Vannak bizonyos saláták, amiket csak akkor készítek, mikor egyedül vagyok. Nem arról van szó, hogy sajnálnám Monsieur-től, pusztán arról, hogy neki körülbelül a szemét szurkodhatnám ki vele, tekintve, hogy a fél fogára sem lenne elég. Hát eszem egyedül. És roppantmód élvezem.
A következő saláta egy variánsa egy olyan alapsalátának, amit Nigellától láttam a Falatozóban. Vesz némi zacskós salátalevelet, megpirít 50 gramm kockázott pancettát, a salátára szedi, majd a szalonnazsíron készít egy melegöntetet mustárral és balzsamecettel, amivel megöntözi a salátát, végül zöldséghámozóval cheddar szeletkéket metél rá. Tipikus példája az egyszerű-de-nagyszerűnek. Többször készítettem azt az egyszerűbb alapváltozatot is, mire belémnyilalt, hogy hé, te lány, nem vagy te általában ilyen konformista receptkövető, nézz szét, és rögtönözz. Azóta mindig rögtönzök. Az alább következő a legutóbbi variáns, és természetesen az új kedvenc.
Saláta szalonnával, avokádóval, karcos, meleg öntettel
Hozzávalók 1 személyre:
- 15 dkg vegyes salátalevél
- 35 g kolozsvári szalonna (Anyaféle szeretetcsomagból) felkockázva
- 1-2 evőkanál olívaolaj
- fél lilahagyma félholdakra vágva
- fél avokádó felkockázva
- 1 teáskanál dijoni mustár
- 2 teáskanál kapribogyó
- 4 koktélparadicsom felezve
- 1 teáskanálnyi méz
- 1 fél citrom leve
- némi, mondjuk úgy 25-30 g kéksajt (én most a dán Castellót használtam)
Először is a salátát kiöntöm egy nagytányérra, és elosztom rajta a lilahagymát és az avokádót. Aztán egy serpenyőben, közepes lángon egy evőkanál olívaolajon megpirítom a szalonnát, majd szűrőlapáttal kiszedem, és elosztom a saláta tetején. Ha úgy ítélem meg, hogy nem maradt elég zsiradék a serpenyőben, beleöntök még egy evőkanálnyi olívaolajat, majd mehet bele a kapribogyó is. Hagyom egy picit kisercegni az extrafolyadékot, majd beleszórom a koktélparadicsákat, belekanalazom a mustárt és belenyomom a mézet. Belelötykölök egy kevés vizet is, hogy könnyebben elegyedjenek az öntet hozzávalói, majd alaposan elkeverem, rövid ideig rotyogtatom, majd elzárom alatta lángot, és belekeverem a citromlevet is. Mehet is a salátára. Már csak annyi teendőm maradt, hogy elmorzsoljak egy kevés kéksajtot a tetején, és boldogan nekieshetek. Nekem úgy ahogy van, isteni, harsogó, egészséges, de nem egészségmániás gyorsebéd, de aki úgy gondolja, hogy önmagában így kevés, készítsen hozzá krutont vagy pirítóst.
(Nigella szerint nem hosszabb idő összedobni, mint egy szendvicset. Még ezzel a némileg kifordított és megbonyolított változattal is helytálló a megállapítása.)
