Megérkezve Angliába az ember néhány nap után megérti, miért is tölt be központi szerepet az itteni társalgásokban az időjárás. Mert hát, hogy is mondjam finoman, ámde mégis érthetően – változékony, mint a veszett kutya természete, és időnként csípős, mint a bird’s eye chili.
Július 26-át írunk. Három napja be van borulva. A napi maximum hőmérséklet 15 fok. Na nem mintha korábban annyira meleg lett volna, vagy olyan hosszú ideig sütött volna a nap. Mert itt valahogy úgy megy, hogy 2-3 napig mosolygós az idő, akár a 18 fokra (!) is felmelegszik, aztán 2-3 napig borongós és hűvös. Az erős szél állandó velejáró.
De bennem úgy tűnik, mégis ketyeg a nyáridő, újabban ugyanis rendkívüli módon kívánom a salátát. Na persze azért a testesebbet. Most épp egy igazi őszi módit készítettem: Waldorfot. Amit eddig otthon messzire elkerültem. Nem vagyok ugyanis különösebben gyümölcsevő (pontosítok, eddig nem voltam, de mióta itt vagyunk, és az otthonihoz képest aranyáron számítják, veszem és eszem), és a gondolat, hogy alma és majonéz, no meg mustár, nem töltött el gerjedelemmel. Nem tudom, most mi vitt rá – az hogy állandóan Waldorf receptekbe botlok, vagy a számomra botránnyal felérő itteni nyár csavart egyet az ízlésemen, esetleg a granny smith alma iránti töretlen lelkesedésem akart ily módon megnyilvánulni…
Waldorf saláta
Hozzávalók:
- 2-3 alma, mérettől függően (nálam ugye granny smith, ami zöld, de valójában piros almából jobban mutatna)
- egy fél citrom leve
- 2 szép szál zellerszál
- 4 evőkanál majonéz
- fél evőkanál magos dijoni mustár
- fél evőkanál dijoni mustár
- egy marék dióbél nagyobb darabokra aprítva/tördelve
- a tálaláshoz némi kevert salátalevél
Az elkészítése gyerekjáték. Felezem, majd negyedelem az almát, kivágom a csutkarészleteket, majd a cikkeket közepes méretűre csíkozom, tálba szórom, megöntözöm a fél citrom kifacsart levével. A zellerszárat vékony félkarikákra vágom, az almához keverem. Elegyítem a majonézt a mustárokkal, és elkeverem a salival. A tetejét megszórom a dióval. Néhány harsogó salátalevélre tálalom. Kész.
És finom. Ízlik. Tényleg. Bár valami azt súgja, inkább a leányoknál, mint férfiembereknél lehet sikerre vinni a dolgot. Úgyhogy ha otthon is borongósra fordulna, és néhány leányzó összeülne pezsgőzni, némi harapnivalónak kitűnő lenne!