A statisztikákat figyelve érdekes módon azt vettem észre, hogy egész sokan keverednek ide a mangó pucolása keresőszavakkal. És bár dióhéjban két helyen is felvázolom a folyamatot, attól tartok, többségük csalódottan keres tovább, tekintve, hogy egyik leírás sem eléggé képletes. Így hát úgy döntöttem, itt az ideje egy teljes bejegyzést szentelni a témának, mert nem venném a lelkemre, ha még több mangóra vágyónak kéne tovább kutatnia. Következzék tehát minden (ami eszembe jut) erről az isteni gyümölcsről.
A mangó egy Indiából származó csonthéjas gyümölcs, rendszerint duplaökölnyi méretűre nő meg. Ami a színét illeti, fajtafüggő: a legelterjedtebb zöld színű, de vannak egészen piruló fajták is, ugyanakkor ahogy halad előre az érés folyamata, úgy válik sárgás-pirosassá a zöld, illetve még pirosasabbá a meleg pink fajta. Általában viszonylag éretlenebb gyümölcshöz lehet (és érdemesebb) hozzájutni, amit aztán otthon, ízlésünkhöz mérten tökéletesre érlelhetünk nagyjából egy hét leforgása alatt. Ahogy a mangó érik, úgy lesz a húsa egyre puhább és édesebb, de vigyázzunk, nehogy túl sokáig várjunk, mert a nyomásra még mindig enyhe ellenállást mutató gyümölcs húsa is már fogyasztásra kész.
A mangó ízét néhányan az érett őszibarackéhoz hasonlítják, és állagra kicsit egyetértek ezzel az állítással magam is, csak szerintem még selymesebb annál, illetve ízre édesebb, és van neki valamiféle pikáns aromája, ami izgalmassá, szerintem különlegessé teszi a fogyasztását.
A mangót Indiában szerelemgyümölcsként tisztelik, erről árulkodó a születéséről szóló mesés legenda is. Eszerint Surya Bait, a Nap lányát féltékenységből egy boszorkány üldözte, aki elől aranylótusszá változva menekült a csodás szépségű lány. A vidék királya meglátta, és beleszeretett a gyönyörű virágba, ám a végképp feldühödött boszorkány elégette azt. A hamuból egy kecses mangófa hajtott, mely hamarosan termést hozott. Mikor az első mangó leesett a földre, felhasadt, és előlépett belőle Surya Bai, a Nap sugárzó leánya. A király boldogan ismerte fel benne szerelmét, akivel aztán boldogan élt tovább boldogan, kéz a kézben...
A szanszkrit mitológiában a mangó a Teremtőt testesítette meg: istenként emlegették, aki az újrateremtés fölött őrködik. Különböző részei a hindu szertartások állandó szereplője: ágait, virágait a Siva istentiszteleteknél használják, míg virágját a költészet örök múzsájaként tisztelik. A Buddha-legenda szerint mangóliget volt Buddha pihenőhelye is, melyet Ambapáli bajadér ajándékozott neki tisztelete jeléül.
A trópusi Himalájába helyezett eredeti termőterületéről a 15-16. században jutott először nyugatabbra, amikor Perzsiát és Arábiát hódította meg. Európába a 18 században jutott el a híre angol utazóknak köszönhetően, akik ódákat zengtek a világ legfinomabb és legnagyobb gyümölcséről. Ma már azt is tudjuk, hogy a mangó nem pusztán finom, hanem rendkívül egészséges is. Rengeteg A, B1, B2 és E vitamint tartalmaz, ráadásul amellett, hogy rosttartalma segíti az emésztést, enzimeinek köszönhetően gyomorvédő hatású is. Rendkívül gazdag továbbá ásványi anyagokban: tartalmaz nátriumot, magnéziumot, illetve béta karotin tartalmából kifolyólag káliumot is. Kutatások bizonysága szerint jótékony hatással van a szívre, és csökkenti a vér koleszterin szintjét is.
Felépítését tekintve a mangót egy viszonylag vastagabb, rugalmas héj borítja, és a lédús, vastag hús közepén pedig egy európai mércével vizsgálva rendkívül furcsa, nagy kiterjedésű, de elég vékony mag található – ennek a két tulajdonságának köszönheti, hogy nekünk úgymond tanulni kell a tisztítását, illetve fogyasztását. A következőkben felvázolok két esetleges pucolási metódust, melyeket videóval is kiegészítek.
Az első videó a legelterjedtebb módszert mutatja be, amikor is függőlegesen magunk elé állítjuk a gyümölcsöt, majd egy éles késsel lemetszünk az egyik felét a közepétől úgy fél centire, törekedve arra, hogy a lehető legközelebb fusson a kés a közepén végighúzódó maghoz. Megismételjük a műveletet a mangó másik oldalán is, majd a maradék húst is lemetsszük két oldalt a mag körül. A héját lehámozhatjuk egy zöldséghámozóval – például ha hosszanti irányban akarjuk felszeletelni a gyümölcsöt -, de még a héjában bemetszhetjük rácsalakban, majd kifordítva könnyedén levághatjuk a gyümölcshúst, ha kis kockákat akarunk például gyümölcssalátához.
Én a magam részéről inkább a második, alább következő módszert alkalmazom, mely esetben oldalt hosszában finoman bemetsszük a héjat, majd lehúzzuk az egyik oldalról (általában egyben le is jön), és így, még a magon kockázzuk be a gyümölcshúst, majd arról metsszük le azt, végül ezt ismételjük a másik oldalon is. (A videó releváns része 6:35-nél kezdődik.)
A mangó csodás egyébként önmagában, de számtalan ázsiai fogás tökéletes kiegészítője. De használhatjuk kuszkuszhoz saláta, vagy édesség gyanánt is, esetleg mondjuk tésztasalátákhoz. Én eddig két vele készült ételt írtam meg, egy luxus-salátát bufala mozzarellával, pármai sonkával és rukkolával (http://budapest-bordeaux.blog.hu/2011/10/05/elerheto_luxus_villamkivitelben), illetve egy pikáns mangó-kaliforniai paprika salátát, mely halpogácsának volt a körete (http://budapest-bordeaux.blog.hu/2011/10/27/a_szerelemgyumolcs_szereti_a_halat_es_a_chilit_is), de hamarosan tervezek valami füstölt halas ételt is vele...