Elég szkeptikusan tekintettem világéletemben az amerikai makarónira, amire még rá is dobott egy lapáttal egy jó pár évvel ezelőtti kísérletem, amit ügyesen valami hihhhetetlen jellegtelen sajtból prezentáltam, természetesen az ennek megfelelő ízélménnyel. Viszont van bennem annyi belátás, hogy ne mindig külső okokban keressem a hibát, fel is jegyeztem a recept mellé, hogy újrapróbálni karakteres sajttal, leginkább chedarral. Nyilván először is abból kellett volna, de kétségtelenül arra gondoltam, hogy simán kipipálom valami olcsó tucattermékkel, amiből úgy is van a hűtőben. Persze a helyzet iróniája, hogy itt ugyebár a cheddar az olcsó tucat, míg egy trappista az már a kontinensről származó „különlegesség”.
Szóval úgy döntöttem, elérkezett az idő, és másodlagos hazájában újratesztelem ezt a méltán közkedvelt fogást. És hogy mért mondom, hogy méltán közkedvelt a fenti bekezdés után? Mert baromi egyszerű nagyadagban is előállítani, és viszonylag egyszerű összetevőkkel lehet operálni, amik aztán elvileg egy náluknál magasabb rangú egységgé sülnek össze.
Hajrá!
Sajtos makaróni karfiollal
Na itt még annyit muszáj közbevetnem, hogy itt biza ne az igazi spagetti hosszúságú lyukas vékony csőre gondoljunk! Amit ők makaróninak neveznek, az leginkább a mi a szarvacskánknak feleltethető meg, csak tojás nélkül, és durum lisztből. (Olyannyira nem kalkuláltam ezzel, hogy már többször lekerült a heti főzőlistáról a fogás, merthogy nem találtam a makarónit… vagyis azt, aminek annak kellett volna lennie…)
Hozzávalók 2-3 adaghoz:
- 15 dkg makaróni a.k.a. szarvacska
- fél fej karfiol rózsáira szedve
- 20 g vaj
- másfél evőkanál liszt
- 2 teáskanál angol mustárpor (pl. The British Store hazai online áruház)
- 3 dl tej felmelegítve
- 90 g reszelt érett cheddar
Magas hőfokra előmelegítjük a grillt.
A tésztát felrakjuk főni, majd a főzési idő utolsó 4 percére hozzádobjuk a karfiolrózsákat is. Amíg ők fődögélnek, lényegében egy besamelt dobunk össze. Azaz: a vajat megolvasztjuk egy szószserpenyőben, majd belekeverjük a lisztet, hozzáadjuk a mustárport is, majd szépen fokozatosan, kézi habverővel történő heves kevergetés közepette hozzáöntjük a tejet. Eztán kicsit forraljuk, hogy némileg besűrűsödjön, de vigyázat, nem az a cél, hogy valami atombunker szószt kapjunk – viszonylag selymes, inkább hígabb a cél. Ha ez is megvan, a besamelhez adjuk a sajt két harmadát, finoman sózzuk-borsozzuk (de vigyázat, az érett cheddar elég sós tud lenni!), majd belekeverjük a tésztát és a karfiolt is. Ekkor az egészet szépen elegyengetjük mondjuk egy jénai sütőedényben, elosztjuk a tetején a maradék sajtot, és úgy 15 percre betoljuk a forró grill alá. Nézegessük, hogy mikor érjük el a célunkat, azaz mikor lesz a sajt a tetején barnás-arany, illetve mikor látjuk enyhén bugyborékolni a szószt. Nem egy nagy wasistdas.
Én vinaigrette-tel meglocsolgatott salátával tálaltam, mert kell nekünk mellé a zöld. (Az alap-vinaigrette nem egy nagy kaland, nekem mindig van egy kis befőttesüvegben a konyhapulton. Olaj, és a preferenciánknak megfelelő ecet kell hozzá, amiket 1:3 arányban elegyítünk, sózunk-borsozunk.)
Fölöttébb kielégítő, igazi komfort food, hogy úgy mondjam.
