Hétvégenként mindig gondban vagyok az ebéddel. Nem nagyon szoktam felkelni 9-10 óra előtt, ami azt jelenti, hogy a rendkívül kiadós reggelimet rendszerint 12-13 óra magasságában fogyasztom el, tehát az ebédéhség úgy 4-5 felé következik be. Csakhogy ugyebár ha olyan későn beeszem, az felettébb veszélyezteti, de legalábbis igen későre csúsztatja a vacsorát, ami abszolút nem kívánatos, tekintve, hogy a vacsora alapvetően szent és sérthetetlen, bizonyos szempontból az a nap fénypontja. Tehát vagy koplalok, vagy igyekszem valami olyat enni, ami csillapítja az éhséget, de azért nem veszi el az étvágyamat hosszútávon. Csakhogy olyat nehéz hirtelenjében előhúzni a kalapból.
Ezért most, hogy Monsieurt reggeliztettem olyan 3 óra felé (ő később kel, aztán csak gyümölcsöt eszik, majd elmegy 2-3 órát sportolni, úgyhogy utána eszi a brutál mennyiségű bacon & eggs reggelit), úgy döntöttem, főzök egy levest abból, amit találok. A spenót egy percig nem volt kérdés, tekintve, hogy vettem egy nagy zacskóval, aminek csak a felére van szükségem, a többi hozzávaló pedig a különböző tárolóegységek kifosztásából kerekedett. A puy lencsét azért favorizáltam a normál lencsével szemben, mert kisebb szemű, kevésbé hajlamos a szétfővésre, ami egy leves esetében kifejezetten kívánatos, továbbá beáztatás nélkül is 20-25 perc alatt megfő, ami alapvető feltétele a spontán főzésnek. (Elképzelhetőnek tartom, hogy már a Tescóban is lehet kapni, egyébként marad a Culinaris, vagy az egyéb gourmet üzletek.)
Paradicsomos lencseleves spenóttal és baconnel
Hozzávalók:
- 20 dkg puy lencse
- 1 evőkanál olívaolaj
- 6 szelet bacon vastagabb csíkokra vágva
- 2 fej lilahagyma durvára kockázva
- 5 gerezd fokhagyma nem túl finomra vágva
- 8 koktélparadicsa felezve
- 1 dl fehérbor
- 1 hámozott paradicsakonzerv
- 15 dkg spenót nagyobb darabokra tépkedve
- 3 tyúkhúsleves kocka
- só és frissen őrölt bors
A lencsét úgy egy liternyi előforralt vízben felrakom főni (20 percig főzöm, aztán lezárom alatta a lángot). Egy serpenyőben az egy evőkanál olívaolajon ropogósra pirítom a bacont, majd egy szűrőlapáttal kiszedem, és félrerakom. A helyére a durvára kockázott lilahagymát szórom, és kevés só kíséretében takaréklángon 5-6 perc alatt puhára párolom. Ekkor belekeverem a fokhagymát, néhány másodpercig kevergetem, majd beleszórom a félbevágott koktélparadicsákat is. Ismét nagyobb lángon úgy egy percig pirítgatom őket, majd felöntöm a fehérborral. Elforralom belőle az alkoholt, a serpenyőbe zuttyantom a paradicsakonzerv tartalmát is, fakanállal szétnyomogatom a paradicsomokat, visszateszem a baconcsíkokat, és összerotyogtatom.
Közben újraforralom a lencsét (ami alatt ugye 20 perc után lezártam a lángot), hozzáadom a 3 leveskockát, belekeverem a spenótot, és mikor a spenót kezd kicsit összeesni, beleöntöm a serpenyő tartalmát is. Összeforralom, majd nekiesek.
Ha csak egy tányérral eszem belőle, az cseppet sem csorbítja a vacsora élvezetét. Nem mellesleg roppant finom, és ha Monsieur nem kap rá túlzottan, akkor marad nekem hétfői ebédnek is. Eddig csak úgy „natúr” ettem, de ha játékos kedvemben vagyok, a következő ebédre keverek bele egy kevés tejfölt is. Ú, alig várom!
