rajta erőszakot újra és újra.
Hát következzék a legutóbbi mi-is-van-itthon-vari.
De még előtte újabb adalékanyag a saját védelmemre: csodásak a klasszikusok, de nem úgy tesszük őket pulzálóan élővé, ha néha saját szájízünk/spájzunk szerint újra és újra alkotjuk őket…? És ebbe szerintem az is belefér, hogy néha mellényúlunk, de szerintem alább ez nem következett be.
Erőszakon átesett, ámde finom minestrone (-szerűség…)*
Hozzávalók:
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1 fej vöröshagyma
- 3 sárgarépa
- 1 óriási krumpli
- 2 póréhagyma
- 1 evőkanál vaj
- 3 zöldségleveskocka
- 1 kisdobozos sűrített paradicsa (nettó 70 g)
- 1 üvegnyi konzervgomba (persze akinek friss van, hajrá!)
- 5 (öklömbe férő) mirelit spenótlabda
- só és frissen őrölt bors
Mi sem egyszerűbb: a felforrósított olívaolajon megdinsztelem a vöröshagymát, rádobom a félkarikára vágott (de csak ha kövér) sárgarépát, a kb. 2 centisre kockázott krumplit, a karikákra szelt póréhagymát, utánuk küldöm a vajat, és szépen átpirítgatom valamennyit. Felöntöm másfél liter zöldséglevessé változtatott vízzel, és főzöm nagyjából 10 percig. Ekkor adom hozzá a sűrített paradicsát, a gombát és a mirelit spenótlabdákat, összeforralom, még 3 percig főzöm, kóstolom, ha kell sózom, de mindenképp borsozom, és nagyon-nagyon boldogan nekiesem.
*Elképzelhető, hogy nem is annyira erőszakon átesett, mivel Olaszországban is millió-egyféle formája van. A Larousse Gasztronómiai Lexikon ezt írja:
Minestrone. Olasz zöldségleves tésztával, esetleg rizzsel. Az olaszok szívesen kezdik az étkezést minestrával (zöldségleves), minestrinával (könnyebb vegyes leves apró tésztával)vagy egy minestronéval.
Tájegységenként különböző levest főznek a minestronéba. Toscanában nem hiányozhat belőle a fehérbab, a cukkini, a póréhagyma, a hagyma, a paradicsom, a sárgarépa és a helyi sötétzöld színű káposzta; a levest nyers olívaolajjal és fokhagymával ízesített kenyérszelettel tálalják. Genovában sütőtökkel, káposztával, lóbabbal, cukkinivel, vörös babbal, zellerrel és paradicsommal készül. Velencében a minestronéba tésztát és babot is tesznek (pasta e fragioli), és pestó-s mártással tálalják. Máshol a klasszikus reszelt parmezán sajttal, fűszernövényekkel és fokhagymával tálalják.
Ergó ahány ház (város), annyi szokás.