Mióta új lakásba költöztünk, a korábban megszokott 40-50 csatorna helyett mindössze néggyel rendelkezünk, ugyanis a kerület ezen – egyébként elegánsabb, nyugodtabb – részére nem érkezett még el a digitális csatornák kora. Így ha éppen nézni akarok valamit, nagy esély van rá, hogy adott időpontban semmi sincs az általunk fogható hullámokon. Ezért rákaptam arra, hogy youtube-ra kapcsolok, beütöm Nigella nevét, és boldogan szemlélem ahogy lelkesen örömködik a csodásnál csodásabb falatok fölött, illetve nem utolsó sorban szivacsként próbálom magamba szívni az Oxfordban finomhangolt szókincsét.
És persze időnként ilyen zseniális remekre bukkanok, mint az alább taglalt ír zabpelyhes zsemle.
Jó tulajdonságai röviden:
- 25 perc alatt megvan,
- nem kell hozzá élesztő,
- gyerekjáték elkészíteni: mindössze keverem kavarom,
- egészséges, mert teljes kiőrlési liszt és zabpehely alkotják,
- konyharuhába csomagolva, kenyértartóba rakva további két napig élvezhető, továbbá fagyasztható,
- 3 dl Guiness kell hozzá, ami azt jelenti, hogy az ember kapásból hitelesítve van a fennmaradó 2 decire.
Hozzávalók:
- 40 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 10 dkg zabpehely
- 2 teáskanál szódabikarbóna
- 2 teáskanál nagy szemű tengeri só (ha valaki normálszeműt használna, ő csak 1 teáskanállal adjon a tésztához)
- 3 dl stout (pl. Guiness)
- 1,5 dl író
- 60 ml olaj
- 60 ml méz
- kevés extra zabpehely a tetejére
Előmelegítem a sütőt 220 fokra.
Összekeverem a szárazanyagokat egy nagy tálban, míg a nedveseket egy mérőkancsóban. A nedveseket beleöntöm a szárazakba, és egy fakanállal szépen elkeverem. Ezen a ponton várni kell egy keveset, hogy a szódabikarbóna működésbe lépjen, és kicsit „megkösse az anyagot”, mert különben elég puha és folyékony ezért nehéz vele dolgozni.
Eztán sütőpapírt terítünk egy nagy sütőlemezre, és a masszánkból 12 maroknyi kupacot halmozunk rá. Eztán kerül sor a formázásra, hogy esetlegesen ha nem egyformán kupacolnánk, ezen a ponton még javíthassunk az arányokon.
Az elkészült bucikat megszórjuk egy kevés zabpehellyel, és 15 perc alatt készre sütjük őket a sütőben.
És hogy miért is váltottam receptírás közben egyes számból többes számba? Azért, mert az elején még valóban azt fejtegettem, én hogy csináltam, de aztán átváltottam arra, hogy hogyan kéne csinálni valójában. Ugyanis a videó nézése közben csak leírtam gyorsan a hozzávalókat, a hőfokot és a sütési időt, aztán csak kútfőből kevertem-kavartam-gyúrmáztam. Így természetesen nem vártam ki azt az egy-két percet, míg a szódabikarbóna működésbe lépett, ezért az én masszám elég latyka és nehezen kezelhető maradt. Az se járt közben a fejemben, hogy 12 zsemlét kéne kapni, hát csak kiszedtem egy-egy maroknyit, sütőpapírra raktam, és igyekeztem megakadályozni, hogy durván szétfolyjon. Ettől függetlenül ízre tökéletes 10 darab zsemlém lett, maximum a formájuk hagyott némi kivetnivalót maga után, de házi péksütinél ez akár még előnyös tulajdonság is lehet.
Ezek a zsemlék egyébként a korábban már leírt fésűkagylóhoz készültek. Azóta beszereztem a könyvet, amiben publikálva lettek (Nigella Lawson: Kitchen – zseniális, azóta fel-le ugrálok a boldogságtól, egyébként az első könyv, amit Angliában vettem magamnak), innen a pontos elkészítési mód.
Most már csak annyi hozzáfűznivalóm maradt, hogy mivel rövid ideig sütjük őket, ezért a tetejük nem lesz olyan ropogós, mint egy átlagpéksüteménynek. De ez nem von le az értékéből: karakteres, puha és omlós. Továbbá Nigella szerint, ha több időnk van, és nagy kerek cipót sütünk a tésztánkból (így 220 fokon 10 percig, majd 190 fokon további 25 percig), akkor megkapjuk a kenyérhéjunkat is.
