Véget ért a vakáció, visszajöttünk Kasztliba.  Az idő természetesen borzalmas – comme d’habitude mondhatnám -, olyannyira, hogy már a helyiek sem értik, sőt, ők sem bírják elviselni. A szomszéd nyugdíjas professzor úgy kommentálta nemrég nekem, hogy ezzel az idővel fizet mindenki azért, hogy a földgolyó eme pontján él. Mi tagadás, egy ideje már napvilágot látott a teória a fejemben, hogy valami oltári módon égbekiáltó bűnöknek kellett itt megtörténnie, amiért elátkozott ez a vidék…

Én lényegében még Franciaországban a pakolás közben kiakadtam, ahogy hajtogattam az Anyukám által oda otthonról utánam küldött nyári ruháimat, tudván tudva, hogy Kasztliban nem lesz lehetőségem viselni őket. Aztán Monsieur-n is kitört a pánik, ami akkor csúcsosodott ki, mikor visszatértünk másnapján megérkezett egy egynapos útról Londonból. Olyan éles volt számára a kontraszt… és nem csak az időjárás tekintetében… Jajj, csak költözzünk már!

Na ennyi nyavalygás mára elég, rátérek a gasztrorészre. Szóval a napsütéstől és melegtől elszakadva azon kattogott az agyam, mi lehet elég otthonos és megnyugtatóan kedélycsillapító hatású. A válasz egyértelmű volt: valami ragu, ragu kell ide! Már csak azt kellett kitalálnom, hogy pontosan milyen. Terv nélkül indultam bevásárolni, és aztán a zöldségeknél ismét fejbekólintott a megoldás: gombás szelet. Gyerekkorom óta a kedvencem, persze eddig sosem készítettem, mert az Anyukámé az igazi. Pirított csirkemell kevés paradicsommal, paprikával, fűszerpaprikával és tejföllel gazdagított gombaraguba keverve, szigorúan nokedlivel – az állandó kívánságom, mikor hazamegyünk (úgy értem, hogy már mikor Pestről hazalátogattunk, akkor is). Nem akartam tökéletesen leképezni több okból is. Egyrészt mert csakis is kizárólag az otthoni-otthoni A gombás szelet, aztán meg itt ugye nincs tévépaprika, végül pedig hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy nem mellből, hanem combból csinálom.

Először már alapból filézett combot akartam venni, aztán belém bújt a kisördög, és úgy gondoltam, hogy én biza nem fogok négyszeres árat fizetni kilónként, megveszem az egész combot, és majd csak kifilézem valahogy. Na ez nem volt egy egyértelműen épelméjű ötlet. Filéző kés és kényelmes, nagyméretű fadeszka híján vagy másfél órán keresztül vacakoltam a hat darab combbal, és ráadásul a felsőcombokból hiába sikeredett viszonylag szép méretű egybefiléket kihozni, az alsócombokból inkább csak ujjnyi vastag darabok sikeredtek, úgyhogy odalett a tervem, hogy viszonylag nagyobb darabokban sütögetem meg őket, ahogy Anya csinálja a mellekkel. Szóval legközelebb inkább kifizetem az extra másfél fontot (filézés után nagyjából ennyire jött ki a különbség), és bevizsgálom, hogy annak mennyire vagyok elégedett a „tisztaságával”, azaz mennyi zsíros részt, ínt, eret hagynak rajta, merthogy ezekre nagyon háklis vagyok (ha nem leszek elégedett, inkább filéző kést veszek - vagy lehet, hogy mindenképp inkább azt kéne beszereznem…?).

A fűszerpaprika mellett a paprika ízről hirtelen felindulásból csípős piros arannyal gondoskodtam, a tejfölt kénytelen kelletlen creme fraiche-sel helyettesítettem, mert fura mód a szupermarket kifogyott belőle. Nokedlit 3 tojásból és 37 deka lisztből készítettem, ami pont megfelelő mennyiség lett a négy adagnyi raguhoz.

Gombás csirke

Hozzávalók:

2 evőkanál olívaolaj
55 dkg filézett csirkecomb ujjnyi vastag darabokra metélve
2 közepes fej vöröshagyma finomra vágva
45 dkg csiperke gomba megtisztítva, közepes cikkekre vágva
3 evőkanál liszt
2 teáskanál édes fűszerpaprika
1 evőkanál piros arany
1 paradicsom felkockázva
4 evőkanál creme fraiche (vagy úgy másfél deci tejföl)
só és frissen őrölt bors

Egy evőkanál olívaolajon egy nagy serpenyőben egy-két perc alatt előpirítottam a sózott-borsozott csirkecsíkokat, majd szűrőlapáttal félretettem őket.

A serpenyőbe löttyintettem a másik evőkanál olívaolajat, és pár perc alatt kevés só kíséretében megpirítottam a vöröshagymát, majd rádobtam a gombaszeleteket, alaposan sóztam és borsoztam, és addig pirítottam, míg összeesett. Megszórtam a 3 evőkanál liszttel, kicsit átpirítottam, majd felöntöttem nagyjából 2 deci forrásban lévő vízzel. Beleszórtam a fűszerpaprikát és a paradicsomot, belenyomtam a piros aranyat, belekanalaztam a creme fraiche-t, visszapakoltam a csirkét, sóztam és borsoztam, alaposan átkevertem, majd úgy 10 perc alatt közepes lángon összeforraltam.

Isteni finom volt a nokedlivel, és igen, otthonosan megnyugtató.