Alapzöldségek általában mindig mindenkinél vannak. Így előbb-utóbb az is bekövetkezik mindenkinél, hogy ezek az alapzöldségek sürgős felhasználást követelnek, különben fityiszt mutatnak. Viszont nehéz ilyenkor bármit is lépni, mert pusztán belőlük nem nagyon lehet mit alkotni. A másik probléma pedig, hogy lássuk be, ezek a zöldségek, bár rengeteg isteni étel alapját szolgáltatják, de menthetetlenül unalmasnak vannak címkézve. Erre kellett gombot varrnom.
Kreatív is voltam, meg nem is. Mert tésztához nyúltam, ami ugye könnyedén adja magát, kicsit olyan, a mint vályog: addig keverjük a sarat, míg fal lesz belőle. Viszont csavartam rajta egy nagyot: az volt a koncepció, hogy megtermett kagylótésztát használok, ami könnyedén mindent elnyel, és ennek megfelelően a zöldséget tényleg apróra kockázom, hogy megkönnyítsem a tészta dolgát. Ezen kívül a zöldségeket vaj-olajon nagyon hosszú ideig pároltam, hogy tényleg puhák, és szinte már karamellizáltak legyenek.
Mindignyár tészta
Hozzávalók 4 nagy adaghoz:
- 1 kanálnyi vaj és olívaolaj
- 1 nagy vöröshagyma
- 2 szál szárzeller
- 2 sárgarépa
- 1 póréhagyma
- 1 zöld chilipaprika
- 1 sárga és zöld kaliforniai paprika
- 2 darabolt paradicsakonzerv
- 1 evőkanál balzsamecet
- 1 evőkanál nádcukor
- 30 dkg nagy kagylótészta
A tálaláshoz:
- érett cheddar (újabban nagyon rákaptam a parmezán helyettesítőjeként, mert rendkívül karakteres, és itt ugyebár helyi)
- bazsalikom
Ahogy már bevezetőben utaltam rá, azzal kezdek, hogy nagyon apróra kockázom a zöldségeket. Nem reszelem, mert nem akarom, hogy kvázi teljesen szublimálódjanak, de legyenek kellőképpen kicsik ahhoz, hogy egy kagyló több zöldet is magába fogadjon. Ha megvagyok (nem telik olyan hosszú időbe, mint hinnénk), akkor összeolvasztom a vajat és az olajat egy párolóserpenyőben, és a paprika kivételével az összes zöldséget belezuttyantom. Sózom őket, alaposan átkeverem, majd lejjebb veszem a lángot, lefedem a serpenyőt, és 10 percig egyszer-kétszer átkeverve hagyom őket párolódni. 10 perc után belekeverem a paprikadarabokat is, ismét icipicit sózok-keverek, és újabb 10 percre magára hagyom a vacsoraalapot. Eztán mehet bele a cukor, a balzsamecet, és a két paradicsakonzerv, melyet újabb alapos keverés, és 20 perces lassú rotyogtatás követ.
Ha a zöldek immár a paradicsafürdőben fődögélnek 10 perce, felrakom főni a tésztát (az általam használt fajtának 12 perc kell), amit 2 perccel az al dente állapot előtt leszűrök - a főzővízből feltöltöm az egyik kiürült paradicsakonzervet, és félreteszem -, mert a szósszal együtt akarom készrefőzni. Tehát a leszűrt tésztát visszazuttyintom az eredeti főzőedényébe, hozzáadom a csodásra főtt paradicsás zöldségkeveréket, és jó alaposan elkeverem. Felöntöm a visszatartott főzővízzel, és alágyújtok. Egy-két percig rotyogtatom, majd késznek nyilvánítom a vacsorát.
Kisebb, érett cheddarból kanyarított sajtdarabkákkal, és csíkozott bazsalikával tálalom.
Verdict: a lassú rotyogtatás selymes zöldségeket, míg a balzsamcet és a kevés cukor igazi nyárias hangulatot teremtenek. Nyami-nyami!
Anyukám lecsós raguja jutott róla eszembe…