Ez a leveles tészta lepény is a Monsieur-vacsora folyománya. Azért vettem ugyanis a leveles tésztát, hogy aszalt paradicsás palmiers-t (kettős csigavonalban feltekert ezzel-azzal töltött leveles tésztából készülő harapnivalót) készítsek belőle a lakoma egyik aperitif falatkájának a pezsgő mellé. De aztán szerencsére meggondoltam magam, mondván, hogy az már tényleg túl sok lenne, és igazam lett: a desszertet így sem bírtuk befejezni.

Még akkor délután elmerengtem azon, hogy akkor mit is kezdjek a tésztával, és lényegében két befutóesélyes ötlet akadt. Az egyik, hogy egy másik nap összeállítom a palmiers-t, felét lefagyasztom, a másik felét pedig elkészítem és kecskesajtot falatozunk hozzá. Nem utolsó ötlet, lehet, hogy hamarosan ez is megvalósul, de most mégsem ő lett a befutó.

Maradt az aszalt paradicsom és a jól bevált lepény formáció. A paradicsom fűszeres édességét egy kevés creme friache-sel lazított ricottával kompenzáltam, a sós ízekről pedig olívabogyóval és fetával gondoskodtam. Befejezhettem volna kézenfekvő módon bazsalikommal, de úgy gondoltam, szabad folyást adok egy kis játékosságnak, és a hűtőben megbúvó gyönyörű csokor mentáért nyúltam.

Ricottás lepény napon szárított paradicsommal, olívabogyóval és fetával

Hozzávalók:

• 1 csomag előre kinyújtott leveles tészta
• 125 g (fél doboz) ricotta
• 1 evőkanál creme fraiche (jelen esetben nyugodtan helyettesíthető simán tejföllel, ha az lett volna itthon, én is azt használok)
• 5 nagy, olajban eltett, napon szárított paradicsom
• 5-5 fekete és zöld olívabogyó
• 80-85 g feta (egy 250 grammos doboz ránézésre harmada)
• 3-4 ág menta

Előmelegítem a sütőt 200 fokra / gáz 6-os fokozatra. Kitekerem a tésztát, és egy sütőpapírral borított tepsibe fektetem. A szélén egy centis keretet vágok, vigyázva, nehogy átvágjam a tésztát teljesen, majd összevissza jó alaposan megszúrkodom egy villával, hogy az elősütés során ne púposodjon fel az alapom. (Báááár, most újfajta tésztát vettem, és bizony ez gyorsabban sült, és kicsit fel is púposodott, de mondjuk nem volt maradandó a károsodás.) 10-15 perc alatt elősütöm.

Mikor már szép aranysárgásban játszik a színe, előveszem a sütőből, és megkenegetem a creme fraiche-sel, kevés sóval és borssal összekevert ricottával. Apróra rávagdosom ollóval a paradicsomokat, majd elpöttyözöm rajta a vékonyra karikázott olívabogyókat, és rámorzsolom a fetát. Végül megkoronázom a művet a mentalevekkel, és további 10 perc alatt készre sütöm a vacsorát.

Négy szeletre vágtam, és sárgarépa- és lilakáposzta-csíkokkal tarkított salátával tálaltam, amit a kiürült paradicsa üvegében maradt csodálatos olajából balszamecettel salátaöntetté avanzsált mennyei levekkel öntöztem.

Bár Monsieur roppant mód el volt ragadtatva, ezúttal önmérsékletet gyakorolt, és csak két szeletet evett, ezért én is önmérsékletet gyakoroltam és csak egy szeletet ettem (normál esetben az utolsón osztoznánk), hát maradt egy utolsó darab az Uracsnak másnap ebédre. Ennek folyományaként naphosszat méltatta az önmérsékletet…

Ui.: Köszönöm mindenkinek, aki tegnap rányomott a tetszik-gombra: a blog életében kiemelkedő rekord született, szám szerint 55 klikkből. Irulok-pirulok, és még többet akarok, vagyis szeretnék: ha ma is tetszik, csatlakozzatok a facebook-közösséghez, és akkor a hírfolyamban könnyedén kiszúrjátok az új bejegyzéseket, továbbá ha másnál izgalmas írásra akadok, azt is igyekszem megosztani ott… Ezért jöjjön most még egyszer a Via con me, amitől mindig olyan nagyon jó kedvem lesz - remélem, más is így van vele! ;-)